A kávézó

Part 42<3

Nagyjából fél órája fekszünk egymás karjaiban, de hallom rajta, hogy ő sem alszik. Eddig minden este el tudott aludni és most nemtudom mit csinálhatnék. A hajamat kezdte el úgy öt perce piszkálni, am igazán jól esik, de aggaszt Hazz...

-Mi a baj Harry?-kisebb sóhajt enged ki ajkai közül.

-Csak egy kicsit aggódom, semmi több.-húz közelebb magához és nyom egy puszit az ajkaimra.

-Én miattad aggódom.-Ülök fel és nézek le rá, de ő csak kérdőn tekint rám.-Sosem volt olyan éjszaka mikor nem aludtál volna el. Mikor felhoztál az ágyba, akkorsem aludtam annyira, hogy ne tudjam, elaludtál te is. Nem szeretném ha holnap nem lenne jó napod azért, mert nem alszol rendesen. Nem tudom hogyan tudnék segíteni, de ha el szeretnéd mondani, én ittvagyok.-ujjaimat, hosszú tincseibe vezetem, ő pedig halványan elmosolyodik.

-Igazából, Robin aggaszt. Anya azt mondta, hogy jól van és még a héten hazajönnek, de mivan ha rossz állapodba kerül.-néz rám már-már könnyes szemekkel.

-Édesem, ne aggódj ezen, oké? Tudom, hogy nehéz, de hidd el, hogy jól lesz. Minden rendbe fog jönni!-mászok hozzá közelebb s egyből mellkasomra teszi a fejét.

-Lou?

-Mondd szívem.

-Szeretlek.

-Én téged jobban.

-Az kizárt.-puszilja meg a mellkasomat.

-Harry törődj bele, hogy én jobban szeretlek téged.-mosolygok rá játékosan.

-Lehetetlen. És most fogd be és aludj.-egyik lábát a lábaim közé helyezi, kezeit pedig derekam köré fonja.

-Ugye tudod, hogy ezzel nem nyerted meg a csatát?-kuncogom el magam mire ő elfordul tőlem.-Naaa, azt nem mondtam, hogy fordulj is el.

-Louis vagy te kussoltatod el a tökéletes ajkaidat, vagy én teszem meg.-hát ezt a mondatot hiába akarta fenyegetésnek venni, már alig volt erő a hangjában mikor kimondta. Fél perccel később már alszik is, így hátulról hozzábújok.

Reggel, egy hangos csörömpölésre kelek, viszont Harry itt van melettem. Akkor az van, hogy vagy betörőnk van, vagy itthon vannak Robinék. Bár akkor csak hazaszólnak nem? Hát meglátjuk. Magamra vettem egy szürke melegítőt és kikaptam a szekrényből egy random pólót. Miért Harry cuccai akadnak a kezembe? A hajam most mégjobban szétáll, a fejem egyáltalán nem tűnik kipihentnek, szóval legalább ha nem Anne-ék vannak itt, majd a ronda kinézetemmel elüldözöm. A lépcsőn leérve, nem látok senkit se a konyhában, se az étkezőben, a tévé viszont halkan szól. Odasétálok az ajtóba, de nem látok bent sem senkit. Hát ha volt itt valaki, az már lelépett. Ha már felkeltem, tuti nemtudok visszaaludni, szóval főzök le kávét és leülök az asztalhoz.

hhmm 😌