A kávézó

Part 26<3

Talán délután négy körül érhettem haza és anyáéknak elmesélem milyen volt a buli, majd Gemm rátért a lényegre.

-Na és mesélj Louisról. Tudom, hogy ő is ott volt, te pedig azóta, hogy hazaértél, még jobban sugárzol, mint amennyire szoktál.

-Hát tudjátok... Igazából mától hivatalosan pár vagyunk.- hajtom le a fejem, mert hiába mondtam el nekik, hogy meleg vagyok, még elég fura beszámolni nekik erről.

-Nagyon örülök nektek, főleg annak, hogy boldog vagy.-Ölel át anyu és eszméletlenül jól esik, hogy ennyire támogatnak.

-Én is örülök nektek fiam. Ezek után már tényleg elhozhatnád bemutatni nekünk is.-veregeti meg a vállam Robin. Igaza van, valamikor elhozom Lout ide.

-Nagyon boldog vagyok öcsi, hogy mellette jól érzed magad.-mondja Gemm miközben a vacsihoz készíti elő a cuccokat.

-Köszönöm. És Robin?-kapja rám a tekintetét az említett.-El fogom hozni őt. Még nem tudom mikor, de be fogom mutatni nektek.-nézek körbe, hogy megbizonyosodjak, mindenki figyelt. A vacsora etután nagyon jól telt. Végre nem kell a családom előtt titkolnom, hogy kit szeretek. Most Gemm is mesélt egy kicsit, hogy megismert valakit és még nem alakították ki teljesen a kapcsolatukat és még a srác nem kérdezett rá nála, hogy lenne-e a barátnője, de jól kijönnek egymással. A srác már bevallotta Gemmának, hogy tetszik neki, de a nővérem eddig nem volt biztos magában, így ő még nem mondott semmit a srácnak. A következő találkozásnál tervezi elmondani neki, hogy neki is bejön. Őszintén örülök nekik, mert a tesómnak eddig nem volt túl sok szerencséje szerelemmel vagy fiúkkal kapcsolatba, de ez a srác másnak tűnik, ahogy elmesélte. Épp aludni készülnék, mikor megcsörren a telóm. Miért ilyenkor tud zaklatni mindenki? Máskor nem jutok eszükbe csak este, mikor az ember aludni szokott. Legalábbis én tuti. Mikor meglátom a kijelzőn a nevét a személynek aki hív, egyből jobb kedve lesz.

-Szia édesem.-szólok a telefonba kedvesen. Ám lefagy az arcomról a vigyor mikor kiabálást hallok, és Lou szipogását.

-Hazz, gyere ide kérlek.-kérleli annyira összetört hangon, hogy én is mindjárt sírok.

-Mindjárt ott vagyok. Öt perc.-Teszem le a telefont és már indulok is lefelé mikor anyuékba ütközöm.

-Fiam, mi a baj?-kérdi anya én pedig már a cipőmet veszem.

-Louis. Nem baj ha elviszem a kocsit és ma nálunk alszik?-kérdezem már az ajtót nyitva. Robin odaadja a kulcsot és meg sem várva a másik kérdésemre a választ elindulok Louékhoz. Ő nem olyan, aki csak úgy bármiért sír. Főleg nem ennyire. Leparkoltam a házuk előtt és azért, hogy nagy bunkó ne legyek, bekopogtam, de mikor nem jött válasz csak megint kiabálást hallottam, nem igazán jó értelemben, bementem. Nem érdekelt, hogy mit szólnak odabent hozzá, a telefonbeszélgetésnek a háttérzajából és ebből a kiabálásból leszűrve, Lou nem marad itt, legalábbis ma este tuti nem. Amit beléptem, Lou egyből rám kapta könnyes szemeit, és valaki megint rákiabált a másik szobából. Nekem itt tört el a mécses, oda hívtam magamhoz, hogy hozzon le pár cuccot magának és indulunk.

draga kicsi Louisunk...édesem..🥺