i find peace in the rain

18

Nem gondoltam volna,
hogy rajtad kell használnom...

Draco Malfoy miután elhagyta Amaya szobáját, folytatta útját a csillagvizsgáló felé. Ma van az utolsó nap amikor odamegy. Ezután már nem lesz szükségük egymásra, mert tudja, hogy meg fogja szerezni Morrigant.

Nyakkendőjét kioldva lépkedett fel a lépcsőn, ahol Parkinson már várta.

Mattheo keze éppen ekkor tévedt Amaya pólója alá. Felegyenesedett az ágyról és kitágult pupillákkal nézett le a lányra, akinek levegővételei megsokszorozódtak. A fiú ujjai egyre feljebb húzták a pólóját, s ahol érintette bőrét ott libabőrös lett. Mikor végre lekerült róla a félig vizes felső, a fiú fordított a pozíciójukon, és hátralökte őt, így elterült az ágyon.

Draco keze viszont máshol járt. Olyan helyeken, amire senki nem gondolt volna. Hiszen mindenki úgy hitte, hogy a szőkének Amaya kell. Most mégis valaki más felhevült bőrét simogatta. Más sóhajait hallgatta. És Mattheo volt az egyetlen, aki tudott erről.

Amaya kissé feljebb csúszott az ágyon. Látta a fekete hajú szemeiben, hogy ki van éhezve. A fiú feléje kerekedett és mosolyogva a szájára akart hajolni. Ám az alávetett most nem akarta, hogy ide lyukadjanak ki. Nem akarta bevallani magának, de a lelke mélyén mégis megijedt Draco féltékeny fenyegetőzésétől.

De, ha tudta volna a lány, hogy ezekben a percekben mit művel a szőke, nyugodt szívvel adta volna oda magát Riddlenek.

Mattheo furcsán nézett Amayára, amiért nem akarta, hogy megcsókolja. Megfogta csuklóit, a feje fölött tartotta őket és a nyakát kezdte el puszilgatni.

- Theo. - szólította elhaltan a lány.

- Ez tetszik! Sóhajtsd még. - felelte fel sem nézve, pedig, ha látta volna az arcát, nem biztos, hogy így reagált volna. Tudatlanul haladt tovább a mellkasára.

- Nem, Mattheo... Kérlek! - nyöszörgött tovább, ám az említett ezt is félreértette, egyik kezét a melltartója alá csúsztatta és mellbimbóját izgatta, majd nekitolta megkeményedett csípőjét a hasának.

Amaya ekkor ijedt meg legjobban. Nem akarta ezt, nem így és nem most! Főleg Draco kiakadása után. Mivel még mindig nem tudta eldönteni, hogy kit válasszon. Igaz, hogy múltkor adott kóstolót a fekete hajúnak, de akkor a vágya irányította és nem az agya.

Most viszont az esze erősebb volt.

Összeszedte magát, becsukta a szemeit és koncentrálni kezdett. Arra gondolt, hogy Mattheo végre elengedi őt.

Ám ereje erősebb volt, mint gondolta és a következő pillanatban Mattheo lerepült róla és a falnak csapódott.

- Mi a fasz, Amaya?! - simogatta a nyakát, mivel az ütés ott érte leginkább. A idegesség és az értetlenség eluralkodott rajta és közelebb akart lépni hozzá.

Amaya egy pillanatra megbánta amit tett, amikor hallotta a nagy koppanást amit a fiú teste csinált. De ahogy újra felé akart lépni, a félelme növekedett és feltette a kezét, hogy visszatartsa. - Ne érj hozzám.

- Mi? Dehát... Amy! - lépett volna még egyet de Amaya ereje a helyén tartotta.

- Tűnj el. - sütötte le a szemeit a lány. - Tűnj már el, nem hallod? - emelte fel a hangját.

Mattheo végre felfogta, hogy mit is csinált és dühét visszafogva hagyta el a szobát. Útja a klubhelyiség szőnyegéhez vezetett, ami alatt felpattintotta az egyik parkettát és kivett a Mardekár tartalékából egy üveg Whiskyt. A saját zsebéből pedig egy műanyag dobozt, amiben a cigarettáit tartja. Egy szálat a szájába helyezett, és úgy indult ki a közösségi helyről.

Amaya könnyei hangtalanul kezdtek folyni. Nem hitte el, hogy valaha ilyet fog megélni. És az meg eszébe se jutott volna, hogy a legjobb barátja fogja vele megcsinálni. Arra gondolt, hogy ilyenkor mégis hol van Draco. Pont amikor kéne, akkor nincs ott...

Leült a tükör elé és a hosszú, fekete haját kezdte el hullámosítani. Csak azért is gyönyörűen fog kinézni a bálon és megmutatja nekik! Rajta nem foghat ki semmi!

író: vegyes érzelmeim vannak ezzel kapcsolatban, de remélem elnyeri a tetszéseteket! <3