Miközben a sebeit ápolgattam, meg se szólalt. Néha-néha felszisszent, olyankor aggódó tekintettel néztem rá, de ő csak csendben tűrte.
-Várj itt, hozok sebtapaszt.-szólalok fel hosszú idő után először, de ő megint csak bólint. Vajon úgy érzi megbántott engem? Vagy azt hiszi miatta dobtam ki Jake-et és úgy gondolja hibás? Visszatérve látom, hogy homlokát törölgeti. Mikor meglátom, hogy megint vérzik neki, egyből letörlöm, és már teszem is rá a sebtapaszt. Most végre először az elmúlt fél órában rám nézett és rám mosolygott. Aranyosak a kis gödröcskéi az ajkai szélén. Miután végeztünk, mindkettőnk megmosta a kezét és mielőtt kiléptem volna az ajtón, ő megfogja a kezem maga felé fordít és szorosan megölel. Szerintem ez az a pillanat, amikor megválaszolom magamnak a kérdéseket. Jól esett az ölelése. A védelmező karjai, pont úgy fonódtak körém, mint amikor az ágyába segített. Az illata megint teljesen átjárja a testem, imádom ezt az illatot már most. Egy furcsa, de különös érzés tölt el ebben a pillanatban, ahogy ölel engem. Nem túl szoros, de nem is túl gyengéd. Biztonságot érzek. Szerintem 2 percig ölelhettük egymást a fürdőszobában mikor ő mosollyal az arcán lép ki a fürdőből. Kimegyek én is utána, és mikor meglátom Zayn kérdő tekintetét, csak legyintek neki, hogy később elmondom. Harry a konyhapultnak dőlve, karba tett kézzel mered maga elé, még a mosolya is eltűnt az arcáról. Bevallom, így is rohadtul dögös volt, főleg, hogy a pólóját levette még a fürdőben és még mindig nem vett fel másikat. Nem tudtam levenni róla a szemem és ez neki is feltűnt, Zaynről ne is beszéljünk. Harry csak mosolyogva elment mellettem egyenesen a szoba irányába és ha jól látom, nem csukta be rendesen. Lehet csak túl fáradt volt hozzá. Zayn felé fordultam aki egyből kérdésekkel kezdett el bombázni.
-Na? Mesélsz? Mi volt? És ez az előbb? Miért bámulod őt így? Jó bevallom, egész jól néz ki ahhoz képest, de te nem vagy ilyen.-Zayn csak ejti ki a szavakat a száján, és amikor azt mondta, hogy Harry jól néz ki meglepődtem. Mármint nem azért, mert hazudik, hanem mert egy fiúra se mondja ezt.
-Ha hagynál, levegőhöz jutni elmesélem, de nem nagy dolog az egész.-hát belekezdtem, de tényleg nem nagy dolog az egész nem is értem mi lelte ezt a fiút..-Hát ennyi. Mondtam, hogy nem nagy dolog.-rántom mg a vállam és Zayn arcán egyenlőre semmi érdekeset nem látok.
-Oké lehet hogy „semmiség", de láttad már magad miközben mesélsz róla? igaz, hogy ez tényleg apró gesztus volt de azóta sugárzol mióta Harry közelebb engedte magát. Valld be, hogy szere...
-Nem tudom oké?-vágok a mondatába mert pontosan tudom mit akar kérdezni.- Rohadtul összezavar érted? Meg amúgyis most szakítottam Jake-el.-Közlöm vele elég bunkón de ez nálunk már megszokott.
-Észrevetted, hogy egy könnycseppet se ejtettél utána? Oké még csak alig egy órája volt, de Harryre szentelted azt az időt is. - folytatja és annyira felidegesít, hogy felmegyek a szobámba. Mikor hallom, hogy Ő is felért és becsukta az ajtót lemegyek, mert érezni akarom Harry illatát, a karjait magam körül. Lehet, hogy már akkor tetszett mikor Jake-el voltam? Valószínű. Azóta tetszik, hogy a közelembe van? Tuti. Csak rá kell nézni és arra az édes mosolyára vagy a szemei. Istenem azok a szemek! Halkan lementem a lépcsőn és főztem magamnak kávét mielőtt bekopogtam volna Harryhez. Leültem az asztalhoz, hogy megigyam a fekete italom, és elindultam Harry szobája felé. Halkan kopogtam majd egy 'tessék' után bementem.
-Lou?- kérdezi olyan lágy hangon, hogy megolvad a szívem. Imádom, amikor így szólít.
hhhmmm micsoda kémia észlelhető eme részben😌😌 édesek, igaz?😏
YOU ARE READING
A kávézó
FanfictionHarry, mint új srác lép az iskolába. Régi barátja, Niall itt lett tanár és tőle hallott az iskoláról. Megpróbált láthatatlan lenni mindenki szemében, ám egy alacsony, kócos kék hajú angyal nagyon kíváncsi lett rá.