A kávézó

Part 52<3

December 24, szenteste

Tegnap este mielőtt elaludtam volna, írtam Zaynnek, hogy korán reggel megyek a cicusért, szóval keljen fel, vagy kirugdosom az ágyból. Remélem megfogadta a tanácsom és már fent van, mert én már felé tartok. Hála istennek Harryt nem keltettem fel, bár nem csodálom a tegnapi esténk után...Khm... Mindegy. Zayn ajtaja nyitva van, szóval tuti fent van. Legalább nem kell energiát fektetnem abba, hogy felkeljen. A kis csöppséget Zayn most kergeti a lakásban, hogy elkapja és be tudja tenni a hordozóba. Amennyire pici, olyan gyors. Mármint a macska, nem Zayn. Amint beérek a cicus felém szalad, így gyorsan elkapom, és egyből beteszem a helyére.

-Kössz haver, már egy ideje kergetem.-sóhajtozik Z kifulladva.

-Ugye tudod, hogyha teszel ki neki jutalomfalatot és odamegy, hogy megegye akkor el tudtad volna kapni?-szegényt nagyon kinevettem, de ha ilyen szerencsétlen.

-És szerinted nem ette meg az összes jutalomfalatot?-néz rám kicsit hisztisen miután leült.

-Te megetetted vele az összes kaját?-ahj Z nemár...

-Lehet...-fordul a tároló felé, ahol most az alvó cica fekszik-

-Zayn felhizlaltad már most?-néha átkot szórok magamra, hogy ilyen haverom van.

-Nemis igaz, utána mindig játszottunk, szóval ledolgozta. Nézd meg nemis dagi.-mutat a kis pamacs felé nagy kiakadása közepette.

-Legközelebb te kapsz valami háziállatot.-fejemet fogva lépek a macskához.

-Nem akarom, hogy ideköltözz.-karolja át a vállam.

-Igaz, akkor nekem lenne egy majmom és nem neked.-lököm meg egy kicsit, ezáltal leemeli kezét rólam.-Najó megyek haver, mert nem tudom, hogy Harry fent van, vagy sem, és nem akarom, hogy rajtakapjon egy macskával a kezemben.-Köszönök el Zayntől és már el is indultam az ajtó irányába.

-Várj Louis. Boldog szülinapot, te vén csont.-jön oda hozzám és hirtelen megölel. Ha tudnátok, hogy ez mennyire jólesik. Ezután végleg elköszöntem tőle és elindultam hazafelé.Mikor belépek az ajtón, Anne fogad a nappaliban és elmondja, hova tehetem a cicát, ahol Harry nem látja meg. Azt igazából nem tudom, hogyan oldjuk meg, hogy ne hallja, hogy nyávog, de úgyis lesz zene, szóval kevés az esélye. Most alszik, szóval egy ideig csöndben fog maradni.

-Tényleg nagyon köszönöm, hogy megengedtétek, és hogy segítettetek.-megyek oda Anne-hez és ölelem őt magamhoz.

-Hányszor fogod még megköszönni?-nevet fel miután elengedett.-Szívesen segítek és segítünk neked.-hálásan pillantok rá és hatalmas mosollyal elmotyogok egy „köszönöm"öt.-Oh és Louis, mielőtt elfelejtem.-mielőtt elindultam volna, Ann a hátamra tette a kezét.-Boldog szülinapot.-oh ne sirassatok már meg.

-Köszönöm.-mosolygok rá mégjobban. A következő pillanatban csöngetnek, majd szólok Annenek, hogy kinyitom, viszont aki...inkább akik az ajtóban állnak most nagyon megleptek.

ahj gyerekek én sírni fogok miközben írom a következő részt...