A kávézó

Part 54<3

Már délután van és elkezdtük díszíteni a fát. Louis szeretné feltenni a díszt a tetejére, de nem éri el. Nyújtózkodik, hátha sikerül neki, de esélytelen.

-Várj segítek.-lépek oda mögé, de ő elhúzza magát.

-Egyedül is meg csak...öt perc és meglesz.-na azt várhatjuk. Mikor felnyújtózkodik, elkapom az oldalánál és felemelem.-Mondtam, hogy menni fog.-mosolyog rám és látom, hogy nagyon büszke magára.

-Na most, hogy kész a fa, mehet az ajándékozás.-szólal meg anya a konyhából.

-Gyertek ide ti is. Sajnos nektek nem tudtam sokmindent venni, de anya, mivel tudom, hogy imádod a virágot, vettem neked egy rózsát. Ki kell majd ültetni a kertbe.-nyújtom anyának a narancssárgás virágot, ő pedig nagy mosollyal nyom egy puszit az arcomra. Robinnal megbeszéltük, hogy neki az a legnagyobb ajándék, hogy a házba végre lakni fog valaki.

-Louis, szerintem te add először az ajándékod.-néz rá a fiúra, aki egy hordozót húz elő a tévé mögül

-Na ne...-fordulok anya felé könnyeimmel küszködve, mikor meglátom a szatyrot náluk. Louis a kezembe nyomja a türkiz színű dobozt, én pedig azonnal kinyitom az ajtaját és...-Na ne. Ez...ez nem lehet igaz.-oké, fiú vagyok, de ez egy kiscica még jó, hogy elsírom magam. Gyönyörű szürke kis pamacs és kék szemű. Louis a vállamra teszi a kezét én pedig miután letöröltem az utolsó könycseppem, felé fordulok és erősen megölelem. Anya átadja a szatyrot amibe egyszerű cicakaja, játék meg ilyesmik vannak.-Köszönöm. Nagyon, nagyon szeretlek titeket.

-várj ez még nem minden.-szólal meg Louis és előhúz egy borítékot a zsebéből.-Nyisd ki.-nyújtja át nekem, én pedig olvasni kezdem.

-Tudod miért szeretem az eső illatát? Mert arra a napra emlékeztet, amikor kitaláltad, hogy sétáljunk haza az esőben és tegyünk úgy, mint két ötéves gyerek. Sétáltunk pár lépést, aztán te megálltál, magadhoz húztál és szerelmesen megcsókoltál. Ekkor mondtad ki először, hogy szeretsz. Ez után jött az újabb ötleted, hogy fussunk hazáig, mert úgyis meg akartad már ezt tenni. Nem válaszoltam, csak rád néztem és futni kezdtem. Ahogy futottunk egymás mellett, rájöttem, hogy szerelmes vagyok. Rájöttem, hogy megtaláltam a lelki társamat, a másik felemet. Ez a mai napig így van. El sem hiszed mennyire megváltoztattad az életem. Megmentettél és új életet adtál. Hálás vagyok, hogy vagy nekem és azért, hogy kitartasz mellettem. Szerintem eddig még senkit sem szerettem így, mint téged. Ha tudnád hányszor írtam újra ezt a levelet is, hogy legalább annyira tökéletes legyen, mint amennyire elvárom magamtól. Igaz, eddig nem sok dolgot éltünk meg együtt, de melletted úgy érzem, sok mindenre lehetek képes. Nagyon, nagyon szeretlek, Harry.

Őszintén, tiszta szívből, lélekből szeretlek.~L

-Oké ezen még én is elbőgném magam.-szólal fel anya, és látom, hogy egy könnycseppet töröl le az arcáról.

-Louis ez csodálatos. Ennél már tényleg nem lehetek boldogabb. Nagyon szeretlek.-nem érdekel, hogy itt van megint mindenki, muszáj megcsókolnom. Gemma ismét ujjongani kezd.-Szerintem jöhet Louis ajándéka is.-elindultam a kulcsos szekrény irányába, és leakasztottam azt a kulcsot.

Louis levele olyan édes...🖤