i find peace in the rain

20

Ismeretlen az esőben

Amaya gondolatai cikáztak a fejében, ahogy tovább nézte a nevét, ami bele lett vésve az egyik legöregebb fa kérgébe. Hirtelen felkapta tekintetét, amikor meghallott maga mögött egy megreccsent ágat.

- Ki van ott? - emelte meg a hangját, mivel a sötétben semmit sem látott.

Ekkor egy furcsa kattanást hallott, majd szikrákat látott és egy öngyújtó fénye gyulladt fel. A gyenge, sárgás fény felett pedig egy magas, de nem annyira, mint Mattheo vagy Draco, fekete öltönybe öltözött fiú rajzolódott ki, akinek öltönye alatti fehér ingje átázott és megmutatta izmos testét, barna, nedves haja pedig a homlokára tapadt.

Amaya nem emlékezett rá, hogy valaha is látta volna ezt a fiút. Csak figyelte az arcát, de nem tudta hova tenni. Tekintete az öltönyére tévedt, amin meglátott egy apró emblémát. Hollóhát. Hogy lehet, hogy még sosem látta?

- Basszus, nem lett volna könnyebb a pálcádat használni? - tette a mellkasára a kezét, mivel tagadhatatlanul megijedt, hogy valaki így zökkenti ki a gondolataiból.

- Ez így sokkal romantikusabb, valld be!

Amaya szemöldökei az égbe szaladtak, nem csak a mondat hallatán, hanem meglepődött a fiú furcsán mély, de mégis kellemes hangján. - Vagy csak elhagytad a pálcád.

- Meglehet... - szorította össze a száját. Biztos nem az eszével varázsolja el a lányokat. - Miért áll az esőben egy ilyen szép lány egyedül?  - oldalra nézett és kiszúrta a fa kérgét, és persze a kést is. - Amy?

- Miért kutakodik utánam egy ilyen fiú? - fordította kissé oldalra a fejét.

- Szóval már a nevedet is tudom.

- Mi mást még?

- Például, hogy valaki összetörte a szíved.

Amaya szeme erre a mondatra felcsillant. - De honnan...?

- Egy méregdrága ruhában állsz, csurom vizesen a sárban. Elég egyértelmű.

A lány nem válaszolt. Elgondolkodott. Összetörték volna a szívét? Nem... Vagyis, lehet. Inkább csak csalódott mindkettő fiúban.

- Szóval igazam van? - lépett közelebb az ismeretlen.

- Te meg mi a francról beszélsz? Butább vagy mint egy marok homok, Berkshire, én a helyedben befognám a pofám. - szólalt meg egy másik hang.

"Berkshire" Ezt a nevet Amaya még sosem hallotta.

- Mit keresel itt? - förmedt a lány Mattheora, aki a szájába tette az utolsó szál cigarettáját és az öngyújtó fölé hajolt, hogy meggyújtsa.

- Sétálok! - rántotta meg a vállait. - És te mit csinálsz ezzel? - bökött a másik fiú felé a fejével.

- Még a nevét se tudom! Meg amúgy sincs hozzá sok közöd, hogy kivel mit csinálok. - forgatta a szemeit.

- Igazad van még be sem mutatkoztam! Lorenzo Berkshire személyesen, de a szép lányok szólíthatnak Enzonak is. - kacsintott a lányra.

- Rendben, Lorenzo, - hangsúlyozta ki a nevét. - tévedsz, nem törték össze a szívem! Téged pedig látni sem akarlak! - mutatott Mattheora.

- Szóval Riddle törte össze. - következtetett Lorenzo.

- Szó sincs róla! - túrt bele a hajába. Nem bírja, ha emberek turkálnak az életében. Főleg, ha holmi idegen fiú csinálja.

- Várjunk! - szólt közbe Mattheo. - Rájöttél már? - nézett a lányra.

- Mire? - sóhajtott, miközben megforgatta a szemeit.

- Hogy ameddig én veled voltam és te Draco után vágyakoztál, ő Parkinsont kúrta a csillagvizsgálóban.

- Nem vágyakoztam utána! Ne kutakodj a fejemben! - és ekkor hirtelen leesett neki valami. - Várjunk! Te végig tudtál róla?

- Micsoda fordulat. - bólintott elismerően Lorenzo.

- Maradj ki ebből! - förmedtek rá mindketten.

Mattheo arcára egy pillanatra kiült a megbánás. Lehet, hogy el kellett volna mondania a barátjának az igazat.

- Azt hittem legjobb barátok vagyunk. - csalódottan rázta a fejét.

A fiú közelebb lépett hozzá és nyakára szorította a kezét. - Én meg azt hittem, többet vagyunk mint barátok.

Amaya azonnal eltolta magától, mivel kellemetlenül érezte magát az érintéstől. - Ne érj hozzám! - sziszegte és otthagyta a két fiút.

Mattheo még nézett utána egy darabig, majd szó nélkül elindult a másik irányba.

Lorenzonak pedig ekkor aludt ki az öngyújtója és sötétség borult rá. Elgondolkodott, majd a lány után indult.

író: kiváncsi vagyok a véleményetekre.