〖Nᴀᴘғᴇʟᴋᴇʟᴛᴇ〗➳Jɪᴋᴏᴏᴋ〗

9. rész

-Neked vannak álmaid Jimin?-fordult felém egy röpke pillanatra.
-Hogy beüljek egy repülőgépbe.-válaszoltam az égre nézve és elképzeltem ahogy szárnyalunk a felhők felett.
  Ma kivételesen sütött a nap, gyenge lágy szellő fújta és borzolta össze a hajamat ami már szanaszét állt, friss pázsitfű illat terjengett a levegőben én pedig próbáltam minél többet magamba szívni az elkövetkezendő napokban ugyanis szörnyű viharokat mondanak a meteorológusok.
Szívből reméltem, hogy azért nem lesz annyira eget rengető vihar hogy bármit is elpusztítani merjen.
-Sose voltál még repülőn?-lepődött meg.
-Soha.
-De miért?
-Talán mert nem volt időm a dolgozás mellett.
-Mit dolgoztál?-szinte nevetnem kellett a kíváncsi énje mellett.
-Egy kis kávézóban, annyira otthonos volt. Pont a folyópartra nézett.-mosolyodtam el az emlékre.
-Szóval a Mr. Brown, kávézóban voltál felszolgáló.-elmosolyodott.
-Talán ismered azt a helyet?-kíváncsiskodtam.
-Anyukám kedvenc helye volt, vagyis most is az csak már ritkábban jár oda. -szemei el időztek az egyik terebélyes fán, vajon min gondolkodik ennyit?

Ekkor megpillantottam valamit a nyaka körül.
-Mit képvisel az a gyűrű a nyakadba?-mutattam oda.
-Túl kíváncsi vagy Jimine. -szempillái meg rebbentek a hozzánk érő erős szélfuvallattól.
-Hát nem mondod meg?-nógattam.
-Majd talán egyszer, de most gyere, van egy programunk.- mint előző este most is kinyújtotta a karját hogy kapaszkodjak bele a karjába, mint valami hercegnő a mesékben.
Szokatlan cselekedetei vannak ennek a férfinak, de őszintén meg kell mondjam, hogy nagyon imponál.

Egész úton éreztem az illatát, viszont nem tudtam megállapítani hogy ez milyen parfüm lehet.
-Szűz vagy?-kérdezte hirtelen mire én köpni-nyelni nem tudtam. Szinte járni is elfelejtettem.
-De... de hiszen már mondtam.-dadogtam mint aki soha életében nem járt logopédushoz.
-Azért kérdezem mert tisztában akarok lenni a tényekkel, nem akarok váratlan dolgokat hallani tőled. -suttogta mert emberek gyűltek körénk, vagyis inkább elsétáltak mellettünk.
Komolyan mondom ezt miért kell nyílt utcán ilyet kérdezni, te jó isten!
Tétován bólintottam, ajkai mosolyra húzta majd egy kicsit megrázta a fejét.
Kezemet megragadva a behúzott engemet plázába, itt nem voltak annyira sokan mint kint az utcán amit hálásan fogadtam az égiektől, ugyanis nem szeretem a sok ember lézeng körülöttem.
-Mégis hova viszel Jungkook?
Muszáj voltam utána sietni mert akkor nyilvánvalóan a földön húz végig ha nem mennék.
-Majd meglátod, ne kíváncsiskodj.-mordult rám és szorított rám.
Egy ruhabolt...
Magának akar ruhát venni, ahhoz minek kellek én?
Nézelődni kezdett majd kicsit később megállt a férfi részleg előtt, ahol minden színű blúzok és ingek, majd cipők sorakoztak, én hátratett kézzel álltam meg mellette és csendben figyeltem tetteit.
-Ezt próbáld fel!-nyomta a kezembe a lila színű selymes tapintású pulcsit, vagy blúzt nem tudom.
Sóhajtva tipegtem el  az öltözők felé.  Amint találtam egy üres kabint, behúzva magam mögött a függönyt, kezdtem  el levenni a ruháimat.
Pontosabban fél perc múlva megszólalt Jungkook a függöny mögül.
-Kész vagy már?-hangja türelmetlen volt.
-Nem mert nem tudom begombolni a hátamon lévő gombot, de mindjárt megoldom csak várj egy kicsit.-nyafogtam durcásan.
-Te jó ég Park! -motyogta szárazon majd berontott hozzám és a tükörhöz paszírozott.
Fel sikítottam egyet ami egy kicsit lányosra sikeredett, de ebben a minutumban nem érdekelt milyen hangot adtam ki.
Túl közel van hozzám.
Testünk szinte összeforrt és egy papír sem fért volna át rajta.
Érzem a lélegzetét, tűzforró.
És ekkor minden pillangó táncra perdült és vad táncot járva végig tapostak testemen.
Szívem szerintem már nem is ketyegett, inkább nevezném dübörgésnek.
És az a vágy a a szemébe, emlékeztetett engem hogy most félnem kéne tőle.
Sötét csillogás hatalmába kerített, nem mozdultam csak álltam közte és a tükör között és éreztem hogy a hideg felület a bőrömhöz ér.
-Ne nézz így rám. -suttogta elhaló hangon.
-H..hogyan?
-Ilyen ártatlanul, fogalmad sincs mennyire tartom vissza magam már napok óta. -hangja szinte könyörgő volt.
-Akkor ne tedd.-ilyen állapotban azt se tudtam mit mondok, megbabonázott a tudat hogy nekem nyomódik teljes testével.
Amilyen gyorsan történt olyan gyorsan húzódott el tőlem, majd végignézett rajtam és elmosolyodott.
Már nyomát sem láttam a sötét csillogásának, helyét átvette a védelmező erős férfi aki mindenkit ledönt a lábáról akárcsak egy nézéssel is.
Engem is sikerült.
Kapkodtam a levegőt mintha előbb fulladosztam volna, és ő sem volt másképp az egy kicsit megnyugtatott.
Ezek szerint én is hatással vagyok rá.
Nem is kicsit.
-Tudod Jimin, ha tovább harapdálod az  ajkaidat, itt foglak megdugni az öltözőben, és azt sem érdekel hogy ki néz be.
Akkor mire vársz Jungkook? Miért nem teszel velem valamit, te félisten?