〖Nᴀᴘғᴇʟᴋᴇʟᴛᴇ〗➳Jɪᴋᴏᴏᴋ〗

2. rész

Édesanyám, rendesen felkészített erre a házasságra, szinte mindent le kellett borotválnom hogy szörtelen legyek.
A szemöldökömet is kiszedettük, és csomó új ruhát is vettünk nekem. Néha olyan ruha darabok is kerültek a kosárba mint például csipkés valamicsoda aminek nevét azóta se tudom.
Csodálkoztam is hogy férfi ruházatban létezik csipke. Majd eldugom az egyik fiókba.

-Mi a véleményed erről az egészről?-hátam mögött lévő hang kicsit kihúzott ebből a mély gondolkodásból.

-Nem gondoltam volna, hogy ilyen helyzetbe kerülök, hiányoznak a szüleim és a szobám.- ajkaim lekonyultak a kezeim pedig megtalálták a pohár vizet amit még én készítettem ki mielőtt fogat mostam volna.

Láttam a  tekintetén, hogy sajnálkozik, bár egyáltalán nem akartam elérni ezt.
Egyszerűen csak hiányzik a jól megszokott négy fal, nem tudom megszokni és felfogni hogy ezentúl itt kell hogy éljek. Vele.

-Sosem értettem ezt a kényszerházasság dolgot, miért kell bele kényszeríteni olyan embert akinek szabad akarata van... mégis elveszik tőle.- csóválta a fejét sötétbarna haja pedig a szemébe hullott.

Egyet kellett értenem vele, ezzel kapcsolatban ugyanis gondolom biztos neki is volt olyan megtetszett valaki én szeretett volna hozzá közeledni. Erre jövök én és már rögtön kötelessége elvennie engem, és mindezt azért tesszük mindketten, mert nem akarjuk hogy szüleink elveszítsék a cégüket amivel oly sok pénzt kerestek évek során. Ugyanis ez a cég esküvőkkel foglalkozik és ha mi ketten összeházasodunk, akkor ők és maga a cég és pénzt szerez.
Megjegyzem sok emberrel csinálják ezt.

-Van egy mondás, vagy megszoksz vagy megszöksz.-rántottam meg a vállam,  bár korántsem volt annyira könnyű dolog ez.

-Akkor kénytelen leszek téged vissza ráncigálni.

Szemem sarkából láttam hogy egy pillanatig a bögrémet fürkészi, amit nem tudtam hova tenni aztán pár másodperc múltán felkel és kivesz a fiókból egy jegyzett füzetnek tűnő tárgyat.

-Feljegyzeteltem  neked a programokat hogy tudd, mi mikor van. -nyomta a kezembe.

Felnevettem amit ő nem értett ezért közöltem vele hogy ez tisztára olyan mint valami kicsiknek való tábor.
Velem együtt nevetett, és rá kellett jönnöm hogy ahhoz képest hogy pár órája ismerem elég jó fejnek tűnik, ez idáig.

-Holnap... várost nézünk. -olvastam fel a hétfőhöz írt programot.

-Pontosan. -bólintott a füzetet figyelve amit éppen most tettem le a lakkozott falapra, amiben még a saját tükörképemet is látni véltem.

-Mégis kikészített nekünk táblázatot, most komolyan ez szerint fogunk megismerkedni?- nem voltam dühös csupán értetlenül álltam a feladat előtt.

-Tulajdonképpen ezt én készítettem mert nem akartam olyan kínos szituációba keveredni amiben nem tudunk mit csinálni annak érdekében hogy felfedezzük a másikat.

A szemeim kitágulnak és később ő is rájött hogy hogyan fogalmazott, elég félreérthetően "felfedezzük a másikat".
Zavarában ő is inkább az csaphoz ment, hogy igyon.

-Inkább meg sem szólalok.

-Ühüm.-bólintottam zavartan.