i find peace in the rain

13

Próba

- Muszáj mennünk? Tudod, hogy nem akarok táncolni! - nyöszörgött Amaya a folyosón, miközben Draco a csuklójánál fogva húzta maga után.

- Tudod, hogy McGalagony kiakadna, ha nem jelennél meg. - forgatta szemét a fiú és berántotta a terembe, amibe legutoljára érkeztek, így minden szem rájuk szegeződött.

- Nem. - mondta a lány és egyből indult is volna ki az ajtón, ha Draco nem fogta volna meg a derekát és nem rántotta volna vissza. A fiú kemény mellkasának ütközött és lefagyva érezte a másik teste melegét. - Rendben. - sóhajtotta végül.

Draco elégedetten figyelte, ahogy a lány magatehetetlenül áll a karjai között. Lejjebb hajolt a füléhez, hogy bele tudjon suttogni. - Ügyes kislány.

A mondtat hallatán  lány gyomrában eufórikus érzés keletkezett, mintha pillangók szárnyai simogatnák hasát. De miért is? Hiszen ez csak egy dicséret. Másnak ezt hallani semmilyen érzést nem kelt. Ő viszont, egész életében tudat alatt hiányolta a nemlétező szüleitől az elismerést, amit senki mástól nem kapott meg. Most viszont, Draco erős karjaiban megtalálta a hiányolt érzést és nem akarja elengedni.

- Megtenné Mister Malfoy, hogy beáll a párjával a többiek közé? Kezdenénk a táncot. - hasított át a termen McGalagony éles hangja.

Draco megragadta Amaya kezét és egy kevésbé zsúfolt helyre húzta. Egy pillanatig mozdulatlanul álltak, majd amikor elindult a zene a lány kezeit a fiú vállaira helyezte, míg a másik a derekánál fogva húzta közelebb.

Amaya mozdulatai inkább hasonlítottak egy elvarázsolt pálcika mozgásához, mint tánchoz. - Feszült vagy.

- Utálok bálba menni. - forgatta a szemeit Amaya.

- De táncolni szeretsz, Maya. - mondta és megpörgette, hogy befejezhesse a táncot. Viszont amikor újra a rendes pozícióban voltak, sokkal közelebb kerültek egymáshoz, mint azelőtt. - Velem.

A lánynak egy pillanatra a tüdejében rekedt a levegő, ahogy a fiú csodás, kék szemeibe nézett. A kéksége, mint a tenger mélysége magába szívta és nem engedte. A pupillája kitágult, ahogy tekintete átterelődött Amaya szájára, s neki arca kipirosodott.

- Eljönnél velem a bálba? - suttogta a szájara Draco.

Az igazság az volt, hogy a háta közepére nem kívánta a bálnak még csak a gondolatát sem. Viszont ebben a pillanatban azt kívánta, hogy folyton ezekbe a tökéletes szemekbe szeretne nézni.

Draco szája mosolyra húzódott, ahogy sikerült zavarba hoznia és vészesen közel hajolt hozzá. A lány, ha akart volna sem tudott volna elhúzódni, hiszen a fiú egyik keze a derekánál fogva húzta közel, a másik a tarkójára terelődött. - Kényelmetlenül érzed magad? - suttogta és, ha lehet, még közelebb hajolt. - Idegessé teszlek?

- Igen! Vagyis... Nem...! Nem! - sütötte le szemeit.

- Biztos vagy benne? - húzta félmosolyra a száját. - És ha ezt csinálom? - a keze ami eddig a tarkóján volt, az állkapcsára siklott, majd a hüvelykujja az ajkaira terelődött és végigsimított rajta. - Válaszolj, Drágám. Eljössz velem a bálba?

- Nem zavarok?

- De! - vágta rá Draco, szemeit le nem véve Amaya szájáról.

- Legalább ne nyilvánosan akard leteperni.

- Befognád végre azt az idegesítő pofád és békén hagynál minket, Riddle? - engedte el a lányt és a fiú felé fordult.

- Nem.

A lány ahogy észbe kapott és körbenézett, rájött, hogy valószínűleg Draco percekig elvonta a figyelmét, hiszen a teremben már csak ők hárman tartózkodtak.

- Csak mond már, hogy mi a faszt akarsz! - forgatta a szemeit.

- Beszélni a legjobb barátommal. - mosolyodott el féloldalasan Mattheo.

- Oh, szóval legjobb barát. - nézett vissza a lányra. - Ja, végülis a barát akkor is barát, ha beteszi. - nevetett fel ironikusan, majd kisietett a teremből.

- Draco!! - kiáltott utána Amaya, azonban nem volt esély, hogy meghallja. - Mit akarsz, Mattheo? - a hangja kissé ingerült volt, miközben homlokát dörzsölte.

- Hát ilyen hangnemet érdemlek én, Hercegnő? - kezeit dereka köré fonta és közelebb nyomta alsótestét a lányhoz.

- Mattheo? - fagyott le a lány, ahogy megérzett a fenekénél egy olyan dolgot, amit nem kellett volna.

- Igen, Amy? - hajolt le hozzá, hogy ajkai érintsék fülét. - Használd a szavaid, Édesem.

- Mit szeretnél? - facsarta ki magából a mondatot a lány.

- Hogy velem gyere a bálba.