〖Nᴀᴘғᴇʟᴋᴇʟᴛᴇ〗➳Jɪᴋᴏᴏᴋ〗

14. rész

Mostanában Jungkook nem mond semmi olyan perverz dolgot amitől a szőr is felállna a hátamon.
Jelenleg olyan békés minden, kezdem egyre jobban kiismerni magamat a házban is, Jungkook szokásait, személyiségét. Ian-nal rengeteget beszélgetek ha látom, hogy ott ül egy helyben a étkező asztalnál és meredten néz maga elé, akkor oda szoktam menni hozzá beszélgetni.
Ahogy eszembe jut, már mennék is hozzá ha nem látnám Jungkook-ot mellette teát csinálni, és haverian ugrani egymást.
Nagyon jó barátok lehetnek.
Inkább elhelyezkedem a fotelben könyvvel a kezemben és azt kezdem el lapozgatni, elsőre érdekesnek tűnik a történet, talán jó könyvet fogtam a kezembe.
Bár a főhősünk kicsit elfogult.
-Mit olvasol Jimin? -ült le a karfára fölém hajolva.
-Csak most láttam először ezt a könyvet, nem tudom.- vontam vállat és nem törődtem azzal hogy fekete tincsei csiklandozzál a homlokom.
De meleg lett hirtelen.
-De most tedd félre az olvasmányt, úszni megyünk. Remélem tudsz úszni. -vigyorodott el, majd kézen ragadott s olyan nagy hévvel, kis híján majdnem orra buktam.
Ahhoz sem volt időm miszerint mondjam neki én bizony nem tudok jól úszni mert sosem volt időm rendesen megtanulni.
Ian mosolyogva tette ki a törölközőket majd távozott, ő sosem volt egy társasági ember.
-Jimin, föld hív, nem szeretem ha elkalandozol. na jó, ez hogy vetkőzött le és vette át a fürdőgatyát ilyen gyorsan?
Kezdem azt hinni hogy igazából alvajáró vagyok, mostanában semmire sem figyelek.
-Ömm, elfodulnál?- motyogtam szégyenlősen.
Erre csak szemet forgatott.
-Hát persze.
Oké, gyorsan kell átvennem, ki tudja mikor akar majd vissza fordulni, ki nézem belőle hogy akkor mikor öltözök.
-Huh, kész vagyok, megfordulhatsz. sóhajtottam.

A medence szélén ülve figyeltem hogy Jungkook úszik, ellenben velem aki elsüllyedne mint a Titanic.
-Gyere be.-rántott ki a gondolataimból.
-Túl hideg. ráztam a fejem.
-Segítek megszokni. -ajánlotta fel.
Ilyen hülyeséget sem hallottam még senkitől sem. Hogy lehet ebben segíteni?
-Nem kell, jó itt.-csóváltam meg a fejem.
Leheendő férjem tudatáig sajna ez nem jutott el, pedig én nagyon törekedtem rá.
-Ne kéresd magad.
-Nem kértem, csak egyszerűen túl hideg.
-Csak gyere.-tette csípőmre a kezeit.
Két tenyeremet a széles vállára tettem amin majd meg tudok kapaszkodni, ő pedig a derkamat ragadta meg amivel fel tud majd emelni egy kicsit.
Amikor már a fenekem alatt nem éreztem a követ kicsit bepánikoltam, Jungkook erősen tartott és lassan engedett bele a vízbe.
-Látod megy ez. -suttogta közénk.
Arcunk egy vonalban állt, szívem kihagyott egy ütemet, közben a fejemben az járt, vajon mikor lett ennyire értetlen.
-Ne merészelj elengedni. -pillantottam oldalra zavartan.
-Miért?
-Nem tudok úszni.
-Oh, akkor nem eresztelek. -szorosabban ölelte körbe a derekam.
-Nem így értettem.-haraptam be a szám alsó felét, de mikor észbe kaptam hogy mit csinálok már a medence falához voltam szorítva, a nyakamat marcangoló sötét hajúval.
Rémlik mintha már említette volna, nem szereti ha ezt csinálom, és ilyenkor én olyan szépen el is felejtem, hogy egy amnéziás is megirigyelné.