Augusztus negyedikén anya és Daniel visszautazott. Persze én és anya csak mosolyogtunk a dátumon, amikor a reptéren búcsúzkodtunk, hisz pontosan három éve, hogy anya közölte velem a költözést. Daniel egyébként egyáltalán nem volt hajlandó szóba állni velünk így ő csak sértődötten elvonult, amikor megérkeztünk. Jobb is volt. Legalább nem volt vita. Azon a napon még találkoztam Will-el is, sőt sikerült be is mutatnom őt Asher-nek. Nem mondom, hogy lejobb barátok lettek, de a szőke fiú határozottan enyhült a volt legjobb barátom irányába. Azon a napon kattogtam miközben a reggeli kakaómat ittam.
- Jó reggelt! – nyomott a halántékomra egy puszit Asher.
- Jó reggelt! – mosolyogtam rá.
- Mit kérsz reggelire? – támaszkodott meg velem szembe a pulton.
- Mindegy. Bármi jó – vontam vállat.
- Ma reggel sem hánytál.
- Az sem tart kilenc hónapig. Egyszer elmúlik. De mindenki azt mondja akkor fog elmúlni, amikor megjön a kívánnósság. Szóval szerintem lassan készülj – vigyorogtam.
- Mégis mire? – vonta össze a szemöldökét.
- Anya tegnap azt mesélte, hogy ő savanyú uborkát evett mogyorórémmel, amikor velem volt várandós – fintorogtam. – Ha már itt tartunk. Van savanyú uborkánk? – ittam bele a kakaómba.
- Üm... van – vette ki Asher a hűtőből.
- Köszike – kaptam ki a kezéből. Leszedtem az üveg tetejét, kiszedtem egy darabot majd jóízűen beleharaptam.
- Mh... – hümmögtem teli szájjal.
- Ez lesz a reggelid? – mutatott Asher furcsálva az üvegre.
- Igen – bólogattam egy újabb harapás között.
- Jó reggelt gerlicéim! Harangvirág menny arrébb enni azt a szart mert büdös van.
- Menny el te. Ma amúgy is nagy nap van – mosolyogtam Liamre.
- Miért?
- Ma három éve, hogy elsőnek találkoztam veletek – néztem a két fiúra.
- Azért az, hogy találkoztál velem az túlzás – nyomta fentebb a szemüvegét Asher az orrán.
- Mert akkor szerinted mikor volt az első találkozásunk?
- Másnap.
- Amikor megijedtél, hogy össze leszel velem zárva három napot – csettintettem, mint akinek most ugrott be.
- Ne már ez most komoly? – nézett Liam hitetlenkedve Ash-re.
- Bizony – vigyorogtam.
- Ez hülyeség! Te is tudod Eperke, hogy nem attól ijedtem meg.
- Már honnan tudnám? Sose magyaráztad meg, hogy mi volt akkor a problémád, mert állításod szerint nem tartozol nekem magyarázattal – haraptam be az alsó ajkam nehogy elnevessem magam.
- Te pedig akkor nagyon siettél valahova. És amikor rákérdeztem, hozzám vágtad, hogy semmi közöm hozzá.
- Te pedig azt mondtad, hogy több közöd van hozzá mind Liamnek.
- Mi van velem? – kapta fel a fejét a fiú, aki időközben megette az Asher álltal elkészített mogyorókrémes kenyeret.
- Emlékszel az első találkozásunkra? Hogy megpróbáltál felszedni?
- Ó, igen. Majdnem meg is bántam – bólogatott vigyorogva.
- Majdnem? Mi van? – nevettem fel.
- Na, ehhez neked pedig neked nincs közöd Harangvirág – kacsintott rám.
- Azóta is várom a köszönömöt Eperke – szólt közbe, mint egy mellékesen Asher.
- Miért is?
- Mert kihúztalak Liam karjai közül.
- A gyerekedet hordom a szívem alatt – tettem a kezem mosolyogva a már picit kerekedő pocakomra.
- Jó reggelt! Drága bátyám. Azért költöztem el még pluszba otthonról, hogy akkor se kelljen látnom az arcod, amikor hazalátogatsz. Erre fel mostanság minden reggel itt esz a fene. Unlak – jelentetti ki egyszerűen Emma.
- Jess nem úgy néz ki, szóval – vont vállat vigyorogva.
- Ne örülj. Enyém a lakás és én is unlak – töröltem le a vigyorát.
- Gonosz vagy velem Harangvirág. Nagyon – szipogta sértetten.
- Mikor is volt más a mi kapcsolatunk?
- Igazad van. Nem! Nincs. Mert amikor segítséget kértem... Nos, szóval tudod kivel kapcsolatban – karolta át az éppen érkező Jess derekát – Akkor tök kedves voltál.
- Csak pillanatnyi elmezavar – legyintek mosolyogva.
- Miért is nosztalgiázunk úgy, mint a nyugdíjasok? – szól közbe Asher.
- Miért is kötekedsz mindig? – vágok vissza.
- Már elnézést, de te vagy a minden lében kanál kisasszony.
- Ki kérem magamnak! Ez nem igaz!
- Jaj elég! Fogjátok már be! Fáj tőletek a fejem – állít le minket Noah.
- Ó Noah emlékszel az első találkozásunkra?
- Nehéz elfelejteni, ahogy beállítotok Liam-el kéz a kézben ettől persze Asher totl bedühödik és bumm – borzolja meg a hajam.
- Nem voltunk kéz a kézben – vágjuk rá egyszerre Liam-el.
- Csak akkor még úgy hittem van esélyem nála. Egy próbát megért – von vállat.
- Idióta – csapom tarkón.
Végül ebből a reggelikis nosztalgia vonatból az lett, hogy egész nap régi képeket néztünk és közös történeteket meséltünk. Még Jessica is élvezte ezeket pedig ekkor ő még nem isvolt a mi kis csapatunk része. Aztán persze egy idő után azok is előkerültek ahol már ő is ott volt, mint barátunk. Persze azon is jót szórakoztunk, hogy az elején mennyire, de mennyire nem bírtuk egymást. Jól esett egy kicsit visszamenniaz időben és újra átélni a múltat, még ha annak voltak nagyon csúnya, és fájdalmas részei is. Sosem fogjuk elfelejteni, mert ez és az emlékeink örökre a mieink lesznek. És egészen biztos voltam benne, hogy amilyen őrült csapatvagyunk a gyerekeink is fognak jó párt sztorit hallani.
/2022. 02. 05./
VOUS LISEZ
Örökre összekötve | ✔️ |
Roman d'amour♡Első rész: Összekötve♡ Hilary végre elköltözhet onnan, ahol élete zűrös szakaszát élte. Visszamehet oda, ahol még minden egyszerű volt. Felvették az NYU-ra, és a barátnőivel készül összeköltözni. Hát kell ennél több? Nem. A lány is így gondolja, az...
