Polip És Végzet.-{J.B.B. Fan.Fic} (BEFEJEZETT)

17.fejezet

-MIÉRT NEM HALSZ MEG?!-kiabáltam majd még egyszer elvágtam a lényecske torkát. Már kézzel harcolok, hogy miért? Mert teljessen elfáradtam, de a testi erőm még valahogyan toppon van.
-Gondod akadt?-állt mellém James, mire rá néztem és elmosolyodtam.
-Nem tudtam elvágni a torkát. Volt valami vas cucc rajt.-vontam vállat, majd hozzá léptem. Nem érdekeltek a szörnyecskék...nekem most ő kellett.
Elé léptem, majd megcsókoltam. Két keze kivolt téve a két oldalra és lőt. Elléptem, majd megláttam, hogy kiirtotta a közelgő Izéket.
-Ez flegma volt.-nevettem mire elmosolyodott. Ekkor elkapott egy nagy izé mire hátra fejeltem, de csak a mellkasa volt.-Agh!-azzal átnyúltam majd egy kicsit felugorva elkaptam a nyakát és előre vágtam, majd a kezembe pörgettem a két fegyvert majd elmetszettem a torkát.-MIÉRT NEM TUDNAK EZEK OTTHOL MARADNI?!-kiabáltam ekkor...
-Ez..-suttogta James elkerekedett szemekkel.
-Monica!-kiabált Peter mire lesokkolva körbe néztem.-Ne!!!-zokogta...én pedig nem tudtam, hogy mit tegyek. Rémület lett úrrá a testemen, minden össze folyt, egy cseppfolyós univerzumba kerültem.
-Hol vagy?! Peter, hol vagy az istenért?!-kiabáltam, de ő csak bőgött.
-A torony tetején!-már rohantam is, de ahogy felértem megláttam a húgom átszúrva egy lándzsával, Peter kezei között.
-Nem!-sikoltottam majd zokogva mellé rohantam és felemeltem.-Hugi nem hagyhatsz itt, gyerünk!!!!-kiabáltam-Ébredj fel!-zokogtam teljes szívből. A húgom a mindenem!!
-Szeretlek Mimi...k-köszönöm..-mondta halkan majd lehunyta a szemeit.
-NE!-kiáltottam majd a szemeim elvörösödtek...csak zokogtam őt szorítva és minden emlék vele feljött. Mikor vásároltunk, bújócskáztunk, mikor megmentettem...minden!-Nekem kell először elmennem Mon, hallod? Neked még nincs itt az időd..-suttogtam.
-Mia..-jött mögém Peter, de én csak zokogtam. Össze törtem, apró darabokra.
-Ne, ne, ne..-mondtam magamhoz ölelve a húgom, majd meg simítottam az arcát és lassan letettem. A bánatot, harag váltotta át bennem, amit a Bosszú hajtott végig.-Maradj itt vele..-azzal elindultam a torony széléhez, majd sétálva haladtam az egyik űrhajó felé amelyben Loki ült. Elé álltam, majd megcsaptam az elejét, mire átfordult felettem, de elkaptam Loki-t majd a géphez vittem és a földbe csaptam két kézzel.
-Meg ölted a húgom!-kezdtem el ütni ököllel. A vére már a kezemen volt, de nem érdekelt.-MOST PEDIG..-emeltem meg majd a gép felé böktem-Elárulod, hogy, hogyan kapcsoljuk ki vagy puszta kézzel foglak megölni!-sziszegtem, de ekkor elkapta egy lény, majd vinni kezdte valamerre.
Szomorú voltam és nagyon dühös!
-Meg halt..-suttogtam magam elé miközben a levegőt kapkodtam-James, meghalt!-zokogtam, mire át öleltek hátulról én, pedig megfordulva átöleltem a párom.-Meg halt!!-zokogtam keservessen, ő pedig csak ölelt.
-Egy rakéta tart a város felé!-harangozta be Stark mire a húgomra néztem.
-Ő is ezt akarná nem?!-azzal elindultam a levegőben a rakéta felé. James próbált vissza tartani, próbált, de nem sikerült neki.
-Szeretlek.-néztem rá, majd elindultam.
-MIA NE!-órdított James, de én csak szálltam a felénk tartó pusztító fegyver elé.
De halucinálni kezdtem. Az agyam, lassan beleőrül a fájdalomba.
-Ne légy hülye Mimi!-jelent meg a húgom halvány alakja, de én csak zokogtam majd kivettem a fülest és csak mentem. Mimi...mostanában nem hallom, hogy ezt fogja nekem mondani.
-Ez lesz, az utolsó közös bulink Mon!-mosolygotam, mire ő is elmosolyodott és megfogta a kezem mire megálltam a levegőbe a rakéta elött..
-Mindennél jobban, szeretlek Mimi és örökké veled maradok!-mosolygott Mon az oldalamon, mire bólintottam.
-Mindennél jobban szeretlek hugi! Hiányozni fogsz, de rettenetessen!-erre eltűnt én pedig megfogtam a rakétát, majd elkezdtem irányítani a lyuk felé ami zárulni kezdett. Minden erőmmel koncentráltam, hogy gyorsabban haladjak, de a húgom lekötötte a figyelmem.
-Ide figyelj Mia-kezdtem magamnak beszélni-Ha kinyírod őket mindenki megmenekül!-ez lebegett a szemem elött. Át kell vinnem ezt a rakétát a kapun, hogy felrobbantsa a kinti anyahajót. Ha átérek az jó...ha nem..akkor remélem James keres mást! Mást akivel boldog lesz..
Ahogy hajtottam a kezeim közt a fura rakétával mellém került Stark, majd közös erőkkel haladtunk a rakétával az átjáró felé.
-Fordulj vissza kölyök!-nézett rám mire felnevettem. Hogy tud, ennyire megmosolyogtatni, még most is?
-Fordulj vissza te...kölyök!-mosolyogtam zokogva, majd hajtottunk tovább. Minden erőmmel azon voltamy hogy ez a mázsás fegyver átjusson a kapun, de mi lesz ha Tony vagy én nem tudunk?!
Neki van családja...azon leszek, hogy sikeressen vissza térjen hozzájuk mégha ez hatalmas árba is fog kerülni.
Az életembe! Vagy egy gyönyörű felesége és egy aranyos kislánya..nem jött el még az ideje. Talán az enyém annál inkább! Nem akarom már, hogy bármelyik szerettem is meghaljon.
-Figyelj...-néztem rá a kapu elött-Mondd meg James-nek, hogy szeretem és Wanda-nak meg Natasa-nak, hogy náluk jobb barátot nem is kaphattam volna és köszönök mindent!-azzal kipattintottam a rakétáit, majd lerúgtam mire zuhanni kezdett. El fogják kapni! Csak ne jöjjön utánam!
Ahogy a lyukhoz értem, vettem egy mély levegőt majd haladtam még és lassan eleresztettem a rakétát. Nagyon lassan kezdtem zuhanni...láttam az anyahajó hegyes körvonalait, amihez a rakétám közeledett majd ahogy odaért egy csodás, rémisztő és elrettentő nagyot robbant.
Jól meglesznek odalennt! Nélkülem..
A kapu gondolom bezárult, én pedig lehunytam a szemeim.

