A kávézó

Part 8<3

Mikor beléptem az ajtón, megláttam anyát és Gemmát sírni a konyhában. Először nem értettem mi a baj, de Robin nem volt sehol, ami furcsa, mert Ő ilyenkor már itthon van. Odamentem Gemmához, aki anyut próbálta nyugtatni, hogy minden rendben lesz. Nem értek semmit. Kérdő tekintettel nézek le Gemmre, hátha elmondja mi történt. Feláll és áthív egy másik szobába, hogy ott beszéljünk.

-Robinnak vele született szívelégtelensége van. Kettesstátuszú, ami azt jelenti...

-Azt jelenti, hogy elég beteg ahhoz, hogy nemzeti várolistára kerülhessen, de ahhoz nem elég beteg, hogy új szívet kapjon...-lehelem magam elé befejezve Gemma monológját, de amint kimondom, egyből könny szökik a szemembe. Régen orvos akartam lenni, rengeteg ilyesmi filmet néztem, és utána is olvastam a dolgoknak, így nagyjából értem, hogy mi baja Robinnak.-Mitörtént? Kérlek mond el.-felelem remegő hanggal, mert nehéz visszatartani magam. Robin már gyerekkorom óta a nevelőapám, nagyon sok mindenben mellettem volt és ezt a hírt az agyam nem bírja feldolgozni, hogy ha átlép az első státuszba és nem találnak neki donort meghalhat... Nem, az nem lehet, valamit biztos lehet tenni.

- Épp hazaért a munkából és szólt, hogy nagyon fáradt. Elég sápadt volt, úgyhogy főztem teát, amíg anya takarót hozott le neki. A következő pillanatban, nagy puffanást hallok és mikor odaérek a kanapé mellé, megláttam, hogy összeesett és kicsit beverte a fejét. Nem tudtam mit csináljak, így egyből kiabáltam anyunak és hívtam a mentőket. Bementünk a korházba a mentő után, és akkor mondták, hogy mi baja. Van egy kis enyhe agyrázkódása is, de azon hamar túl lesz.-meséli és megint elkezd sírni az emlékek felidézése miatt. Nekem se kellett sok, Gemmát a karjaimba zártam leültem a kanapéra és sírtam. Mire észbe kaptam, anya is ott termett mellettünk és így hárman sírva öleltük egymást. Rossz érzés őket sírni látni, még rosszabb az ami Robinnal történt. Vacsora közben senki sem szól egy szót sem, néha hallom anya szipogását vagy látom, hogy Gemm törölgeti a szemét. Szerintem eddig ez a legmélyebb pontja az életemnek. Felmentem a szobámba, de képtelen voltam elaludni. Robinon járt az eszem és azon, hogy milyen kedves volt velem Lottie. Nem volt lenéző, nem gúnyolódott és ez jól esett. Eddig ő az első, akivel így tudtam beszélgetni és nem a családhoz tartozik.

Most azon gondolkozom, hogy hagyjak ki még egy napot a suliból vagy sem. Az biztos, hogy Niallal szeretnék találkozni, rég ültünk már le egy jó ital kíséretében. Szerintem holnap suli után meghívom valahova ebédelni esetleg. Niall nagyon jó barátom már az előtt ismertem, hogy oda jártam volna a régi sulimba, és hála az égnek itt is tanít szóval az ő óráira szeretek járni. Azóta, hogy engem kicsaptak a suliból, nem igazán beszéltünk, szóval érzem, hogy ideje lenne már. Anya már gimis kora óta ismeri Niall anyját, és nagyon jó kapcsolatot alakítottak. Anya mikor kilencedikes lett ott, akkor volt Maura végzős, de így is jó barátnők lettek. Örültem, mikor Niall belépett az életembe, mert akkor voltam elég rosszul Liam miatt. Mindegy, azon se kéne már rágjam magam, majd megbékélek vele. Ezektől a gondolatoktól kedvem támadt sétálni. Halkan lementem, felvettem egy vékony kabátot és mentem arra amerre a lábam vitt. Az egyik sarkon megláttam Jake-et egy bandában, szóval gyorsan elindultam a másik irányba. Nekem ehhez most nincs kedvem. Nem akarom a gúnyos mosolyát nézni vagy azt a felsőbbrendűséget hallani a hangjába. Az egyik haverja viszont meglátott és egyből elkezdtek szólítgatni. Nem akartam odamenni így sétáltam tovább a semmi felé. Amikor megéreztem két kart a vállamon és megfordultam, majdnem elájultam első sorban a szagtól aztán pedig rohadtul megijedtem, hogy lassan hajnali 2 van és ő taperolta a hátam és a vállaim. Egyből hányingerem lett, és megbántam a sétálást.

Harry nagyon küzd a gondolataival.😒 És ki lehet ez a zaklató? könnyű rájönni, ugye?😏 Nem kívánatos személy sehol, az már tuti. 😌