Rég Elfojtott Vágyak {M.V.ff}✔️

Harmadik

04.12. Hétfő

Ma reggel 10 kor keltem, amikor a szemeimet nyitottam hirtelen azt sem tudta hol vagyok, ki vagyok mi vagyok. Rendesen másnaposnak éreztem magam a tegnap, és a hétvégén történtek után. Kivánszorogtam a szobámból a fürdőben megmosakodtam, majd visszavánszorogtam a szobámba. A napom szinte semmi másból nem állt, mint a fekvésből tv nézésből és persze kajálásból.

Az egyetemen kaptunk egy egy hetes szünetet, mert a mi osztályunk dolgozott a legjobban ezért az igazgató megjutalmazott minket egy teles hét szabadsággal, ami az én esetemben pont tökéletesen jött ki, mert jelen pillanatban élni sem nagyon volt kedvem.

Délután négykor viszont kopogtak az ajtón, végül a legnagyobb tesóm Emily nyitott be, hogy szóljon 10 perc múlva indulunk anyuékhoz a kórházba.

-Szia hugi!-köszöntem Camillának amint leértem a földszintre egy fekete farmerben és egy fekete ingben voltam, melyhez majd egy fekete magassarkút fogok felvenni. Hajamat kiengedtem arcomra, mint mindig tökéletesen passzolt fekete keretes szemüvegem.

-Kérsz egy kávét? - kérdezte én pedig bólintottam egyet majd felültem az egyik fehér bárszékre. 

-Tegnap merre voltál? - kérdezte. 

-Elmentem a volt barátomhoz-ekkor mindenki meglepődött képet vágva fürkészett-azzal a célzattal, hogy lesz egy jó kis esténk erre közölte, hogy csalt és akivel csinálta az meg terhes lett utána szarrá áztam míg a taxira vártam a társasház előtt- mondókám végére belehasított a fájdalom a fejembe. 

-Úgy nézel ki mint aki berúgott, teljesen másnaposnak tűnsz-szembesített a tényekkel- Mondjuk teljesen megtudom érteni.Én sem cselekedtem volna másképpen-vett fel egy szomorú mosolyt mire majdnem elsírtam magam. A család picurkáját felöltöztettem megfésültem és az ölembe véve indultam meg  vele az előszobába.

 A cipőinket felvéve elindultunk a nővérem autójához, majd mikor mindenki beszállt a kórházba vezető út nyomasztó csöndben telt el. Ne tudtuk mire számítsunk, nem tudtuk mi van velük. Mind a négyen csak reménykedni tudtunk abban, hogy minden rendben lesz.

Amikor megérkeztünk szintén csöndben szálltunk ki és indultunk meg a recepcióra, hogy elkérjük az adatokat. Mikor elmondták, hogy hol találjuk őket szomorúan felballagtunk a másodikra és megkerestük  a 33-as szobát.

-Jó napot!-köszöntünk mikor beléptünk. Anya és apa egymás mellett feküdtek, persze két külön ágyban gépekre kötve. Az orvos aki éppen a szobában volt mosolyogva köszönt, majd félreállt mi pedig leültünk a vendégeknek kirakott sámlikra és fotelbe, majd kérdően pillantottunk az orvosra.

-Mindent tudni szeretnénk-válaszoltam meg a kérdés kijövetele előtt azt, mire a középkorú nő csak bólintott, majd beszélni kezdett.

-Önök mondhatni szerencsések, a másik autó két utasa meghalt már a helyszínen, csak szerettem volna ha ennek tudatában hallgatnak meg, és mondanak bármit utána-nézett körbe mire mindannyian ugyan olyan komoly arccal bólintottunk.

-Kezdem először az anyjukkal rendben?-nézett ismét körbe mire bólintottunk-Neki kulcscsont törése van melyhez társul egy orrtörés és egy alkar törés, két bordája megrepedt, de szerencsére ezen kívül semmi más  nem sérült.-fejezte be a halottak után mindannyian fellélegeztünk egy kicsit, mert nem a legrosszabbak egyike következett be.

-Az apjuk viszont sajnos más tészta-pillantott rá, majd vissza ránk-súlyos fejsérülés és kisebb törések, mesterséges kómában fogjuk tartani egy ideig-fejezte be a mondandóját, majd elköszönt és kilépett az ajtón mi pedig csak meredten bámultunk magunk elé.

A mellkasom szúrni kezdett a testem levegőért kapkodott, úgy éreztem mindjárt megfulladok. A szívem hevesen kalapált éreztem, hogy megviseli a testem ez a rengeteg fájdalom ami bennem van, a torkomat az idegesség és a sírás szorongatta nem tudom mi tévő legyek.Oliver a kezemben mozgolódni kezdett, nem értette a helyzetet. Félve a testvéreimre pillantottam akik szintén csak bámultak maguk elé.

Ekkor anya szemei nyiladozni kezdtek ekkor mindannyian fölpattantunk és az ágy mellé suhantunk, hogy meglássuk mi van vele. Fáradt kék szeme mosolygósan csillogott mikor meglátott minket.

-Édeseim-szólalt meg, mire mindannyian a nyakába borultunk és óvatosan, de megölelgettük-Mi van veletek?-kezdeményezett beszélgetést, amiből végül egy 1 órás társalgás kerekedett ki, ami ha nem lenne látogatási idő akkor még sokkal tovább tartott volna.

Megkönnyebbülve kis mosollyal az arcunkon pusziltuk meg sorba anyát, majd miután elköszöntünk és kiléptünk a kórház ajtaján már reménnyel telten indultunk meg haza.

🌸🌸🌸🌸🌸🌸🌸🌸🌸🌸🌸🌸🌸🌸🌸🌸🌸🌸🌸🌸🌸🌸🌸🌸🌸🌸🌸🌸

Újabb rész! Ez a hét nagyon különleges ugyan is Magyar nagydíj lesz a hétvégén! Kik lesznek kint? Én igen! Várjatok már? Én nagyon 🧡🦁

Insta:emke_iroioldal_wattpad