i find peace in the rain

19

Bál

Amaya nagy levegőt véve lépkedett le a lépcsőn, egyenesen a Bálterem felé. Nagy valószínűséggel a diáktársainak többsége már bent tartózkodott, mivel az esemény már javában zajlott.

Az ajtóhoz érve, egy utolsót igazított a ruháján, majd belépett a terembe.

Az elvarázsolt hangszerek zenéltek, a tanárok többsége elengedte magát és az asztaluknál ülve beszélgettek. A diákok pedig párokban, vagy csoportokban táncoltak. A lányok szebbnél szebb és színesebb ruhákban, a fiúk pedig elegáns öltönyben és jól beállított hajjal figyelték párjaikat.

A tánc közben természetesen előkerült a tiltott alkohol is, amiről a nevelőknek fogalma sem volt. És ez volt az, amire Amayának szüksége volt.

Blaise kiszúrta az ajtóban álldogáló lányt és felé sétált. - Hú! Ha nem tudnám, hogy Draco és vagy Mattheo tulajdona vagy, tuti rádhajtanék! - karolta át.

- Mi az, hogy "és vagy"? - nézett rá értetlenül. - Senkié sem vagyok. - sóhajtotta.

- Majd egyszer megérted. - veregette meg a vállát a fiú és a tömegbe húzta. - A lényeg az, hogy kurva jól nézel ki.

- Úgy látom már te se vagy szomjas. - nevetett fel a lány, mikor megérezte a tömény alkoholszagot.

- Ami azt illeti, de! - szedett elő a zsebéből egy fém tartót és beleivott.

Amaya mosolyogva nézte a fiút, majd kivette a kezéből az italt. - Hagyj nekem is!

- Nem is szoktál inni! - nézett furcsán a fiú.

- Mindennek eljön az ideje. - rántott vállat és meghúzta.

Blaise elismerően bólintott, majd táncolni hívta.

- Hol van a párod? Azt hittem igent mondott! - hajolt közelebb a lány, hogy a fülébe tudjon suttogni.

- Az én párom az alkohol! - kiáltott fel, majd mikor észbe kapott, gyorsan befogta a száját. - Daphne úgy gondolta, hogy inkább egy Hugrabugos jobban illene hozzá. Jobban mondva, rajtam kaptam őket, ahogy csókolóznak a folyosón. Szóval szabad vagyok! - tette fel a kezeit nevetve. - Jut eszembe. Hol vannak a te párjaid?

- Hát ha én azt tudnám! - gondolkozott el. Dracot a fenyegetése óta nem látta, és Mattheo is felszívódott. Mondjuk őt nem is akarta most látni. El sem tudja hinni, hogy majdnem megtörtént! Képes lett volna ilyet csinálni az engedélye nélkül? Nagyon félreismerte.

Gondolatai közepette arra eszmélt fel, hogy két kéz siklott a fűzővel takart derekára. Ijedten húzódott arrébb és fordult hátra.

- Minden rendben? - kérdezte a kéz tulajdonosa, ám válasz helyett, Amaya átkarolta, és a nyakába fúrta a fejét. A fiú egy pillanatra meglepődött, majd visszaölelte a lányt, aki beszívta a bódító illatát, és végre biztonságban érezte magát az erős karok között.

A szőke megfogta az oldalát és kissé távolabb tolta magától. Elnyílt ajkakkal nézte végig a lányt. - Annyira... Gyönyörű vagy. - mosolygott rá.

Amaya zavarában lehajtotta a fejét és ujjait kezdte piszkálni. A fiú álla az alá nyúlt és kényszerítette, hogy a szemébe nézzen. Ám az ő tekintete nem a szemére, hanem a nyakára tévedt. És ott, ahol az előbb a fejét pihentette és biztonságban érezte magát, észrevett valamit. Egy pillanat alatt tört össze a gyenge lelke, amint kirajzolódott egy nagy szívásnyom.

- Baszki, haver! Mekkora szúnyog támadott meg? Egy kibaszott lódarázs? - szólalt fel Blaise.

- Miről beszélsz? - kérdezte értetlenül a szőke. - A kurva életbe! - nézett a lányra, akinek könnyek gyűltek a szemébe. - Maya... Én... Én meg tudom magyarázni!

Amaya szó nélkül vette ki Blaise kezéből az italtartóját és kiviharzott a teremből.

A whiskyt kortyolgatva rótta a folyosókat, majd kilépett az udvarra, ahol zuhogott az eső. A hideg cseppek bizsergették a bőrét és végre fellélegzett.

A Fekete-tóhoz érve megnyugodott.

Imádta az esőt és ehhez kétség nem fért hozzá. Ez az égből jövő víz képes volt megnyugtatni.

S ahogy leült a parton lévő padra, a mellette lévő fán észrevett valamit. Közelebb merészkedett és a szeme elé tárult a fa kérgébe belevésve: Amy. Közvetlen mellette pedig a véső kés beleszúrva.