A kávézó

Part 27<3

Szerintem a fél szekrényét kipakolta, mert egy egész nagy táskát hozott magával, de nem igazán érdekel. Az a fontos, hogy ő biztonságban legyen. Én a kocsiban vártam meg, hogy kijöjjön és láttam, hogy az ajtóban még visszafordul és visszakiabál valamit, majd miután elindul becsapja az ajtót és szalad a kocsihoz. A táskát bedobja a hátsó ülésre ő pedig amint beül előre megfogom a kezét és odahúzom őt egy csókra. Letörlöm az arcáról a könnyeket és adok neki egy zsepit, hogy ne szipogjon

-Ha szeretnéd, elmesélheted mi történt, de nem erőltetem rád. - teszem a kezem a combjára miután látom, hogy lenyugodott. - Bármikor beszélhetsz nekem erről, oké?- nézek rá egy pillanatra és ő egy fél mosollyal bólint. Mikor megérkezünk hozzánk látom, hogy lehajtja a fejét. Mintha félne valamitől.

-Ugye a szüleidnek nem baj? És tudják, hogy te és én együtt? És ha igen neked jól fogadták? Nem akarom, hogy miattam veszekedjetek, szerintem én inkább beugrom Z-hez vagy valahova.-csatolná ki az övét de én lefogom, és ránézek.

-Tudják, jól fogadták és amúgy is terveztelek elhozni, bemutatni. Kíváncsiak rád Lou. Szeretnek engem is és téged is már most imádnak.-simítom kezemet arcára mondandóm közepén, ő pedig halványan elmosolyodik.- Előre szólok, hogyha a nővérem még fent van, a nyakadba fog ugrani.-ő meglepődve néz rám és mikor én nevettem Gemm miatt ő is felkuncogott. Szóval ez áll a háttérben. Nem fogadták őt el a szülei. Pedig annyira édes kis teremtény, hogy komolyan a légynek nem tudna ártani. Kiszállok a kocsiból, kiveszem a táskáját hátulról, majd Lou is kiszáll én pedig mellé állok és derekát átkarolva nyomok egy puszit a hajába és elindulok vele az ajtó fele.-Minden rendben lesz megígérem.-fordítom magammal szembe és egy gyors csókot nyomok az ajkaira mielőtt belépek az ajtón. Egyszercsak egy Gemmát érzek a nyakam körül én pedig meglepődve nézek rá.

-Oh te Harry vagy téged túl sokszor látlak menj az útból végre amúgysem téged akartalak ölelgetni.-mondja Gemm mosolyogva. Én beinvitálom Lout is és tényleg a nyakába ugrik. Ha nem állnék mögöttük, tuti a földre esnek. Anya, csillogó szemekkel nézi Louist ahogy áll mellettem, Robinnak pedig hatalmas mosoly ül ki az arcára. Miután a nővérem elengedte a kis kékszeműt, anya és Robin is üdvözlik őt. Nincs túl késő, szóval leültünk a kanapéra és a fotelekre a nappaliban, és beszélgetni kezdtünk. Lou az én ölemben ült, anyuék a kanapén, Gemm pedig a másik fotelban. Ahogy körbe néztem, végre tényleg boldognak éreztem magam és nagy mosollyal hajtottam le a fejem.

-Min mosolyogsz ennyire Harold?-kérdi Robin miután Louis befejezte a mondandóját.

-Csak, annyira jó nézni így minket. Azt, hogy így figyeltek Louisra és, hogy tudunk így leülni és beszélgetni. Boldogabbnak érzem magam, mint valaha is voltam.-vallom be őszintén, mire Lou rádől a mellkasomra és megfogja a kezem.

-Örülünk, hogy mellette megtaláltad a boldogságod. Szeretünk Harry.- Mondja Gemma és küld egy puszit amit én szokásosan elkapok.

-Szeretlek titeket, viszont én tuti elmegyek aludni, mert irtó fáradt vagyok.-emelem fel louist az ölemből ő pedig meg sem próbálja letenni a lábát.-ezek szerint őfelsége is fáradt olyannyira, hogy én cipeljem fel.-nézek rá ő pedig felnevet.

-Hát tudod, ha már ennyire szeretnéd.-vállat vonva hajtja a fejét a nyakamhoz én pedig mosolyogva a fejemet rázva nézek le rá. Anya odasúgott valamit Robinnak, de nem hallottam mi az, utána egyből mosolyogva néznek ránk. Biztos valami anya féle nyálas dolog volt. Mikor felértünk a szobába, Lou már aludt, szóval óvatosan tettem le az ágyra, hogy ne kelljen fel és bemásztam mellé.

annyira édesek...🥺🖤