i find peace in the rain

10

Büntetőmunka

Amaya és Draco viszonylag enyhe büntetést kaptak. Ki kell takarítaniuk egy régi, poros könyvtárt. Varázslat nélkül.

De amikor a lány megragadta a seprűt, a fiú gyorsan kikapta a kezéből. - Ah, Amaya, hagyjad már! - előkapta a pálcáját és a helyiség egy pillanat alatt tiszta lett.

- Te komolyan beadtál egy kamu pálcát? - nézett rá elképedve.

- Mi mást vártál tőlem? - kérdezte komolyan.

- Jogos. - gondolkodott el Amaya, majd mindketten elnevették magukat.

Hiába voltak már kész a munkával, nem hagyhatták el a termet, míg Horatius azt nem mondta.

Így Draco csendben nézelődött a könyvek között.

Amaya pedig a földön ülve, hátát a falnak döntve piszkálta az ujjait. Próbálta kiüríteni agyát, de gondolatai folyton visszaterelődtek a bájitaltanon történtekre. Újra és újra végigjátszódott a fejében a jelenet. Végül arra jutott, hogy számon kéri Dracot és ignorálja a benne keltett érzéseket.

- Draco! Beszélnünk kell. - állt fel és elindult a polcok között.

- Amaya! Nekem is mondanom kell valamit. - jelent meg a fiú, kezében egy könyvvel.

- Kezd te! - mosolygott Amaya. Addig legalább lesz ideje összeszedni a gondolatait.

- Találtam egy nagyon régi könyvet a ritka és sötét átkokról. - kezdte el fellapozni a kötetet. - Talán választ találunk a múltkori... Öm... Dologra. - emelte tekintetét a lányra. - Te miről akartál beszélni?

Ahogy Draco felnézett a szemeibe, tudta, hogy mégsem képes rá, hogy felhozza az órán történteket. Ez még várhat. - Én... Én is erről akartam beszélni. - mondta végül, majd hátat fordított és leült az asztalhoz.

Draco lerakta elé a könyvet és fellapozta, ott ahol az esedékes átok található. Átnyúlt Amaya válla felett, fejét az ő feje mellé helyezte.

A lány lélegzetvisszafojtva próbált figyelni a könyvre, de nem tudta kizárni a fiúból áradó melegséget, s hogy érezte forró leheletét bőrén.

- Ennyire kiborít a közelségem? - suttogta a fülébe.

- Ne turkálj a fejemben! - már el is felejtette, hogy Draco tud olvasni a gondolatokban.

- És benned? Benned turkálhatok? - érintette ajkait a füléhez.

Amaya értetlenül fordult felé, majd amikor leesett neki, hogy mire is gondolt a fiú, elnyílt ajkakkal érezte, hogy arca kipirosodik. De mielőtt még bármit is mondhatott volna, az ajtó kicsapódott.

- Meglepi! - kiáltott egy hang, mire Draco legalább két méterrel arrébb ugrott. Majd mikor meglátta ki lépett a terembe, fejét hátrahajtva forgatta szemeit. - Te meg mi a faszt keresel itt?

- McGalagony pont akkor gondolta, hogy megfelelő az idő a sétára, amikor én éppen rágyújtottam a kertben. Szóval most itt vagyok. - mosolygott elégedetten, majd leült Amaya mellé és nézegetni kezdte a könyvet. - Mit olvasol, Amy?

- Semmit! - vágta rá, mire a könyv becsapódott.

- Öhm... - nézett Mattheo értetlenül. - Ezt te csuktad be?

- Igen! - felelte Amaya, talán túl gyorsan is. - Hát nem láttad? - kérdezte és segítségért Draco felé fordult.

- Túl gyorsak a kezei. - kacsintott az említett, s a kezébe vette a kötetet.

- Szeretnéd te csak tudni azt! - állt fel a fekete hajú és közeledni kezdett Draco felé.

- Miből gondolod, hogy nem tudom? - rakta le a könyvet és feltűrte talárja ujjait.

S Amaya ekkor döntött úgy, hogy közéjük áll, mielőtt még egymásnak esnek. - Elég lesz! Örülnék, ha nem szednétek szét egymást ebben a pár órában, amíg itt vagyunk! - mutatott Draco felé fenyegetően, mivel tudta, hogy mire képes. Volt alkalma látni, ahogy szétveri a iskolatársait. Nem szívesen, de volt alkalma.

- Miért vagy ekkora nyuszi? Miért nem tudod megmondani Amayának, hogy szerelmes vagy belé?

- Ezt meg hogy érted? - fordult most felé az említett lány.

- Teljesen egyértelmű, hogy odáig van érted! Nem veszed észre?

- Ne beszélj faszságokat, Riddle! Nem tudsz te semmit! - lépett hozzá közelebb a szőke. - Úgyis csak meghúznám. - suttogta alig hallhatóan, de Amaya füléig is eljutott az információ. S ő összeomlottan figyelte a padlót és próbálta feldolgozni a dolgokat, miközben Draco mindent letojva hagyta el a termet, kezében a régi könyvvel.

Mattheo szépen lassan sétált a lány felé és félve, remegve karolta át derekát, hogy aztán az említett a mellkasának dönthesse a fejét. A fiú tompa szipogó hangokat hallott, mire gyengéden simogatni kezdte a haját és az állát a fejére támasztotta, s mélyen beszívta bódító illatát.

És így ment ez minden egyes alkalommal amikor Draco Malfoy megbántotta Amaya Morrigant. Elég volt, ha csak egy rossz szót szolt.  A lány egy másik fiú karjaiba menekült, aki tárt karokkal várta. Ő nem szólt semmi rosszat, sőt, még csak nem is gondolt rá! Csupán csak arra az apró dologra, hogy hogyan engedi annak a szőke görénynek a lelkiismerete, hogy megbántson egy ilyen csodálatos és törékeny lányt.

író: bocsi srácok, ez elég lapos rész lett. :/
Hagyjatok nyomot:)