〖Nᴀᴘғᴇʟᴋᴇʟᴛᴇ〗➳Jɪᴋᴏᴏᴋ〗

3. rész

Éjszaka közepén elkap valami olyas fajta vágy az édesség után, csak az jár a fejemben, hogy minél egészségtelenebb és édesebb, az annál jobb.
A papucsomat megkeresve, néha azért megbotlott a lábam valamelyik küszöbben, majd csak kiismerem magamat. Kutakodni kezdtem mindenféle édesség után, néha lábujjhegyre állva nyújtózkodtam egy-egy fiók után, aztán amikor rájöttem hogy fűszer van benne akkor becsuktam és tovább kerestem. Amikor is egy alsó fiókban ráleltem a keresett részre.
A tejkaramell kocka nem éppen a kedvencem volt, viszont úgy voltam vele, hogy ez is bőven megteszi.
Egy kisebb dobozba volt csomagolva, a kockák katona sorba állítva szinte könyörögtek, hogy egyek belőlük.

Megdermedtem és a hang irányába fordultam, amikor egy torokköszörülés hallatszódott.

-Még jó hogy csak te vagy az. Kellemetlen lett volna ha leütlek.-sóhajtott fel az árny, aki ott állt ahonnan én le jöttem.

Jungkook volt az aki kijött az árnyékból és letette a kezében lévő seprűnyelet, mielőtt még megijednék.

Mondani akartam valamit, viszont akkor már a fogaim össze voltak ragadva, ezért csak egy bugyuta mosolyt engedtem felé, zárt szájjal.
Mégsem mosolyoghatok rá így, elijeszteném.

-Így világosban jobban tetszik a pizsid.-tekintete végigsimította testem minden vonalát, magabiztosan tolt ki magának egy széket és helyezkedett el.

Gyűrött fehér selyem pizsama volt rajtam, mezítláb voltam, ekkor már javában lefagyott a talpam.
A szám széle ragacsos volt, mert hát ezt az izét valamiért nem tudtam kultúráltabban enni. Folyós volt a belseje, még a pultra is csöpögött pár csepp.

Letettem a dobozt majd törölgettem volna le az arcomról az odaragadt karamellt a puszta kezemmel, csakhogy így még jobban szétkentem.
Felnevetett szerencsétlen valómon, majd végül segített megküzdeni a makacs ragaccsal.
Odalépett kezében egy vizes kendővel, álamon megtámasztotta két első ujját, maga felé kényszerítette a fejemet.
Még mindig változatlanul gyönyörűek a szemei. Első pillanattól kezdve azt szúrtam ki magamnak legelőször.

-Meséltek rólad, azt viszont elfelejtették közölni, hogy ilyen kis bolond vagy.-csóválta meg fejét.-Aranyos vagy.

-Nem vagyok bolond.-hunyorítottam rá.

-Megragadtad a lényeget, csöppség.-borzolta fel a frizurámat. Készen vagy. Mostmár elég az édességből, fájni fog a hasad. Irány az ágy, tökmag.

Lapockáimnál fogva a lépcső felé tolt, nem hagyta már azt sem, hogy vissza tegyem a felbontott karamellt a szekrénybe.
Gyöngén tologatott, nem volt eröszaknak semmi jele.
Megvárta míg befekszem az ágyba, akkor leoltotta a lámpát és mellém feküdt, nyakamig felhúzta azt a nehéz takarót, mondván nem szeretné ha megfáznék.
Takaró alatt tenyerét a pizsama alá csúsztatta, megtalálta azt a pontot ahol a legérzékenyebb bőrréteg volt, ujjaival cirógatni kezdte.
Helyes, markáns arca jelenlétében szívem vándorútra akart menni, míg virgonc ujjai annyira sokáig időztek rajtam, hogy amikor mégis elvette onnan, hiányolni kezdtem.