i find peace in the rain

29

Karácsony

- Engedd, hogy befejezzem a gyógyításod. - szólalt meg egy kis idő után Draco, amikor összeszedte magát és felemelte a fejét a lány válláról.

- Rendben. - sóhajtotta Amaya és óvatosan kikászálódott a fiú szoros öleléséből. Visszaült az ágyra, majd a szőke is követte.

Draco újra kezébe vette a pálcáját és elmormolta a varázsigét. Közben lehunyta a szemét, és semmi pénzért nem merte volna bevallani, hogy az ő fájdalma erősödik az alkarjában.

Mikor Amaya már semmi jelét nem érezte a szédülésnek, végigsimított Draco arcán, aki erre kinyitotta szemeit. A kék íriszei kétségbeesetten tükröződtek, mégis szebbek voltak, mint valaha.

- Bekötöm én is a te... sebed. - törte meg a szemkontaktust a lány és a fürdőben lévő kötszerért indult, mielőtt a fiú bármit is mondhatott volna. Ám ő nem akart tiltakozni. Fájóan, de élvezte, hogy valaki törődik vele.

Amaya egy kis dobozzal a kezében tért vissza. Egy darabig Draco szemébe nézett, majd a kezeit bizonytalanul az inge legfelső gombjához emelte.

A fiú egy pillanatra meglepődött, de nem szólt semmit. Sőt, mosolyát is nehezen tartotta vissza.

Amaya kigombolta a felső gombokat, majd óvatosan megszabadította a ruhától a fiút. Akarata ellenére nézte meg a tökéletes felsőtestet és arcán egy kis pír is felbukkant. Majd hirtelen észbe kapott és azonnal elsápadt a Sötét Jegy láttán. Szinte fel sem ismerhető a sok vér miatt.

Szótlanul kezdte el letisztítani a sebet, majd a kötszerrel lassan körbetekerte. Gyengéden végigsimított rajta utoljára, mintha ezzel meggyógyítaná és felemelte a fejét.

Arcuk most olyan közel volt egymáshoz, hogy érezték a másik lélegzetvételét magukon.

Draco feszült arca pillanatokon belül elgyengült és tekintete a lány ajkára terelődött, aki zavarba jött és kissé meg is rendült a szája. Majd ő is hasonlóan tett, és végignézte, ahogy Draco lassan benedvesíti a felső ajkát. A lánynak önkéntelenül is összefutott a nyála és nyelnie kellett.

- Köszönöm! - lehelte halkan Draco, de tekintetét nem emelte fel. Szemében izgatottság csillogott. Kezét a lány combjára tette és kínzó lassúsággal simított végig rajta.

Amaya szaggatottan sóhajtott egyet és hallotta saját felgyorsult szívverését, és attól félt, hogy Draco is meghallja.

Ám a fiú agya csak arra tudott gondolni, hogy milyen íze lehet azoknak a cseresznyeszínű ajkaknak. Mindig is imádta őket. A sápadt arca pont kiemelte szája színét. Bíztatásképp mégegyszer belenézett Amaya szürke szemeibe, de azok nem viszonozták a kontaktust. Draco elégedetten díjazta, hogy Amaya is ugyanúgy vágyakozik, mint ő. S újra közelebb hajolt.

Így, ajkuk már szinte súrolta egymást és mindkettejük írisze lassan lecsukódott, de egy hangos kopogás visszarántotta őket a valóságba. Egy szempillantás alatt rebbentek szét.

Draco megköszörülte a torkát, míg Amaya zavarában lehajtotta kipirosodott fejét.

Narcissa nyitott be az ajtón. - Gyerekek, nemsokára kész a vacso-... Történt valami? - kérdezte amikor észrevette, hogy fián nincs póló és Amaya teljesen zavarban van. Mosolyát alig bírta visszafojtani.

- Nem! - vágta rá Draco, talán túl gyorsan is.

