i find peace in the rain

15

Sóhajok

- Az meg mi? - mutatott a lány ölében heverő dobozra.

- Semmi! - vágta rá gyorsan, mivel emlékezetébe beleégett, ahogy Draco azt mondta, este nyissa csak ki, amikor egyedül van. És most egy láthatóan dühös Mattheo állt a szobájában. - Mi történt? - kérdezte miközben a dobozt visszarakta az éjjeliszekrényére.

- Nem fontos. - rázta a fejét. - Nem akarsz lemenni vacsorázni? - kérdezte, mivel a visszafele úton lehúzott egy kis viszkit, és enni akart rá, hátha úgy nem árt meg neki nagyon.

- Nem vagyok éhes. És különben is, azok a zsemlék olyan kemények, mint...

- Mint én. - fejezte be a mondatot a fiú, mire Amaya szemében valamiféle csillogás jelent meg.

- Tessék?

- Jól hallottad, Amy. - mondta és érezte, ahogy az alkohol kissé elhomályosítja a gondolatait, de nem annyira, hogy ne tudná kontrollálni magát. - Szűz vagy még, igaz?

- Mattheo! Te be vagy baszva. - nézett rá hitetlenül, de az arca pirossága elárulta, hogy sikerült zavarba jönnie.

- Szóval igen és... Nem. Nem vagyok ittas. Hogy beszélsz te lány? Vigyázz a szádra! - lépett közelebb az ágyhoz, de mivel Amaya ült rajta, le kellett néznie rá. - Soha senki nem érintett meg... úgy?

Amaya, akinek eddig a tekintete a fiú cipőit kémlelte, késztetést érzett arra, hogy feljebb nézzen. Csakhogy a feje pont olyan magasságban volt, hogy Mattheo arcára mosoly üljön ki. - Nem. - sóhajtotta a lány, majd amikor észbe kapott elfordította a fejét.

- Még te sem?

- Mattheo! - nézett fel rá összeráncolt szemöldökkel.

- Úgy értem magadnak...

- Mattheo, állj le! - kelt fel az ágyról, hogy végre ne érezze magát kellemetlenül. Annyira.

- Pedig fel vagyok állva. - mosolyodott el féloldalasan.

A lány már azt hitte nem jöhet még jobban zavarba, de tévedett amikor Mattheo keze a derekára csúszott és közelebb húzta magához és megérezte, hogy a fiú tényleg nem hazudik. Fejét felemelte, ezáltal tekintetük összefonódott.

Mattheo egyik keze Amaya tarkójára terelődött, majd hüvelykujja előre csúszott a torkára, kissé megszorította és közelebb hajolt hozzá.

- Azt hittem, barátok vagyunk. - sóhajtotta a lány.

- A vörös arcod és a hevesen emelkedő mellkasod mást mond. - nézett le az említett területre egy pillanatra és nyelnie kellett, ahogy meglátta a domborulatait.

- Ki mondta, hogy még mindig csak a barátod akarok maradni? - Amaya önbizalomra kapott, megfogta a fiú állát és annál fogva emelte fel fejét, hogy tartsák még a szemkontaktust.

- Oh, igen? Ez egyenlő azzal, hogy velem jössz a bálba?

Válasz helyett azonban Amaya lelke mélyén Dracora gondolt. Ő is elhívta a bálba. Mi lesz, hogyha meglátja, hogy Mattheo a párja? Őrülten féltékeny lesz! Végülis... Ez nem olyan nagy baj, igaz?

Gondolatait gyorsan elterelte és egy aprót bólintott.

A fiú elmosolyodott és tekintete a lány szájára terelődött. Megnyalta ajkait, majd lassan bezárta a közöttük lévő távolságot.

Amayának egy pillanatra a tüdejében rekedt a levegő, majd amikor végre felfogta, hogy mi történik, gyomrát pillangók lepték el.

Majd amikor Mattheo megunta a várakozást, előrébb lépdelt, így a lány lába megakadt az ágy szélében, ezáltal muszáj volt leülnie rá és értetlenül nézett fel.

A fiú szemében csillogás jelent meg, lehajolt, hogy ajkuk újra érintkezzen, de most erőteljesebben irányított, mint azelőtt, s Amaya elterült a matracon, ő pedig felé kerekedett.

Mindeközben Draco Malfoy lépdelt le a csillagvizsgáló lépcsőjén, a száját törölgetve és a nyakkendőjét igazgatva. Elégedett mosollyal az arcán indult meg a háza klubhelyisége felé. Gondolatai Amaya felé terelődtek. Biztos kibontotta már a kis ajándékot. Jobb lesz, ha meglátogatja és megnézi, hogy tetszett neki.

Amayának azonban esze ágában sem volt Dracora vagy a csomagra gondolnia ezekben a pillanatokban, hiszen Mattheo Riddle szája az ő nyakán kalandozott, miközben a térde az ő lábai közé makacskodott és ezt bizony nem bírta ki sóhajok nélkül. És azt sem tagadta, hogy egy bizonyos helyről kiinduló melegség járta át a testét. - Mattheo... Én még...

- Nyugalom, Édesem, nem foglak az első adandó alkalommal megdugni! - suttogta fülébe, heves lélegzetvételei közepette. - Csak csinálni akarok valamit... Valami jót.

A lány azonban értetlenül, összevont szemöldökkel nézett.

- Bízol bennem, Hercegnő? - választ nem kapott, csak egy bizonytalan bólintást. - Ne aggódj, tetszeni fog. - mosolyodott el, miközben kezei a szoknyája alját keresték. Nyomott egy puszit a szájára, majd a szemkontaktust tartva hajolt egyre lejjebb és lejjebb...