i find peace in the rain

4

Újonc

- A háborúnak vége, Voldemort meghalt. Tudom, hogy sokatoknak nagy fordulatot vett a sorsa, nem éppen a fényesebbik irányba, de visszatértünk, talán nyugodtabbak lettünk és most minden figyelmeteket  a tanulmányaitokba kell fektetnetek. Remélem mindegyikőtök legalább egy kicsivel elfogadóbb lett, beleértve engem is, hiszen senkinek nem tiltottam meg, hogy ne jöhessen vissza a Roxfortba. Éppen ezért egy nagy hírem van számotokra. Talán nem mindegyikőtök tudja, hogy Voldemortnak van egy fia. A háború után felkeresett engem, békességgel, hogy szeretne tanulni nálunk. Tizennyolcadik életévét betöltötte, így az utolsó tanítási évében jár. Megkérlek titeket, hogy legyetek nagyon elfogadóak. Köszöntsük hát legújabb tanulónkat, Mattheo Riddle-t!

McGalagony igazgatónő beszédét mindenki lefagyva hallgatta végig. Síri csöndben ültek a diákok, voltak akik mozdulni sem mertek.

- Ez most csak egy vicc, ugye? - suttogta Blaise Zabini.

A Nagyterem hatalmas ajtaja nyikorgással nyílt ki és besétált rajta a hírhedt személy. Fekete, göndör haja épp hogy nem hullott sötétbarna szemeibe. Magas volt, elegánsan öltözködve. Mi tagadás, hasonlított Tomra, kivéve, hogy neki volt orra, rajta egy sebhellyel. Magabiztosan sétált végig a diákok asztalai között, szája sarkán még egy kis mosoly is bujkált. Tetszett neki a tudat, hogy milyen hatalma van az emberek felett. Miatta van mindenki így megilletődve, lesokkolódva.

- Nem, nem vicc. - felelte az előbb feltett kérdésre Amaya.

Leült a tanári asztal előtt elhelyezett háromlábú székre és McGalagony asszony feszengve ugyan, de feje felé nyújtotta a Teszlek Süveget. Alig érintkeztek, a Süveg elkiáltotta magát az egyértelmű ház nevével. - Mardekár!

A fiú felállt, enyhén meghajtotta fejét az igazgatónő előtt és a nyakkendőjét megigazítva indult el a zöld asztal felé. A legszélén foglalt helyet, közvetlen belerondítva a híres baráti társaság közepébe.

- Hát akkor... Jó étvágyat! - az igazgatónő kínosan érezve magát szólalt meg, majd elővarázsolta a vacsorát.

- Mattheo Riddle! - nyújtotta kezét Amaya felé, aki mellé leült.

Draco, aki a lány másik oldalán ült, észrevette ahogy az új fiú közeledni próbál, és még mielőtt kezük találkozott volna, közbeszólt.

- Draco Malfoy! - csapott bele Mattheo tenyerébe, és méghozzá jól meg is rázta.

Amaya értetlenül, felvont szemöldökkel fordult felé.

- Ő Amaya Morrigan, az ott meg Blaise Zabini. - mutatta be barátait is.

- Nem kértem, hogy mutass be! - rúgta meg az asztal alatt Blaise a barátja lábát.

- Morrigan? Ismerősnek tűnik. - fordult a lány felé újra az újonc.

- Igen? Honnan? - érdeklődött Amaya.

- Nekem is ismerősen cseng a Riddle név. - gúnyolódott Draco, mire barátnőjétől kapott egy oldalba könyökölést.

- Nyugalom, Malfoy. Nem akarok rosszat. Csak tanulni jöttem ide. Békességgel. - hangsúlyozta ki az utolsó szót.

Draco mégis úgy érezte, hogy ennek a Mattheonak biztos van valami hátsó szándéka. Gyanúsnak tartotta, hogy valaki az utolsó évében pont abba az iskolába jön, amit az apja leigázott egy háború keretében. Vagy az is lehet, hogy a tudat szúrta a csőrét, miszerint a fiú érdeklődik Amaya iránt, aki ezt viszonozza is.

- Azt hiszem az egyik könyvemben olvastam a nevedről. Ha akarod, vacsora után megmutathatom. - vigyorgott a fiú látszólag teljesen ártatlanul, ugyanakkor, pontosan tudta, hogy mit művel.

Tisztában volt a kinézetével, és azzal is, hogyan tud valakit zavarba hozni. Ám Amaya nem olyan volt, mint az átlagos lányok. Senki sem tudta levenni a lábáról, még ha nagyon próbálkozott is. Fiúval csak egyszer csókolózott, tizenegy évesen, megígérte magának, hogy soha többet. Annyi idős felfogással, gusztustalannak találta. Véleménye mára semleges lett, főleg, hogy nem foglalkoztatta a téma.

Draco Malfoy akarata ellenére hallgatta beszélgetésüket és amit most hallott, igen is zavarta. Már csak nem fogja hagyni, hogy az ő legjobb barátját elvegye holmi Mattheo Riddle? Agya sebesen kezdett pörögni, hogy a legjobb, leghihetőbb kifogást találja ki.

- Nem ér rá. - szólalt fel végül.

- Igen? - Amaya és Mattheo szinte tökéletesen egyszerre ejtette ki a száján ezt a szót. - Miért is? - folytatta a lány.

- Nem emlékszel? Bulit szervezek. Ma este.

Megszületett a tökéletes kifogás. A Mardekár ház tagjai soha nem tudnak nemet mondani egy kis iszogatásra. Még, ha csak egy utolsó pillanatban jött esemény is az.

- Nem emlékszem, hogy említetted volna, de rendben. Van kedved jönni, Mattheo? - mosolygott az említettre.

Dracoban egy pillanat alatt megfagyott a vér. Erre nem gondolt.

- Köszönöm a meghívást, Maya!

író: köszönöm azoknak, akik olvassák a történetemet! Írjatok kommentet és szavazzatok! :)