〖Nᴀᴘғᴇʟᴋᴇʟᴛᴇ〗➳Jɪᴋᴏᴏᴋ〗

8. rész

Olyan szinten belém állt az ütő, amikor megfordultam a konyhában és szembe találtam magam Jungkook-al, nem számítottam arra miszerint pont most lép be a helyiségbe.
Ennyire későig tartott volna ez a konzultáció, kint már javában sötét van, és meg merném kockáztatni,  hogy már szinte mindenki alszik.

Huh. Feltételezem nagyon kimerült lehet.
-Jó estét, Jungkook! -kezemben lévő konyharuhát ledobtam a pultra, majd Jungkook kezébe nyomtam a neki készített, minden bizonnyal még gőzölgő teát.
-Mit csináltál ma, Jimin?-a hangja merev volt, azonnal elvesztem benne. Kétségtelen hogy össze kell magamat szednem ha vele beszélek.
-Filmet néztem, és teát csináltam.-haraptam az ajkamba mikor eszembe jutott a film jelenetek, szinte bele épültek az agyamba.
Bárcsak ki tudnám mosni onnan.
-Van kedved sétálni egyet. Talán azóta nem voltál kint mióta megérkeztél ide, szerintem egy esti séta neked is jót tesz. -várakozóan rám pillantott sötét szemeivel.
-Nem esik?-utaltam a rossz időjárásra.
-Már nem, nemrég állt el.-magyarázta tárgyilagosan.

Át haladtunk egy fa hídon, azt követően onnan le kanyarodva mentünk egy, vagy két utcányit, végül Jungkook megállt, egy pofás kis étteremnek tűnő házikó előtt, ahol mondta hogy foglaljak helyet egy nekem tetszőleges széken.
Itt majdnem minden fából készült, szarvas csontok itt-ott előbukkantak. Vadász étterem szerűség lehetett.
Komolyan mesébe illően gyönyörű.
Kifújtam egy nagy adag levegőt, ezután megpillantottam őt aki kezében két boros pohárral közeledett felém, egyiket letette elém másikat maga elé.
Ó, Jungkook…
Városi utca fények ránk és más emberekre is rávilágítottak.
A faház sok-sok kis fényes égőkkel volt telerakva, ragyogó.
-Megfelel neked?
-Igen, nagyon gyönyörű. -próbáltam elkerülni tekintetét, és elégedett mosolyát, látván, hogy most nagyon büszke magára.
-Vacsoráztál már?
Elgondolkodtam.
-Igen. -feleltem végül.
-Valóban? -vonta fel az egyik szemöldökét majd a zsebében kezdett kutatni amit én összeráncolt szemöldökkel néztem végig.
Elővette a telefonját néhány számot megnyomott, majd a füléhez emelte és közben engem nézett meredten, és szúrósan.
-Jó estét Ian, tudni szeretném hogy Jimin vacsorázott-e?
Bólintott.
Amint megláttam hogy leteszi a készüléket szívem rémülettel telt meg. Ezt totál elcsesztem.
-Hazudtál, kedves Jimin. -rémisztően nyugodt a hangja.
-Bocsánat. -hátha ezzel meg tudom nyugtatni.
-Tudod hogy nálam ezért büntetés jár?-közelebb hajolt az asztal felett.
-Miféle büntetés?
-Amitől megtanulod, hogyan kell  őszintének lenned.
Ennyire még sosem örültem pincérnek, mert most ő mentett ki ebből a szorult helyzetből,  akaratlanul is.

Hirtelen megéreztem valamit az ágyékomnál. Jungkook lábfeje volt ami lent matatott.
-Jung... Jungkook! -sikertelenül próbálkoztam a lába eltolásával ami egyre jobban nyomódott oda.
-Mi az drágám? -arca rezzenéstelen volt az enyémmel ellentétben.
-A..láb..lábad. fejemet az asztalra hajtottam de már nem próbálkoztam, ugyanis nincs annyi erőm.