〖Nᴀᴘғᴇʟᴋᴇʟᴛᴇ〗➳Jɪᴋᴏᴏᴋ〗

1. rész

    Filmekben láttam már kényszer házasságot de nem igazán gondoltam hogy én is "áldozata" leszek egy ilyen helyzetnek.
Megmondom baromira izgulok ettől, ugyan képen láttam a leendő férjemet, de hogy annak milyen lesz a személyisége, hogyan viszonyul hozzám azt nem tudom.
Jóformán élőben nem is láttam még, a hangját sem hallottam soha.
Apám jóvoltából történt mindez, megvett egy céget és cserébe hozzá kell mennem cég vezetőjének fiához.
Huszonkét éves a pali, míg én most leszek csak tizennyolc, oké nem nagy a korkülönbség de akkor is.
Ahj, izgulok...

A kocsi megállt én pedig azon nyomban felkaptam a fejem és láttam hogy megérkeztünk ahhoz a házhoz amiben én és a ismeretlen férjem fogunk lakni.
De fura ki mondani, hogy férjem de legalább annyi a jó benne hogy apám az identitáshoz igazította ezt az egészet. Mivel meleg vagyok, ezért férjem lesz.
Ajándék férjnek ne nézd a fogát...

-Kérem pakoljanak be minden bőröndöt a lakásba.-szólt apám az inasoknak vagy kinek, akik meghajlás után tették a dolgukat.

-Mond csak apám, leendő férjem hol tartózkodik?-lábaim csak úgy remegtek az izgatottságtól.

-Ohh, el is felejtettem, mindjárt be is megyek szólni neki hogy jöjjön ki. -mosolygott.

Majdnem szólni akartam hogy nem kell, de ő már lelkesen lépcsőzött fel házba.
Mi lesz ha nem tetszem neki, mi van ha tökre seggfej lesz, vagy ha iszákos paraszt. Nem bírnám ki, utálom az alkoholt.
Sosem voltam olyan helyen ahol alkoholt kínáltak, tudni illik meg kellett tartanom a szüzességemet mert anélkül nem lett volna ez az üzlet. Ez a szokás családi hagyomány nálunk, a nővéremet is férjül adták és a szüleim is így találkoztak.

Egy csettintést hallottam mire ilyedten néztem föl apámra aki eddig is engem szólongatott.

-Fiam, ő itt Jeon Jungkook a férjed.- kösz apa, muszáj ezt a jelzőt használod rá.

-Ümm, szia.- én mégis mit csinálok, sziával köszönni mint egy nyomorult, te jó ég!

-Szia.- nevetett fel, legalább megnevettettem, ez jó hír nem?

Vörös vagyok mint a Mars, az ég felé néztem mintha csak istent kérném arra hogy dobjon rám egy iskolabuszt.

Karjaimban holnap tuti izomláz lesz, ezek a bőröndök tele vannak nyomva, ha ennyire baromi nehéz

-Segítsek?- hátam mögül Jungkook kedves hangja szakított ki.

Gondolom látta hogy nem igazán megy nekem ez a: hogyan cipeljek nálam nehezebb tárgyakat fel nulla izomzat nélkül.

-Az megköszönném.- fújtam ki egy nagy adag levegőt.

Helyet cseréltünk, így ő ment előttem míg én a háta mögött követtem őt.
Még szerencse hogy ő izmos, miért vannak ilyen széles vállai ó, te jó ég!

-Ez lesz a szobánk, ott a fürdő de gondolom majd felfedezed. -hát ez aztán a bemutatás.

-Mi van ha eltévedek, és soha többé nem találnak meg...majd tíz év után a csontvázam ott fog díszelegni az egyik sarokban.-vicceltem el a helyzetet de időközben rájöttem hogy oltári baromságot mondtam.

-Ne aggódj, majd megkereslek. -mosolygott felém.

Letette a bőröndöt az ágyra, aztán szó nélkül kilépett az ajtón engem egyedül hagyva. Nyilván nem várhatom el tőle hogy segítsen kipakolni tartalmát, de azért jól esett volna.