〖Nᴀᴘғᴇʟᴋᴇʟᴛᴇ〗➳Jɪᴋᴏᴏᴋ〗

7. rész

Reggeli alkalmával, míg én csendben észrevettem, a velem szemben ülő megköszörülte a torkát, hogy magára vonja a figyelmem. Habár nem kellett túl sokáig erőlködnie, voltaképpen eddig is úgy vonzotta a pillantásomat mint a mágnes.
-Szóval Jimin, a mai nap folyamán nem leszek itthon,  sajtókonferencián leszek, ami körülbelül este, minimum hétig tart. -itt megállt és figyelte miként reagálok rá.-Csak gondoltam bejelentem, nehogy keress engem.
Talán azt hitte, majd kérlelem sírva, könyörögve hogy maradjon. Egy frászt.
-Ohh, hát rendben. -mekegtem, és inkább jobbnak láttam elvenni egy paradicsomot az asztalról.
Érett volt és édeskés, mint a méz.
-Ha esetleg kellene valamilyen fontos dolog, akkor nyugodtan hívd Ian-t, ő naphosszat készenlétben áll. Állítólag ma nagyon nagy vihar van készülőben, nem szeretném ha nagyon mászkálnál ilyen időben.-egy újabb falatot vett ajkai közé.
-Efelől ne aggódj, ma nem szerettem volna úgysem csavarogni.-vontam vállat lezseren.
Biccentett.
-Enni mit szeretnél, ebédre és vacsorára?
-Nekem mindegy.-félénken vállat rántottam, mert nekem aztán nem oszt nem szoroz, mit eszek egész nap.
-Oké kicsim, akkor a legjobb tudásom alapján fogok neked ételt rendelni.-tisztázta, leginkább csak magának.
Felhorkantottam, erre ő a croissanról az arcomra vezette sötét tekintetét.
-Anyám hívott mindig így.-fintorogtam.
-Hogyan?
-Kicsimnek.-rázkódtam meg.
Mosolyogva felsóhajtott.
-Akkor milyen néven nevezzelek téged?-vonta föl a szemöldökét, úgy fixírozta az arcomat.
-Leginkább a nevemen. Tudod...van nekem olyanom is.-néztem rá a szempilláim mögül.
-Borzalmas vagy.-rázta meg a fejét.
-Valakinek olyannak is kell lennie.

Jól mondta Jungkook, olyan nagy viharfelhők szöktek az égre, a szél lassan olyan erősen fújt, hogy majdnem én is tovaszálltam.
-Vigyázzon magára Mr. Jeon.-viccelődtem.
-Ne aggódj, estére otthon leszek.-kacsintott rám félig az én irányomban fordulva.
Fogalmam sincs honnan jött nekem ez a "magázzuk Jungkook-ot mert úgy hivatalosabb" .
Szerintem a szél elfújta az eszemet.
Becsuktam magam mögött az ajtót, ha már kaptam egy amolyan Jungkook mentes napot, élvezzük ki.
Miközben valamiféle mentás cukrot ettem, elgondolkoztam a filmborítókon, amik egy tartóban sorakoztak.

356 ᴺᴬᴾ

Mondanom sem kell,  megbántam hogy megnéztem, a maradék gyereket is kiölte belőlem.
Irultam-pirultam, mikor egyes jelenetek, eléggé felnőtt tartalmúak voltak, nem szoktam hozzá, ergo ez azt jelenti eme műfaj és én, ég és föld.
Az egyik jelenetnél Ian is bejött hogy megnézze jól vagyok-e, na akkor abban a pillanatban elástam magam.
Égett az arcom, és hogy ebből hogyan magyarázom ki magam...egyből le is jött a válasz amint az arcára pillantottam. Sehogy.
Na ennyit arról, hogy én filmet nézzek valaha.