A kávézó

Part 16<3

Harry pov

Lou nagyon aggódóan, de ellátta a sebeimet. Legtöbbjük az arcomon volt, mert Jake azt tudta csak ütni. Hát elég szarul nézek ki az tuti. Fel van szakadva három helyen a szemöldököm, a számat el is haraptam és fel is szakadt, a homlokomra magamnak okoztam egy kisebb sebet, mert ahogy beértem a fürdőbe lefejeltem a szekrényt. A kezeim zsibbadtak az ütések miatt, de szerencsére nem kapott túl sokat. Én annál többet. Nem tehetek róla, ő volt a féltékeny. Nem tudom mi történt velem, amikor megöleltem, úgy éreztem szükségem van rá. De ahogy belesimult az ölelésembe, elképesztő érzés volt. Ahogy a kis kezeivel átkarolta a nyakam...

Szerintem úgy fél óráig ábrándoztam erről a pár percről, amit közösen töltöttünk és már majdnem elaludtam, mikor valaki kopogással zavarta meg a gondolataim. Egy 'tessék' után nyílt az ajtó és egyből egy kis alak jött be rajta. Nem is kell látnom az arcát, azonnal tudtam ki az.

-Lou?-teszem fel a kérdést, bár már tudom a választ.

-Remélem nem keltettelek fel.-Válaszolja halkan és ujjait kezdi piszkálni maga előtt. Ha most azt válaszolom, hogy épp aludtam volna akkor tuti itthagy és biztos, hogy akar mondani valamit. Talán ha...

-Történt valami? Gyere ülj ide.- mutatok magam mellé, és ahogy ő pár órával ezelőtt. most Ő is idebotladozik az ágy mellé és leül.

-Nincs semmi komoly, csak aggódtam érted. Elég durvákat kaptál.- Hajtja le a fejét mintha ez az ő hibája lenne, de egyáltalán nem az. Jake az, aki elkezdte az egészet.

-Figyelj Lou. Nézz rám.- Mikor végre a szemembe néz, belekezdek a mondandómba.- Nem a te hibád, oké? Nem te támadtál rám a semmiből és nem te tehetsz arról, hogy Jake ilyen. Te megpróbáltál segíteni rajta, de nem ment. Amúgy sem ez volt az első, amikor meg akart verni és lám, most végre megtette.- Próbálom őt nyugtatgatni.

- Mindig is reméltem, hogy sikerül változtatnom rajta. Nem miattam, saját maga miatt.-mondja, és hanga megcsuklik a végére. Annyira már ismerem, hogy tudjam, elsírta magát. Biztos vagyok benne, hogy nehéz neki, hisz mégiscsak most szakított Jake-el nagyjából 2 órája. Nem folytatom inkább azt, amit mondani akartam, egyszerűen kényelmesen feljebb ülök, és közel húzom Louis, most még kisebbnek tűnő testét és úgy takarom be magunkat újra. Érzem a hideg könnycseppjeit a mellkasomon, és hallom, ahogy halkan sír. Borzalmas érzés Őt sírni látni. Lou csak még közelebb bújik hozzám, én pedig halkan dúdolni kezdek, aztán már csak az egyenletes levegővételét hallom. Óvatosan letörlöm arcáról a cseppeket majd homlokára nyomok egy puszit és lassan elalszom én is. Álmaimban járva is Louis jelenik meg. Eddig sosem álmodtam róla, vagy vele ezért elég érdekes ez most. Pár órával később Louis nyöszörgésére és kapálózására kelek. Biztos vagyok benne, hogy még alszik, ugyanis ő ilyet csak úgy nem csinál, ha pedig bogarat lát tuti felkelt engem és egyből ugrik a hátamra és addig nem tudom lekaparni őt onnan még el nem tűntetem onnan.

-Hé, Louis. Kellj fel. Lou gyerünk ez csak egy rossz álom-rázom meg a vállát, hogy magához térjen és olyan lendülettel ül fel az ágyon, hogy leesik róla, ezzel magával ránt engem is. Olyan hangos nevetésben törünk ki mindketten, hogy Zayn jelenik meg az ajtóban először dühös, aztán kérdő tekintettel. Louval gyorsan felálltunk és majd amint Zayn meglátja, hogy mindketten totál zavarba jöttünk felkuncog, legyint egyet és kifordul a szobából. Vajon Zaynnek nem furcsa ez az egész? Vagy talán Louis már mesélt rólam neki? Egyáltalán miért érdekel ez? Talán..lehet hogy...

Harry drágánk zavarodottá vált egy kicsikét. igaz, Louis se tudja még mit érez...khm...még😏