Mikor ismét kinyitottam, zöldjeim, egy mezőn hevertem körülöttem egy hatalmas kráter volt. Ez nem a menny, oda én nem kerülhetnék! A meleg szellő elöttem lengette, a hatalmas fűszálakat majd felültem. A vállamba, gerincembe bele nyilalt egy éles fájdalom, de lassan felállva ez a fájdalom a térdeim, combjaim is kezdte kínozni. Lassan megindultam, a velem szemben lévő ház felé, aztán bekopogtattam. Egy öreg nő nyitott ajtót, kinek a haja fekete volt.
-Üdv..el tudná mondani, hogy hol is vagyok?-elképed majd bevágta az ajtót.-Remek.-azzal csak haladtam tovább. A vénasszonytól kérdezni sem lehet. Vajon meddíg lehettem kiütve?!
-Maga a 1289.-es rab?-nézett rám...-Állj Mia?-nézett rám Carter.
-Carter!-szólaltam fel-Ugye tudod, ha a rabtól ezt kérdezted volna, hülyének néz?-egy fintor volt a válasza-Hol a fenében vagyok?
-Washington!-felelte-Észleltünk három napja, egy robbanást azt jöttünk ki megnézni! Illetve elszökött egy rab.
-Az én voltam. Becsapódtam.-vakartam meg a tarkóm.-Nem a rab, hanem a robbanás.-tisztáztam, mire megforgatta a szemeit.
-Gyere, vissza viszlek New York-ba!-elmosolyodtam, majd bólintottam és beszálltam hozzájuk.
-Helló Stark! Itt Shanon Carter! Találtunk valakit, akit ma oda viszünk. Készüljenek! És mindenki legyen kinnt!!! Ez parancs!-azzal letette a mobilját .Halkan sírtam hisz három nap..mit élehtett az idő alatt át James?! És a húgom....
-Részvétem!-nézett hátra Hill..-Sajnálom a húgod Mia. Jó ember volt.-aprót bólintottam, és csak próbáltam, a könnyeim elfolytani. Ekkor elénk került egy fura fazon.-Ez az a rab.-Kiapattantam majd a kocsi elé álltam, védekezően, hiszen Carter az egyetlen aki haza juttathat. Hogy miért? Mert a kibaszott Hydra most is a nyomomban lehet, azért!
-12-es...-sziszegte, majd felém dobott két tőrt. Az egyik az oldalamhoz elég közel elsuhant fel is szakította azt, de a másikat elkaptam majd vissza hajítottam, mire az a szívébe állt.
-Mehetünk.-morogtam, majd vissza szátam és levettem a gyűrűt mire a ruha is eltűnt.-Írják a többi hullához.
-Kötszer!-adta hátra Hill-Meg tudod csinálni?-hülye kérdés volt Hill.
-Persze.-feleltem majd lefertőtlenítettem, aztán bekötöztem és vissza vettem a ruhát.
Álmosodni kezdtem, a fák, a táj már elmosódott, olyan volt mint rengeteg szín, össze keverve.
Lehunytam a szemeim, és próbáltam pihenni.