2023. szeptember 17. vasárnap

218 9 0
                                    

Szeptember 17-et írunk, ami azt jelenti, hogy hivatalosan is megkezdődött az első egyetemi évem. Bár még nem tudom, meddig fogok tudni bejárni egyenlőre megy. Asher mindenben a segítségemre van csak úgy, mint ahogy a  többiek is. Már nem lakunk együtt a lányokkal, de szerencsére minden a tervek szerint alakult és mind egy épületben maradtunk. A baba szoba is alakulóban van. Emma és Jess szinte mindig bababoltba ránagtnak így nincs olyan dolog szerintem, ami nem lesz meg a kis Haven-nek. Liam már most bakancslistát ír arról, hogy mit fog vele csinálni Jess pedig igyekszik lebeszélni a nagyobbnál nagyobb hülyeségekről. Hála Istennek!

- Hil itt vagy? - csettint az arcom előtt Emma.

- Persze, bocsi. Csak elgondolkdtam egy kicsit - rázom meg a fejem, majd körbe nézek az ebédlőben Ashert keresve hátha itt van.

- Szóval ott tartottam, hogy Mrs. Baker egy igazai boszorkány! Állandóan kötekedik, valami baja mindig van! Jó mondjuk a legtöbbször jogos, de amikor mond valamit amit aztán úgy csinálunk és közli, hogy így nem jó - fecseg folyamatosan Emma. Jessica unottan hallgatja a már jól ismert mesét, de közben ő is teljesen máshol jár ez üvölt róla. Én oda figyelek egészen addig amíg azt nem érzem, hogy valami elkezd bugyogni a hasamban, majd egy erős rugást érzek a köldököm környékén. 

- Megmozdult! 

- Mi? - kapja fel a fejét Jess és Emma is abba hagyja a beszédet.

- Haven. Megmozdult! - pattanok fel hatalmas mosollyal az arcomon. Se szó se beszéd rohanok ki és indulok át a másik épületbe, hogy felkeressem Ashert. Szerencsére hamar megtalálom éppen a mi épületünk felé tart. Ahogy meglátja, hogy szaladok elsőnek megijed majd összezavardik, amikor meglátja a mosolyomat is.

- Eperke mi a baj? Mi történt? - kérdezi amikor megállok előtte.

- Add a kezed - nyújtom fel a sajátomat.

- Mi? - néz rám zavarodottan.

- Csak add - nyúlok én érte türelmetlenül, majd a pocakomra simítom, oda ahol legutóbb rugott. Egy darabig várok, de amikor semmi nem történik begbököm a pocakomat. - Gyerünk Kincsem mutasd meg apának is milyen erős vagy - mondom közben. Ennek hatására a kicsi lányunk újra rúg egyet. Vigyorogva nézek fel Asher-re aki megbabonázva nézi a pocakomat.

-Ez... ez ő volt? - nyögi ki.

- Ő bizony.

- Megint - kéri mire a kis Haven mintha csak lesné minden kívánságát az apjának újra megmozdul.

- Édes Istenem - mosolyog egyre szélesebben. - Alig hiszem el, hogy már ekkora a mi kis csöppségünk.

- Négy szó. Ő. Mi. Örökre összekötve - nézek a szemébe boldogan. Az ő szeméből is ilyen boldogás árad pontosan azért tudom, hogy minden áldozat megérte.  

/2022. 03. 05./

Már csak egy rész, és vége Hilary és Asher történetének.

Örökre összekötve | ✔️ |Donde viven las historias. Descúbrelo ahora