A kávézó

Part 19<3

Reggel az ágyamban ébredtem, pedig nem emlékszem, hogy kerültem ide, vagy mikor aludtam el. Amikor lemegyek, látom, hogy Niallék már ittvannak. Még szerencse, hogy rendbe szedtem magam mielőtt lementem.

-jóreggelt.-szólalok fel rekettes hangon, mire mindenki rám kapja a fejét, Ni pedig az óráját nézegeti

-Reggelt? Harold 11:30 van. Mikor aludtál utoljára ennyit?- kérdezi Nialler kuncogva én pedig az idő hallatán félre nyelem a narancslevem. Nem lehet, hogy ilyen sokat aludtam.

-Szerintem soha nem aludtam ennyit és ilyen jól.-nyújtózok meg mert valóban jól esett. Rég aludtam már rendesen.- Mióta vagytok itt?

-Nagyjából egy órája.-Válaszol Carmen. Na igen, Carmen. Igazán idegesítő tud lenni de eddig még semmi megszólása nem volt hozzám. Pedig amint meglát mindig beszól valamit ami miatt le tudnám kiabálni a haját a fejéről.-Ti nem tartotok fésűt a lakásban, hogy mindig ilyen a hajad?-hát itt is volnánk.

-Mennyibe is kerül havonta feltölteni magad szilikonnal?-vágok vissza mosolyogva és mielőtt tudna mondani bármit visszamegyek a szobámba.-Oh mielőtt elfelejtem Niall. Szeretnék beszélni veled valami...fontosról.-fordulok vissza a lépcsőn, amíg még látnak. Meg sem várom Ni válaszát, vagy bárkiét, elindulok a szobámba. Amint becsukom az ajtót és az összetört lámpa darabjaira nézek, eszembe jut az a sok megválaszolatlan kérdés. Talán most, hogy mással is beszélek erről, főleg olyannak, aki ismeri mind két felet eléggé, talán könnyebb lesz. De mi van ha nem? Újabb csalódás? Én azt nem bírnám ki. Viszonzatlan szerelem? Értelmetlen lenne szeretnem valakit. De nem tudok ellenállni azoknak a kék szemeknek, vagy annak a gyönyörű mosolynak, vagy a csodás nevetésének. 

Hajamat tépve megyek az asztalomhoz, és ami a kezembe akad, mind a falhoz vagy a földhöz vágom. Pár törés és füzetszakítás után, szőke barátom jelenik meg az ajtómban aggódó tekintettel és miután eldobtam az utolsó tárgyat a kezemből, szorosan magához ölelt. Sosem volt ölelkezős fajta, engem meg aztán végképp nem ölelt meg olyan sűrűn. Viszont ez most kellett. Tudja mikor, mit kell tenni. Én megint csak sírni kezdtem, de jó érzés kiadni magamból mindent.

-Gyere üljünk le és mesélj el mindent.- invitál az ágyhoz, én pedig miután rendbe szedtem magam beszélni kezdek. Elmeséltem neki igazából mindent, és jobban érzem magam.

-Nem tudom, mi van velem... tegnap is sírtam, csak tegnap Gemm vállán, most meg itt bőgök. Mikor változtam meg én így meg? Talán amikor ő belépett az életembe. Vagy inkább, amikor közelebb terültünk egymáshoz. Talán akkor, amikor vigyáztam rá mert annyira részeg volt? Fogalmam sincs. De azt tudom, hogy szeretem, Ni. Szeretem őt. Ráadásul ma ott lesz Zayn buliján is. Jól kell kinéznem.

-Danielről is ezt mondtad...-motyogja halkan.-A buli miatt meg ne aggódj. Csodás leszel.

-De ez más. Dan is más volt. Ő kihasznált aztán eldobott. Tudod mennyire összetörtem akkor és tudod mennyire nem akarok újra csalódni és összetörni, de baszki, Lou annyira...más.  Mikor együtt voltunk Daniellel azt hittem szeretem, és hogy ő is engem, de amikor megcsalt... De Louis...Ni láttad már a gyönyörű szemeit? Vagy az édes mosolyát? És a hangja amikor mesél valami olyanról ami fontos neki...-nézek rá könnyes szemekkel, ő pedig csak halványan elmosolyodik.

-Értem... Fura mert Lou..khm semmi..-titkol előlem valamit ebben biztos vagyok. Ráadásul Louisról.

Harry...édes kicsi Harry...Annyira aranyos egyébként🥺