〖Nᴀᴘғᴇʟᴋᴇʟᴛᴇ〗➳Jɪᴋᴏᴏᴋ〗

11. rész

Közös vásárlás Mr. Jeon inasával, sofőrjével, barátjával egyben nagyon nyugis volt. Jó fej és kedves, egy csepp szigor sincs benne mint ahogyan ezt Jungkook-nál is tapasztaltam. Egy percig sem volt akaratos, vagy nem parancsolt rám és ez tetszett, azt tehettem a kosárba amit én szerettem volna. Néha ki kértem az ő véleményét is mert valamiben bizonytalan voltam, mint például melyik illik jobban hozzám: a kék vagy a piros.
Egyértelműen a kéket mondta, valamiért úgy éreztem igaza is van.
Ian segített a csomagok cipelésében is, mert annyi volt hogy egyedül nem bírtam volna el egészen a kocsiig.
Mint mindenki más is, ő is magasabb volt mint én, szélesebb vállak voltak mint Jungkook-é, és az arca bal oldalán egy heget láttam, arc szőrzete tökéletesre volt nyírva, igaz nagyon rövidre volt vágva és ősz volt de még így is jól állt neki.
Mindig fekete vagy bordó ruhákat viselt, nyakkendővel, haja szintúgy fekete benne fehér szálakkal.
Nekem egy kicsit olyan a külseje mint valami maffia legnagyobb vezérének. De ha megismeri az ember tudja hogy csupa szív, legalábbis velem az, lehet mással nem.
A kocsiban megengedte hogy előre ülhetek és nem kell hátra a úgy akarom, hát kaptam is az alkalmon.
Ekkor megláttam egy fényképet két személyről, sokáig nézegettem amikor felismertem valaki benne. Ez Ian és egy hölgy kinek fekete haja derékig érő én hosszú, gyönyörű mosolya van.
-Ez ki melletted?- kérdeztem mikor ő is beült a vezető ülésre.
-Ezt hol találtad? -hangját most hallom először kicsit bosszúsnak.
-Ez itt volt a pohár tartóban, de nagyon sajnálom ha megbántottam ezzel, én nem akartam.- azzal rögtön vissza raktam a helyére de ő vissza nyomta a kezembe.
-Jól figyeld meg a képet. -mondta miközben próbált nem elütni egy pasast aki ott bámészkodott.
Bólintottam.
-Ez én vagyok még a háború előtt, mellettem pedig az asszonyom, világon talán a legszebb volt számomra.- mosolyodott el.
-Csak volt?- nyeltem egy nagyot.
Megtanultam hogy ha múlt időben beszél az ember annak szomorú a háttér története.
-Volt, felrobbantották.- mondta keserűen.
Érzetem hogy a kocsi is gyorsul, keze összébb szorult a kormánykeréken.
Elakadt a lélegzetem.
Té jó ég, el nem tudom képzelni min mehetett keresztül.
-Szóval katona voltál?- próbáltam terelni a témát halott feleségéről.
-Igen.
-Sajnálom ami veled....veletek történt, tényleg szép. -néztem vissza a képre ahol még mindketten mosolyogtak és nem tudták hogy ezek az utolsó óráig, napjaik, hetedik.
Ennek a történetnek nem szép a vége, Ian egy igazi hős amiért ő nem a halálba menekült ezek után hanem még mindig harcol igazi katona módra. Egy igazi hős.
-Tudod, benned és Jungkook-ban magamat és Liu-t látom, ahogyan néztek egymásra, talán Jungkook nem tűnik romantikusnak de nagyon is az csak nem mutatja ezt az énjét.
Lefagyva hallgattam őt, a tükörben láttam hogy vöröses vagyok, nagyon hatással voltak rám a szavai.