Örökre összekötve | ✔️ |

2023. július 5. szerda

3.

Egyszer, egyetlen egyszer jönne be így az ötösöm a lottón, mint ahogy tegnap, vagyis ma hajnalban megjósoltam, hogy mikor fogok kelni. 8 óra 00-kor leizzadva, sírva keltem fel. Ó rémálom te csodás! Milyen jó volt, amikor békén hagytál.

- Jó reggelt! Hát te mióta ülsz itt? - slattyogott be a konyhába Jess.

- Jó reggelt! Fogalmam sincs. Mennyi, az idő? - ittam bele a kávémba, majd vissza is köptem. -Basszus ez kihűlt.

- Délelőtt 10 óra. Soha nem aludtam még eddig - ült le mellém.

- Én meg soha nem merültem még így el a gondolataimban.

- Pedig mostanában szokásod.

- Na, igen - bólintottam kelletlenül. - Igazából csak reggel hétig aludtál - fordultam felé.

- Hm? - tekintett ki rám a bögréje mögül, amiben a kávéja volt. Hidegen. Brh.

- Három óra időeltolódás ide. Otthon még csak reggel nyolc.

-Hét - javított.

- Atyám, úgy érzem magam, mint aki másnapos.

- Tegnap nagyon eltűntél a szobádba úgyhogy...

- Nem ittam. Csak takarítottam, meg kipakoltam.

- Mit kellett takarítanod?

- Nagyából mindent? Régi képek, dísztárgyak, poszterek, por-soroltam.

- Értem.

- Végül melyik lett a te szobád?

- Ami melletted van.

- Ó, hála Istennek - kiáltottam fel, majd összenéztünk és kitört belőlünk a röhögés. Mert az, hogy a szőke foglalta be a mellettem lévő szobát, az azt jelentette, hogy Emma szobája mind a kettőnkétől távol van, ami ugye nem kérdés, hogy miért jó. A szobák egyébként így helyezkednek el: egyik oldalt a Jessica-é, mellette az enyém, majd a tabu szoba. Másik oldalt, Jess-ével szemben van a közös fürdő, mellette egy „mindent beteszünk, ami kacat, vagy nem kacat, de nincs hova tenni" szoba, és a folyosó végén Emma szobája.

- Jó reggelt! Vagy inkább napot-korrigálta magát Emma, amikor megpillantotta az órát. - Utálom a jetlag-et - nyöszörögte.

- Ülj le, és csatlakozz a klubba - húzta ki maga mellett a széket Jess röhögve. Így indult az első teljes napunk a „Nagy Almába".

...

- Oké! Én most elmegyek egy kicsit, majd jövök - kiáltottam be a két lánynak az ajtóból, délután három órakkor, amikor sikerült magam összekaparni.

- Rendben! Hozhatnál majd valami kaját is! - kiabálta Emma.

- Szándékomban állt! Bye - vágtam be magam mögött az ajtót. Hívtam a liftet, ami jött is. Tudtam, hogy nem húzhatom sokáig a dolgot, pont ezért akartam még ma elintézni. Tipikus „előbb vagy utóbb bekövetkezik, és igazából tőled függ, melyik lesz" helyzet. Nos, én az előbbre szavaztam. Képes voltam átöltözni csak azért, hogy eljussak a Joe Coffee Company nevű kávézóba, ami a Google Map szerint 1 precre van kocsival a lakástól, a valóságban azonban az azért nem annyi. Gyalog 3 percnek írja, mégis, úgy egyszerűbb oda eljutni. Mikor megérkeztem a közelébe, hatalmasat sóhajtottam, majd megindultam a kávézó felé.

- Jó napot! - léptem be az ajtón. Emlékek hada rohamozott meg. Rengeteget jártunk ide apával, anyával, Summer-el, Sarah-val és Will-el is.