- Rendben...! - nyújtotta el a szót az asszony. - Öltözzetek fel, mármint ki... végülis Karácsony van! - kacsintott, majd elhagyta a szobát.

A feszültség gyerekkoruk óta nem volt ilyen tapintható közöttük, mint most. Amaya bevallotta magának, hogy rosszul esett neki, ahogy Draco ilyen magabiztosan jelentette ki, hogy nem történt semmi. Ez valóban semmi lenne? Vagy csak az anyjának hazudta ezt...

- Egy újabb kínos Karácsonyi vacsora anyámmal... - törte meg a csendet Draco és felkapta az ingét a földről.

- Aha. - a lány csak ennyit tudott mondani. Mindketten zavarban voltak. - Jobb lesz, ha tényleg megyek és kiöltözöm. - felpattant az ágyról és sietősen lépkedett az ajtó felé, a földet nézve.

Draco azonban gyorsan megragadta a karját. - Várj! - kissé kétségbeesetten hangzott, ezért gyorsan megköszörülte a torkát és folytatta: - Adni akarok valamit. - lépett hozzá közelebb, így szinte a távolság újra akkora lett közöttük, mint percekkel ezelőtt.

Amaya, ha lehet még ennél is jobban zavarba jött. A méretkülönbségük miatt sokkal kisebbnek és ártatlanabbnak érezte magát. És ahogy Draco lejjebb hajolt, hogy közelebb legyen hozzá, beindította a legmocskosabb fantáziáját, amiről azt sem tudta, hogy létezik.

Ám Draco nem tett semmit, ami hasonlított volna ahhoz, amit ő elképzelt. Csupán egy kis dobozt vett elő a zsebéből. Miért hitte, hogy meg fogja csókolni?

Amikor egymás kezéhez értek, hogy átadja a dobozt, az érintésük szinte szikrázott.

Amaya levette a tetejét és meglátott egy nyakláncot, aminek a medálja egy kivehetetlen alakot formázott. Egy pillanatig értetlenül nézett, de a mosoly ott bujkált a szája szélén.

- Nekem is van... - suttogta Draco és a másik kezében ott szorongatta a valamivel vastagabb láncot.

A két medál nem volt egyforma, sőt nem is hasonlítottak egymásra. De amikor Draco összeillesztette a kettőt, értelmet nyert a jelentésük. Együtt egy szívet formáltak.

- Ez... nagyon különleges! - vigyorgott Amaya. - Imádom!

Draco gyengéden megragadta a lány derekát és szó nélkül fordította meg. Óvatosan arrébb húzta a hosszú haját és felcsatolta a nyakláncot. Aztán olyan közel hajolt hozzá, hogy Amaya érezte a lélegzetvételét a csupasz nyakán. Draco végighúzta ujjait a lány karján. - Olyan gyönyörű vagy. - suttogta olyan halkan, hogy szinte a saját hangját sem hallotta.

Amaya lassan szembefordult a fiúval és a mellkasára helyezte a kezét. - Köszönöm! - mondta és megszorongatta a nyakláncot.

Dracot elvarázsolta a lány minden egyes mozdulata. Az, ahogy ártatlanul rebegteti szempilláit. Ahogy zavarában összeszorítja a combjait és beharapja ajkát. Egyszerűen megőrjítette. Nem bírta tovább visszafogni magát. Így is túl sokáig várt. Bezárta a közöttük lévő apró távolságot, és mindkettejükben mintha tűzijátékok robbantak volna fel. Körülöttük elsötétült minden. És ahogy Draco a derekánál fogva húzta közelebb magához, míg Amaya a nyakát fogta körbe, méginkább beindította őket. 

író: szeretnék mindenkitől elnézést kérni, hogy ilyen sokáig eltűntem. remélem azért vannak még olyanok, akik olvasni fogják továbbra is. köszönöm mindenkinek a támogatást! sokat jelent.