Szerintem a fél szekrényét kipakolta, mert egy egész nagy táskát hozott magával, de nem igazán érdekel. Az a fontos, hogy ő biztonságban legyen. Én a kocsiban vártam meg, hogy kijöjjön és láttam, hogy az ajtóban még visszafordul és visszakiabál valamit, majd miután elindul becsapja az ajtót és szalad a kocsihoz. A táskát bedobja a hátsó ülésre ő pedig amint beül előre megfogom a kezét és odahúzom őt egy csókra. Letörlöm az arcáról a könnyeket és adok neki egy zsepit, hogy ne szipogjon
-Ha szeretnéd, elmesélheted mi történt, de nem erőltetem rád. - teszem a kezem a combjára miután látom, hogy lenyugodott. - Bármikor beszélhetsz nekem erről, oké?- nézek rá egy pillanatra és ő egy fél mosollyal bólint. Mikor megérkezünk hozzánk látom, hogy lehajtja a fejét. Mintha félne valamitől.
-Ugye a szüleidnek nem baj? És tudják, hogy te és én együtt? És ha igen neked jól fogadták? Nem akarom, hogy miattam veszekedjetek, szerintem én inkább beugrom Z-hez vagy valahova.-csatolná ki az övét de én lefogom, és ránézek.
-Tudják, jól fogadták és amúgy is terveztelek elhozni, bemutatni. Kíváncsiak rád Lou. Szeretnek engem is és téged is már most imádnak.-simítom kezemet arcára mondandóm közepén, ő pedig halványan elmosolyodik.- Előre szólok, hogyha a nővérem még fent van, a nyakadba fog ugrani.-ő meglepődve néz rám és mikor én nevettem Gemm miatt ő is felkuncogott. Szóval ez áll a háttérben. Nem fogadták őt el a szülei. Pedig annyira édes kis teremtény, hogy komolyan a légynek nem tudna ártani. Kiszállok a kocsiból, kiveszem a táskáját hátulról, majd Lou is kiszáll én pedig mellé állok és derekát átkarolva nyomok egy puszit a hajába és elindulok vele az ajtó fele.-Minden rendben lesz megígérem.-fordítom magammal szembe és egy gyors csókot nyomok az ajkaira mielőtt belépek az ajtón. Egyszercsak egy Gemmát érzek a nyakam körül én pedig meglepődve nézek rá.
-Oh te Harry vagy téged túl sokszor látlak menj az útból végre amúgysem téged akartalak ölelgetni.-mondja Gemm mosolyogva. Én beinvitálom Lout is és tényleg a nyakába ugrik. Ha nem állnék mögöttük, tuti a földre esnek. Anya, csillogó szemekkel nézi Louist ahogy áll mellettem, Robinnak pedig hatalmas mosoly ül ki az arcára. Miután a nővérem elengedte a kis kékszeműt, anya és Robin is üdvözlik őt. Nincs túl késő, szóval leültünk a kanapéra és a fotelekre a nappaliban, és beszélgetni kezdtünk. Lou az én ölemben ült, anyuék a kanapén, Gemm pedig a másik fotelban. Ahogy körbe néztem, végre tényleg boldognak éreztem magam és nagy mosollyal hajtottam le a fejem.
-Min mosolyogsz ennyire Harold?-kérdi Robin miután Louis befejezte a mondandóját.
-Csak, annyira jó nézni így minket. Azt, hogy így figyeltek Louisra és, hogy tudunk így leülni és beszélgetni. Boldogabbnak érzem magam, mint valaha is voltam.-vallom be őszintén, mire Lou rádől a mellkasomra és megfogja a kezem.
-Örülünk, hogy mellette megtaláltad a boldogságod. Szeretünk Harry.- Mondja Gemma és küld egy puszit amit én szokásosan elkapok.
-Szeretlek titeket, viszont én tuti elmegyek aludni, mert irtó fáradt vagyok.-emelem fel louist az ölemből ő pedig meg sem próbálja letenni a lábát.-ezek szerint őfelsége is fáradt olyannyira, hogy én cipeljem fel.-nézek rá ő pedig felnevet.
-Hát tudod, ha már ennyire szeretnéd.-vállat vonva hajtja a fejét a nyakamhoz én pedig mosolyogva a fejemet rázva nézek le rá. Anya odasúgott valamit Robinnak, de nem hallottam mi az, utána egyből mosolyogva néznek ránk. Biztos valami anya féle nyálas dolog volt. Mikor felértünk a szobába, Lou már aludt, szóval óvatosan tettem le az ágyra, hogy ne kelljen fel és bemásztam mellé.
annyira édesek...🥺🖤
KAMU SEDANG MEMBACA
A kávézó
Fiksi PenggemarHarry, mint új srác lép az iskolába. Régi barátja, Niall itt lett tanár és tőle hallott az iskoláról. Megpróbált láthatatlan lenni mindenki szemében, ám egy alacsony, kócos kék hajú angyal nagyon kíváncsi lett rá.