Polip És Végzet.-{J.B.B. Fan.Fic} (BEFEJEZETT)

23.fejezet

Hogy most mit érzek?!
Szomorú vagyok mert ezek szerint nem voltam neki elég, csalódott vagyok mert hittem benne, hogy megváltozott és nem az a James már aki egy karneválon felszed 3 pipit, és főként össze vagyok törve.
Épp az utcában haladtam mikor megálltam egy pirosnál, de ekkor mellém ült valaki.
-Zemo?-néztem a férfire majd sorolni kezdte a szavakat. Én is be vagyok programozva?! Igen.
-Gyilkosság, vonat, papagály, lőszer, hang, KATONA!-minden szó után a fejem elviselhetetlen módon kezdett fájni, de bevoltam kötve ekkor meghallottam az utolsó szót. Ennyi volt. Egy emlékbe kapaszkodtam ami a húgomé volt. Emlékeznem kell legalább csak rá!
-A célpontod egy 2.-es szintű figyelj, hogy ne ismerjenek fel és ne hibázz!-diktálta-Menny a D bázisra.-azzal már meg is indultam.
Mi a frászt csinálok?! A húgom...van egy húgom a rohadt életbe is!
Lezártam a kocsit majd a Bosszúállók tornya elött dudáltam és megálltam majd, egy fordulattal rúgtam pofán Zemo-t ekkor kirohantak Tony-ék.
-Baszódj meg!-ütöttem, ahol értem majd kirántották a kocsiból én pedig öleltem át Nat-et.
-Működnie kellett volna...-morogta a férfi.
-Rohadj meg.-néztem rá ellépve Nat-től.
-Meg próbált programozni?-nézett rám James, én pedig bólintottam.
-El megyünk a srácokért aztán...aztán beszélek Fury-val...gyere..-fogta volna meg a kezem James, de nem hagytam.
-Húzz a közelemből. Meg oldok mindent egyedül.-mondtam egyszerűen-Köszi Nat!-mondtam halkan majd Zemo-hoz léptem.- Nem Emlékszem a szavaimra, de ne hidd, hogy a te pofádat el nem feledem-..azzal egyszerűen ültem kocsiba majd indultam, meg ismét a srácokért akik megindultak gyalog így találkoztam velük.-Van mit mesélnem...-töröltem le a könnyeim mire beugrottak-Zemo megjelent és kiakart törölni.-mondtam halkan.
-Mi?! Sikerült?-kérdezte a húgom mire rá néztem. Hogy lehet ennyire buta én édes kis húgom?
-Itt vagyok és veled beszélgetek szerinted sikerült?-kínossan felnevetett majd megrázta a fejét.-És szakítottam James-el.-lesokkolt majd rám nézett.
-Mi?! Miért?-háborgott mire felnevettem.
-Három napja nem találkoztam vele, és beállítottam az egyik romkocsmába. Egy csajjal smárolt szóval én részemről végeztem.-lábadtak könnybe a szemeim, de letöröltem őket.
-Annyira sajnálom Mimi...-mondta halkan Mon, mire aprót bólintottam.-Csörög a mobilod.-adta át mire megláttam James nevét a kijelzőn és le is tettem majd leparkoltam a házunk elé.
-Rendelek kínait. Peter szereted?-néztem hátra mire a fiú bólintott.-Zsír. Akkor rendeljetek ti.-mentem a szobámba majd bezárva az ajtót leültem az asztalomhoz és folytattam a hangvezérlő rendszert, de aztán már nem bírtam magam tartani. Elvágódtam az ágyamon és csak zokogtam. De a tüdőm egyre jobban baszakodott.  Amióta kiolvasztottak ez megy.
Lassan abba hagytam, mikor megjelent James neve ismét, a mobilom kijelzőén.
Lassan felvettem, de nem szóltam bele.
-Mia, ne haragudj. Annyira sajnálom, és szégyenlem magam. Meg tudnál nekem bocsájtani?-hangja kétségbe esett volt, de nem törődtem vele.
-hangosítsd ki..-hallottam meg Tony hangját, és gondolom megtörtént. Kihangosított.
