i find peace in the rain

21

Bál II.

Mattheo megtorpant, megfordult és látta, ahogy Lorenzo Amaya után ment. A szíve azt súgta, hogy menjen utána és védje meg a lányt. Nem szabadna ilyen Lorenzo féle emberekkel beszélnie. De az esze mégis visszaterelődött arra, hogy Draco megint átverte a lányt. Amaya ennél sokkal jobbat érdemel!

Sietős léptekkel visszament a fához, kihúzta belőle a kését és a bálterem felé indult.

- Draco?

- Mi a faszt akarsz? - forgatta a szemeit a fiú. Ez a lány volt a legutolsó személy akit most látni akart. Na jó, ezekben a percekben senkinek nem örült volna.

- Mit csinálsz idebent? - nyitott be a fiú szobájának mosdójába. - A bál még tart.

- Nincs hangulatom a sok ribanchoz akik a seggüket rázzák nekem de olyan laposak, mint a pálcám. Szóval hagyj békén. - mosolygott rá gúnyosan.

Pansy belépett a fürdőszobába és meglátta, ahogy Draco a mosdókagyló szélén támaszkodva nézte, amint az ökléből folyik a vér. A szemben lévő tükör pedig szilánkosra törve, szintén véresen, nem valami stabilan lóg a falról.

- Mi a franc... Draco! Jól vagy? - nyávogott tovább a lány és közelebb sietett hozzá, hogy a hátára tudjon simulni.

Ez pedig nem volt a legjobb ötlet, mivel a fiú egy hirtelen mozdulattal lökte el magától, így ő a mögöttük lévő falnak esett.

- Nem veszed észre, hogy kurvára nem vagyok rád kiváncsi? Húzd el innen a kibaszott picsádat, ahhoz, akit érdekel a hülye nyávogásod! - üvöltötte Draco a torka szakadtából.

Pansy szemeiből potyogni kezdtek a könnyek, szó nélkül bólintott és a száját összeszorítva elhagyta a szobát.

Draco a ruhásszekrényéhez ment és a legutáltabb öltönyét kereste meg, amit sosem használt és annak legbelső és legeldugottabb zsebébe nyúlt. Abból előhúzott egy erős varázsigével védett dobozt, aminek kinyitása után egyből a tartalmához nyúlt és a szájába vett egy szál füves cigarettát.

Mivel már régebben, nagy nehezen szokott le róla, az első szívás után köhögni kezdett. Ez sem érdekelte, csöpögő vérrel, füvet szívva indult vissza a bálterembe, mivel már meg van a boldogsága, ami után már jól fogja tudni érezni magát.

Azonnal meg is találta Blaiset, aki lányok között táncolva, részegen élvezte a kilátást. Viszont amikor kiszúrta dohányzó barátját és kitépte a kezéből az égő szálat, hangulata azonnal megváltozott. - Mi a faszt művelsz? Le fogsz bukni.

Draco szó nélkül rakta vissza a szájába füvet, hogy szívjon belőle egy utolsót, majd elnyomta a mellettük lévő asztalon és eldobta a csikket.

- Mi történt veled? - kérdezte újra Blaise, de választ megint nem kapott.

És ekkor a bálterem ajtaja kinyílt és kissé dölöngélve, de Mattheo lépett be rajta, sárosan és csapzottan. A fiú Draco felé indult, kezében szorongatott valamit.

- Baszki, ennek nem lesz jó vége! - csapkodta meg Blaise a szőkét, hogy végre odafigyeljen Mattheora.

Ám Draco összeszűkült, vörös szemei nem tudtak rendesen fókuszálni. Csak nevetni tudott mindenen, az agya nem működött.

Mattheo gondolkodása sem volt teljesen tiszta a koradélután óta elfogyasztott rengeteg alkoholmennyiség miatt. Sokminden végigfutott az agyán amíg visszaért az iskola épületébe. Először is az, hogy a kéznél lévő késsel végleg véget vet a sok szenvedésnek, de mégis elrakta a fegyvert a zsebe mélyébe. Mivel ezután az ugrott be neki, hogy elég ha csak puszta kézzel leckézteti meg.

Így is lett.

Olyan lendülettel ütötte le a szőkét, hogy ő is utána esett.

És Draco még ekkor is, vérző orral is csak nevetni tudott.

Mattheo ránézett a mellette fekvőre és muszáj volt neki is elnevetnie magát.

Felszabadultan és egyszerre fájdalmasan nevetett egymás mellett a két fiú, amíg a körülöttük lévő emberek sokkolódva és értetlenül forgolódtak, és amíg a nevelőtanárok oda nem értek.