Mielőtt megnyitottunk, kicsit rendet tettünk, de most nem olyan értelemben, mint a múltkor. Most szárazak maradtunk. Az emberek elég sokat szeretnek ide járni, mivel már nyitás után fél órával megtelünk. Louis épp most ér vissza a szünetéről, hatalmas mosollyal az arcán.
-Min mosolyogsz ennyire édes?-telefonjáról rám kapja a tekintetét és megjobban mosolyogni kezd.
-Anyu eljön ma ide. Meglátogat, és akkor meg tud ismerni és tudni fogja ki vagy és te is megismered és...-túl sok adrenalin. Kezét megfogva húzo oda magamhoz őt egy kis apró puszira, hogy nyugodjon le. Aranyos mikor beszél, és imádom is, de ő is tudja, hogy ezt csak akkor teszem ha már nagyon túl van pörögve.
-Ez csodás hír Boo.
-Boo?
-Igen. Olyan cuki, és illik rád.-érintem meg orrát, mire ő megnyalja alkarom.-Oh igen? Na csak érjünk haza.
-Ajaj, csak nem kikapok?-sandít rám oldalról egy kis kamu hisztit imitálva.
-Még az is lehet.-mosolygok le rá majd kiszolgálok egy új vendéget. Louis egy időre eltűnik mellőlem, majd mikor újra észreveszem, egy nőt ölelget. Biztos, hogy az anyukája, nagyon hasonlít rá.
-Harry, ő itt Johannah az édesanyám.-hatalmas mosollyal néz rám a nő, majd a kezét nyújtja felém.-Anya, ő itt Harry, a párom.-viszonzom Johannah kedvességét és mosollyal az arcomon rázok vele kezet.
-Nagyon örülök, hogy megismerhetem, Louis sokat mesélt már önről.-szólalok fel kedvesen, mire Louis anyukája felnevet.
-Azt meghiszem, hidd el én is hallottam rólad már. Egyébként tegezz nyugodtan. Már a családunkba tartozol, főleg hogy elloptad a fiam szívét.-Louis mondta, hogy említette neki azt, hogy párja van, de nem tudtam, hogy már beszélt is rólam. Bár Lotts és Fizzy is mondhattak pár mondatot.
-Én lehetek a legszerencsésebb, hogy ilyen fiúba szerettem bele. És örülök, hogy ilyen fiút neveltél belőle.-Johanna csak bólogatva helyesel, hogy milyen nagyszerű fia van, Louis pedig elpirulva, lehajtott fejjel szolgál ki valakit.
-Harry, őszintén örülök, hogy nálatok lehet Louis, és nagyon sajnálom is. Tudom, hogy nem kéne, mert biztos teher nektek de...-aha, nem. Louis a legjobb dolog ami eddig történt velem, úgyhogy ezt hagyjuk.
-Ugyan, Johanna. Louis egyáltalán nem teher, főleg nem nekem. A szüleim nagyon imádják őt és Gemmával is egész jól elbeszélgetnek. Tudom, hogy ti kevesebbet tudtok így találkozni és nagyon sajnálom. Én nem elrabolni szeretném a fiát a külvilágtól, csak megvédeni. Alig vagyunk együtt pár hete, de el sem tudod hinni mennyire szeretem. Talán jobban, mint a cicákat. –nevetek fel utolsó mondatom végén, és jól esik, hogy ő is nevet velem. Sokáig beszélgetünk vele, nagyon sok mindenről. Ő ugyan olyan, mint Louis. Lehet vele mindenről beszélgetni és megunhatatlan. Lou nagyon szerencsés, hogy ilyen anyukája van. legalább ő kitart mellette, ha már az apja nem bírt.
még jó, hogy Harry az előtt megismerte Louis anyját, mielőtt adta volna az ajándékot :)
YOU ARE READING
A kávézó
FanfictionHarry, mint új srác lép az iskolába. Régi barátja, Niall itt lett tanár és tőle hallott az iskoláról. Megpróbált láthatatlan lenni mindenki szemében, ám egy alacsony, kócos kék hajú angyal nagyon kíváncsi lett rá.