〖Nᴀᴘғᴇʟᴋᴇʟᴛᴇ〗➳Jɪᴋᴏᴏᴋ〗

17. rész

-Tudtad hogy vannak piercingem?- fordultam felé az ágyban, hirtelenjében.
Egyszerűen nem voltam képes aludni, nem tudtam.
-Hol, megmutatod?- kíváncsi szemeit levette a könyv lapjáról.
Megráztam a fejem, szégyellem megmutatni neki.
-Talán ha meghalok.- ráztam a fejem tiltakozás képpen, csak mondani akartam neki de azt nem tudtam hogy a helyét is tudni akarja.
Kísértetiesen lassan letette a könyvet az egyik komódra majd fölém hajolt és orra hegyével végigkarcolta az arcom.
-Mondd el. -csukott szemei alatt láttam hogy mozognak a szemgolyói.
Ajkai pedig elnyíltak egymástól.
-A köldökömben. -adtam meg magam végül.
-Eddig hogy hogy nem láttam?- fordította fejét a testrészem felé.
Nem válaszoltam.
Lassan feltűrte a pólómat, kínzóan lassan hogy aztán meg csodalhassa a fémdarabot. Igazán hosszú percekig csak nézte.

Felnyőgött.

Ajkait piócaként tapasztotta a köldökömhöz, siklós nyelve becsúszott a mélyedésbe.
-Ahh, Jézusom!-lábaim, kezeim megfeszülnek, gyomrom görcsbe rándult tőle.
Hallottam a nyelve munkáját, az ajkai csattogását.
Hajába vezettem a kezem és próbáltam eltolni a fejét de nem hagyta magát, tovább szopogatta a piercinget és a ami a köldökömben volt.
Egy idő után kábulva néztem a plafont, a köldökömnél pirosra volt szívva ha lenéztem rá, szét marcangolta Jungkook. Nem is értem hogy gondolta ezt.
Jungkook vissza mászott hozzám szájában a fém darabbal.
Most rajtam volt a sor hogy felnyögjek.
Hogy tehette ezt velem.
-Finom vagy. -a mellkasomra téve a piercinget vette szájába a mellbimbóm.
Aprót sikkantottam, szinte hasonlóan szívta mint ha egy baba szopná az anyukája tejét.
Nem mertem mozdulni, mert ha a rajtam lévő kis ékszer leesik akkor nem találom meg soha ebben a hatalmas ágyban.