-Csak azt szeretném, ha minden olyan lenne mint régen.-mondta halkan a Katona.
-Én is.-feleltem s hallatszott, ahogy páran éjjenezni kezdenek-Ezért ne hívj, ne keress és főképp...felejts el!
-Mia, az életem része vagy, kérlek ne tedd ...
-Mit? Mit ne tegyek? Ne hagyjalak el? Játszam az idióta harmadikat mert te, egy kocsmában valaki mással smárolsz? Ne nevettesd ki magad James. Szánalmas vagy. És én is.
-Mi, mégis miért vagy te szánalmas? Én basztam el az egészet. Mia, kérlek...gyere vissza hozzám.
-Azért vagyok szánalmas, mert elhittem, hogy az emberek megváltoznak.-néztem meredten az ajtómat ami be volt zárva.-De te, csak rosszabb lettél mint voltál. Remélem, hogy az a lány, csinál neked ételt, meghallgat egy hosszú nap után, felvidít, örömet hoz az êletedbe.-kívántam csak jót-De azt is remélem, hogy sosem lesz veled olyan, mint amilyen én voltam.
Őszinte, védelmező, és törődő.
-Mia, csak maradj mellettem kérlek. Nem bírok ki nélkü..
-Leszarom. Elöbb kellett volna gondolkoznod.-mondtam ridegen-Remélem..vissza kapod mind azt, amit adtál nekem.-azzal kinyomtam s halkan kezdtek potyogni a könnyeim.
-Nem éri meg, egy ilyen miatt sírnod!-rúgta be az ajtót a húgom mire rá néztem-Fájni fog, de miért siartod?! Ő sirat téged?! Egy pasi sem érdemli meg, hogy lefollyon a pilla spirálod miatta. Öltözz fel Tony hivat!-azzal kiment.
Tony hivat..
Felkaptam egy fekete farmert egy piros felsővel ami a melleimnél gombot volt és a hasam közepéig ért a hosszú ujjú felső. Gyűlölöm a rövid gatyát és a pólókat. Valahogy undorodom tőlük.
Felkaptam a, magassarkú bakancsaim majd kifésültem a hajam és egy szoros coffba fogtam, a fényes és selymes vörös loboncom. Pilláimra spirált tettem eltűntetve a sírás nyomait, ajkaimra vörös rúzst majd felkapva az ékszereim kiléptem.
-Helyes.-mondta húgom, majd megindultunk. Ahogy a toronyhoz értünk mély levegővel kiszálltam, majd lezártam a kocsit.
-Jó a hajad.-mosolygott Mon.
-Köszi hugi.-mondtam halkan majd bementünk nade a nappaliba érve...
-HÁT ITT VAGY!-ugrott a nyakamba Morgan. Istenem, de hiányzott.
-Szia kiscsillag!-vettem fel és csak öleltem, de már a lábam is fájni kezdett.
-A nevem Dr.Strange és szükségünk lenne magukra..-mi van?!
-Mit dumál a hókuszpók?-nézett rám a húgom.
-El kell jönniük egy másik világba harcolni egy titánnal akiknek varázserejű kövei vannak amik elpusztíthatják a földet.
-Ott vannak Tony-ék?-kérdeztem mire bólintott.-Steven, nem is emlékszik rám?-néztem a szemeibe.
-De igen Mia. Nos, mehetünk?
-Mr.Fury ezt magának küldte és a húgának.-adta át a gyűrűket át gyorsan.
-Peter öltözz!-diktáltam, de már át is volt. Ezt nem tudom, hogy hogyan csinálja, de nem is akarom tudni. Felvettem a gyűrűm, ahogy a húgom majd megnyomtuk a követ mire rajtam egy fekete ruha lett a szokásos cipzárral az elején. Az övemnél egy ostor volt a magassarkúm sokat dobott rajtam.
-Indulás...-mondtam ki mire egy kapu nyílt elénk-Ez meg mi a szent szar..-morogtam, de Strange befelé intett mire beléptünk..megláttam a rengeteg hőst én pedig köztük áthaladtam majd megálltam Steve-ék mellett.
