Örökre összekötve | ✔️ |

2023. július 14. péntek

7.

Reggel úgy keltem fel, mint akiből kiszipolyozták az össze életet. Valószínűleg ezt annak köszönhetem, hogy hajnali két órakkor fejeztem be a telefonálást Asher-el. Kényelmesen elkészültem, majd bementem a galériába. Végre meglettek a papírok, így ma már aláírtuk a szerződést, hogy a hely mától kezdve az enyém. Persze sok mindent át kell még íratni a nevemre, de legalább már nálam van a tulajdonos lap. Megkértem a galéria volt tulajdonosát, hogy mivel eddig is segétkezett a kiállításban, na meg ő már rengeteg kiállítást szervezett ne tűnjön el, hanem továbbra is legyen jelen. Örömmel bólintott rá. Elkezdtem megtervezni a galéria dekorációját, mivel szeretném teljesen felújítani, és a saját ízlésemre formálni. Nem biztos, sőt valószínűleg a kiállítás előtt ez már nem fog sikerülni. Legalábbis nem teljesen. A székemből ahol épp valami logószerűt festettem Asher állított fel.

- Szia! - állt hátulról mögém, nyomott az arcomra egy puszit, majd kivette a kezemből az ecsetet. - Tudod, hogy imádom nézni amikor festel vagy rajzolsz, de most fel kell állnod ebből a székből, és haza kell jönnöd velem.

- Miért?

- Meglepetés - lehelete cirógatta a nyakam, amitől az össze pihe felállt rajta.

- Nem szeretem a meglepetéseket.

- Ne kötekedj, csak gyere - állított fel.

- Úgyse hagysz addig békén igaz?

- Jól gondolod - bólintott mosolyogva.

- Akkor mennyünk - kaptam fel a táskám és követtem. Tekintve, hogy reggel nem kocsival jöttem, nem volt olyan problémánk, hogy hogy vigyünk haza két kocsit. A kocsiutat végig beszélgettük azonban nem kerülte el a figyelmemet, hogy Asher több mint furcsa volt. Mikor ezt szóba hoztam lepattintott és elterelte a témát. Végül annyiban hagytam. Ahogy leparkolt a ház előtt és kiszálltunk a kocsiból befogta a szemem és úgy vezetett végig egészen a mi lakásunkig. Ott, amikor beléptünk az ajtón megcsapott az étel kellemes illata.

- Oké. Tuti érzed a kaja illatát, de igazából nincs semmi féle meglepetés.

- Igen gondoltam már akkor, amikor a kocsiban nagyon csak semleges témákról voltál hajlandó beszélgetni - fordultam felé. - Csak tudnám akkor miért akartál ennyire elrángatni a galériámból.

- Jó érzés ezt mondani mi? Hogy a tiéd - tűrt egy tincset a fülem mögé.

- Hihetetlenül! De ne tereld a témát.

- Lehet, hogy valaki olyan akart felkeresni, akit nem akartam, hogy találkozzon veled.

- Asher ki volt az? - húztam össze résnyire a szemem.

- Biztosíthatlak, hogy te sem akartál vele találkozni.

- Ki volt az?

- Nem mondom el. Tudom, hogy... mindegy! Felkavarna, és azt nem akarom. Kérlek, bízz bennem, hogy a te érdekedben tettem! - fogta két keze közé az arcom.

- Az egyik exem volt az?

- Nem.

- Aggódjak, hogy legközelebb is megpróbál beszélni velem?

- Nagyon remélem, hogy nem lesz legközelebb - sóhajtotta.

- Ajánlom, hogy tényleg olyan személy legyen, akit nem akartam látni - öletem meg beletörődve, hogy nem fogja elmondani így kénytelen vagyok bízni a szavába. Megebédeltünk, majd beültünk a nappaliba filmet nézni. Délután öt óra fele járt az idő, amikor Jessica hazajött egy vendéggel.

- Megjöttem! Hilary itthon vagy?

- Szia! Igen! A nappaliban vagyok! - kiabáltam ki.

- Ó remek! Figyelj, csak van itt valaki, aki téged keres.

- Hol van?

- Az előszobában. Nem tudom ki ez. Nem fogom beengedni az előszobánál tovább a lakásba.

Asher-el egyszerre pattantunk fel. Fogalmam sem volt, ő miért akar jönni, de szorosan mögöttem jött. És milyen jól tette. Amikor megláttam, hogy ki áll az előszobában azt hittem elhányom magam. Aztán sikítani akartam és világgá futni. A rettegés elkezdte rázni a testem. Remegte, mint a kocsonya. Ash mögém lépett és megtartott. Csak ezért maradtam talpon. Hirtelen túl sok emlék tódúlt az agyamban. Volt néhány szép, de sajnos a legtöbb rossz volt. Majd megjött az, amit minden hajnalban újra átélek csak egyre rosszabb variációban. Most azonban a maga kegyetlen valóságos formájában mutatta meg magát. Úgy, ahogy akkor történt. Ő meg csak ott állt és úgy bámult mintha simán csak elhagyott volna minket. Hogy ki volt ez? Hát a szeretett apám. Akiről soha meg nem álmodtam volna, hogy újra látni fogom.

- Apa - nyögtem ki.

- Josie - tartotta felém a kezét. Engem azonban jeges rémület fogott el. Láttam, ahogy részegen ugyan így nyúlt felém.

- Ne! - kiáltottam fel élesen. - Ne bánts! - szorítottam össze a szemem.

- Uram, szerintem jobb lenne, ha most elmenne - szólt mögüllem Asher.

- Josie kérlek! Én kicsi kislányom - jött egy lépéssel közelebb.

- Nem! Nem akarom! Ne bánts! Kérlek! - önkívületi állapotban kapálództam Asher karjában. - Engedj el!

- Hil nyugi. Én vagyok az. Asher. Senki nem bánthat, amíg én itt vagyok - fordított maga felé.

- Ne! Mindjárt megtámad! Csak hátulról! Nem akarom! - kapkodtam a levegőt.

- Elég volt! Maga Mr. White jobb lesz, ha elmegy innen! Tönkre tette a lányát annak idején épp eléggé nincs szüksége ennél többre. Kifele! - tapsolt kettőt Jess mire én összerezzentem. Az arcomat elkezdték égetni a patakokban folyó könnyeim. Asher a térdem alá nyúlt a másik kezét pedig a hátamon hagyta. Felkapott, bevitt a szobámba, lefektetett az ágyra ő pedig mellém feküdt. Egész este szorosan ölelt és nem engedett el. Jess is bejött megnézni, de amikor látta, hogy Ash kézben tartja a dolgokat kiment. Szinte szünet nélkül zokogtam. Felkavart az apám hirtelen megjelenése. De talán ha bejelentve jön is pont ugyan így felkavar. Sikerült kiderítenem, hogy ő volt az, akivel nem akarta Ash, hogy találkozzak.

/2021. 11. 27./