A kávézó

Part 46<3

 Mielőtt megnyitottunk, kicsit rendet tettünk, de most nem olyan értelemben, mint a múltkor. Most szárazak maradtunk. Az emberek elég sokat szeretnek ide járni, mivel már nyitás után fél órával megtelünk. Louis épp most ér vissza a szünetéről, hatalmas mosollyal az arcán.

-Min mosolyogsz ennyire édes?-telefonjáról rám kapja a tekintetét és megjobban mosolyogni kezd.

-Anyu eljön ma ide. Meglátogat, és akkor meg tud ismerni és tudni fogja ki vagy és te is megismered és...-túl sok adrenalin. Kezét megfogva húzo oda magamhoz őt egy kis apró puszira, hogy nyugodjon le. Aranyos mikor beszél, és imádom is, de ő is tudja, hogy ezt csak akkor teszem ha már nagyon túl van pörögve.

-Ez csodás hír Boo.

-Boo?

-Igen. Olyan cuki, és illik rád.-érintem meg orrát, mire ő megnyalja alkarom.-Oh igen? Na csak érjünk haza.

-Ajaj, csak nem kikapok?-sandít rám oldalról egy kis kamu hisztit imitálva.

-Még az is lehet.-mosolygok le rá majd kiszolgálok egy új vendéget. Louis egy időre eltűnik mellőlem, majd mikor újra észreveszem, egy nőt ölelget. Biztos, hogy az anyukája, nagyon hasonlít rá.

-Harry, ő itt Johannah az édesanyám.-hatalmas mosollyal néz rám a nő, majd a kezét nyújtja felém.-Anya, ő itt Harry, a párom.-viszonzom Johannah kedvességét és mosollyal az arcomon rázok vele kezet.

-Nagyon örülök, hogy megismerhetem, Louis sokat mesélt már önről.-szólalok fel kedvesen, mire Louis anyukája felnevet.

-Azt meghiszem, hidd el én is hallottam rólad már. Egyébként tegezz nyugodtan. Már a családunkba tartozol, főleg hogy elloptad a fiam szívét.-Louis mondta, hogy említette neki azt, hogy párja van, de nem tudtam, hogy már beszélt is rólam. Bár Lotts és Fizzy is mondhattak pár mondatot.

-Én lehetek a legszerencsésebb, hogy ilyen fiúba szerettem bele. És örülök, hogy ilyen fiút neveltél belőle.-Johanna csak bólogatva helyesel, hogy milyen nagyszerű fia van, Louis pedig elpirulva, lehajtott fejjel szolgál ki valakit.

-Harry, őszintén örülök, hogy nálatok lehet Louis, és nagyon sajnálom is. Tudom, hogy nem kéne, mert biztos teher nektek de...-aha, nem. Louis a legjobb dolog ami eddig történt velem, úgyhogy ezt hagyjuk.

-Ugyan, Johanna. Louis egyáltalán nem teher, főleg nem nekem. A szüleim nagyon imádják őt és Gemmával is egész jól elbeszélgetnek. Tudom, hogy ti kevesebbet tudtok így találkozni és nagyon sajnálom. Én nem elrabolni szeretném a fiát a külvilágtól, csak megvédeni. Alig vagyunk együtt pár hete, de el sem tudod hinni mennyire szeretem. Talán jobban, mint a cicákat. –nevetek fel utolsó mondatom végén, és jól esik, hogy ő is nevet velem. Sokáig beszélgetünk vele, nagyon sok mindenről. Ő ugyan olyan, mint Louis. Lehet vele mindenről beszélgetni és megunhatatlan. Lou nagyon szerencsés, hogy ilyen anyukája van. legalább ő kitart mellette, ha már az apja nem bírt. 

még jó, hogy Harry az előtt megismerte Louis anyját, mielőtt adta volna az ajándékot :)