-Ez lesz az utolsó nagy bulim.-mosolyogtam halványan és fájdalmassan.
-Szóval, megérkezett?-nézett rám Mon.
-Meg.-pillantottam a szemeibe.-Figyelj, gyorsabban jön, mint az álom.
Ekkor megláttam James-t és mély levegőt vettem. De még az is rettenetessen fájt.
-Jó, hogy itt vagytok!-mosolygott halványan Steve.
-Hol van Nat és Stark?-néztem körbe.
-Natasa...-mondta halkan Steve. Mi? Mi van vele?! Könnybe lábadtak a szemei én pedig össze törtem.
-Ugye nem?! Mondd, hogy nem Steve kérlek!-de nem felelt. Ki fogom nyírni.-megindultam a lila gnóm felé majd megálltam elötte.-Héj te!-kiáltottam-Mi lenne, ha nem a családommal baszakodnál?-kaptam elő az ostorom majd fölé csaptam.
-A kesztyű!-diktálta a húgom mire egyszerűen lekaptam róla a kesztyűt és felhúztam. Ez könnyen ment.
-Ott maradsz vagy elkezdtem használni!-néztem a lila titánra.
-Tudtam, hogy őt kell hívni!-nevetett Stark mire elmosolyodtam.
-Na ide figyelj te lila űr takony...-kezdtem bele.
-Tetszik a csaj. Kár, hogy meghalunk.-nevetett az egyik csaj a fura lovon aminek szárnyai voltak.
-Meg mentelek titeket.-nézett ránk a lila izé.
-MEG ÖLTED A LEGJOBB BARÁTOMAT!-kiabáltam rá majd levettem a kesztyűt és kivettem belőle a köveket.-MEG ÖLTED!-fogtam őssze a markomba-És most én öllek meg téged, te lila ogre!-azzal felórdítottam a lila lény teljes teste hamuvá égett miközben ő is órdított nekem pedig szörnyű fájdalmak nyilaltak a testem minden pontjába. Aztán éreztem egy égető érzést majd kinyitottam a szemeim.
-Ezek roppant erős kövek, hogy tudod használni őket?-kérdezte Strange mire megláttam magamban a köveket az alkaromon végig.
Megindultam a sereg felé majd a levegőbe emelkedtem.
-Szeretlek!-néztem a húgomra.
-Ne!-kiabálta mire össze csaptam a kezeim a sereg képéről leégett a bőr és a hús majd zuhanni kezdtem és elsötétült minden.

Mikor kinyitottam a szemeim a húgom zokogott felettem Peter-t ölelve, Stark Morgan-t ölelte és vígasztalta Natasa pedig észre vett, de ő is sírt, ahogy James is.
-Oké..-mondtam erőtlenül és halkan-Miért sír mindenki, és ki volt az a lila fika gombóc?-kérdeztem mire a nyakamba ugrott Morgan, húgom, Nat és Wanda. A levegővételem egyre szarabb lett.
-Azt hittük meghaltál. Nem emlékszel?-nézett rám a húgom majd megjelent Strange.
-Nem emlékszem semmire.-ültem fel.
-Azt mondtad megtudod ölni Thanos-t, de ahhoz az össze tört éned kell így a jövőbeli énedet megfogtuk és elvittük a másik dimenzióba, ahol legyőzte Thanos-t.-minden felderengett. Az alkaromon ott voltak a kövek.
-Oké ...-vettem egy nagyobb levegőt, de köhögni kezdtem. Vért köhögtem-Te miért sírsz?-néztem James-re aki felnevetett miközben a vért a nadrágomba töröltem alig láthatóan-Jó hogy látlak kölyök!-néztem Stark-ra aki megölelt.
-Köszönöm, hogy haza jöhettem hozzájuk!-ölelt át mire mosolyogva vissza öleltem.
-Bármikor.-léptem el majd köhögni kezdtem és most több vért köhögtem fel.
-Mi a fene?-nézett rám mindenki mire elmosolyodtam.
-Ezt úgy hívják, hogy rák.-mondtam halkan és mosolyogva, de éreztem, hogy egyre gyengébb leszek.