Adhatok egy italt? (Bakugou x reader)

9. rész

Amint összepakoltunk megfürödtünk és leültünk a kanapéra. Ahogy bekapcsoltuk a tévét, egyből a híradót adta be.... És mi volt benne? Hát a mi esetünk természetesen!
-Hát ezt nem hiszem el! Ezek mindig mindenhol ott vannak?!- förmedt fel Bakugou mellettem.
-Komolyan nem értem, hogy hogy a francba csinálják ezt.... Lehallgatnák az ilyen hívásokat?- értetlenkedtem.
-Betörés történt a Gonoszok Ligája nevezett csoport néhány embere által! A rendőrök megérkezésére viszont abban a lakásban tartózkodó 2 személy, ahova betörtek a gonosztevők, sikeresen megakadályozta a háro- itt kikapcsoltuk a tévét és elmentünk a szobáinkba aludni. Nem bírtuk végig nézni azt az adást! Én kényelmesen elfoglaltam a helyem az ágyamban, igaz nem sokáig volt jó, mert hát {Kutyus} persze palacsintává lapított majdnem....
-Gyilkos, hagyjál már! Menj le az ágyról, különben én is, meg {Neved} is kinyírunk!- morgolódott Bakugou a másik szobában. Ekkor hirtelen kiskutyám fogta magát, kiment a nappaliba, és érdekes módon Gyilkos is követte őt....
-Ezt nem mondod komolyan?!- kiáltottuk egyszerre a vörös szeművel.
-{Kutyus}, gyere vissza légyszíves!- szóltam neki, de erre csak visszaugatott. Még egy rövid ideig szólogattam őt, de nem volt hajlandó visszakászálódni hozzám....
-Te félsz egyedül aludni?- kérdezte Bakugou az ajtómban állva, annak félfájának támaszkodva keresztbe tett kézzel.

[Álj.... Mióta van ott?!]

-Ja- Nem! Nem azért! Csak így fura lesz, hogy nincs mellettem....
-Velem is ez van....- mondta kicsit kínosan. Pár pillanatig még vártunk négylábú barátainkra, hogy odajöjjenek hozzánk, de felesleges volt....
-Hát... Nem lesz semmi baj abból, ha egy éjszakát nélkülük alszunk végig, ugye?- vontam vállat a fiúra nézve.
-Tch, persze! Mi baj lenne belőle?- kuncogott Bakugou és szép lassan visszasétált a szobájába, én meg hanyatt feküdtem az ágyban. Viszont sajna nem tudtam elaludni.... Órákon keresztül csak forgolódtam az ágyban! Lehet, hogy ez a mai betörés miatt van? Meglehet....

[Kell valaki, akihez odatudnék bújni... Kezdek kicsit félni.... {Kutyus} lenne a legjobb, de hát most az a kis mocsok nem maradt itt velem! Talán ha nem zavarná őt....]

Settenkedve kisétáltam a szobámból és beballagtam Bakugouhoz. Ahogy az ágy mellé értem, láttam, hogy már mélyen alszik... Nagyot nyelve megpróbáltam a lehető leghalkabban befeküdni mellé.

[JESSZUS MIT CSINÁLSZ {NEVED}?! ESKÜSZÖM, HOGY NEM VAGY NORMÁLIS, MENJ MÁR VISSZA A TE SZOBÁDBA!!!]

-Még hogy kibírjuk a kutyáink nélkül, huh?- kérdezte full kómás hangon a fiú rám nézve.
-Úristen! Bocsi, nem akartalak felébreszteni! Nem tudtam, hogy mit csinálok, már megyek is-
-Nem azt mondtam, hogy menj el....- ült fel Katsuki, szinte ki se nyitva a szemeit. Kicsit meglepődve néztem a fiúra.
-Akkor.... Ide... jöhetek? Nem érzem annyira biztonságban magam egyedül....- kérdeztem összevissza mutogatva idegességemben. A fiú vállat rántva arrébb csúszott, helyet adva nekem mellette.
-Remélem nem rugdosódsz, miközben alszol....- morogta, miközben újra lecsukta a szemeit.
-Tudtommal nem!- nevettem el magam. Bakugou nem szólt semmit, csak egy picit mozgatva a fejét jelezte, hogy még hallotta, amit mondtam. Befúrva magam az ágyba gyorsan becsukva a szemem próbálkoztam újra az alvással, mikor hirtelen Katsuki megszólalt mellettem.
-Szép álmokat, {Neved}!- durmolta.
-Neked is Katsuki!- mosolyodtam el, és pár perc múlva el is nyomott az álom.

[🌌Reggel🌄]

Mikor felébredtem, Bakugou hátával találtam szemben magam. Olyan békésen alszik.... Nem volt szívem felébreszteni, ezért egyedül mentem ki a konyhába. Láttam, hogy a két szőrgombóc egymásba bújva mélyen alszik a szőnyegen. Egy kávét és egy kis gabonapelyhet csináltam magamnak és leültem az asztalhoz, csendben fogyasztva reggelimet. Pár perc elteltével elmosogattam, de hirtelen meleg fuvallatot éreztem a nyakamnál!
-Te már ettél?- kérdezte kissé rekedtes hangon Bakugou mögöttem.
-Igen... De te nem ismered a tisztes távolságot?- kíváncsiskodtam a szemébe nézve, kicsit elpirulva. Katsuki felmérve a közöttünk (szinte nem) lévő helyet és gyorsan hátrébb tett egy lépést.
-Bocs.. Még alig látok ki a fejemből, azt van, amikor csinálok ilyeneket!- túrt bele a hajába kómásan. Mosolyogva megráztam a fejem és bementem a fürdőszobába, kihozva a tegnapi pólóját, amit beledobtam a karjaiba.
-Legalább ez legyen rajtad addig, amíg nem öltözöl fel rendesen!- mondtam visszasétálva a pult mögé. -Mit kérsz enni?- kérdeztem.
-Jó lesz az is, amit te ettél...- karózta a tököt az asztalon a szőkeség, visszacsukva szemeit. Megcsinálva neki is az ennivalót ültem le elé, csendben nézve a két kutyát, akik még mindig alszanak.
-Ahhoz képest, hogy alig egy napja ismerik egymást hogy összemelegedtek... Te mit gondolsz?- kérdeztem Bakugout.
-Ez érdekes amúgy, mert Gyilkos nem az a barátkozó fajta... Furcsa, hogy a te kutyáddal így elvan!- kanalazott bele a gabonapehelybe.
-Aha... Amúgy, hogyhogy Gyilkos a neve? Ezt már korábban is megakartam kérdezni, csak hát nem jutott rá idő...- néztem a fiúra.
-Oh, hát... Régen, mikor próbálták betanítani ezt a kutyát, azok a rendőrök kishíján az életükkel fizettek! Azt én voltam állítólag az utolsó reményük, hogy beidomítsák. Ők hónapokig küzdöttek vele, de nekem kevesebb, mint egy hétbe tellett betanítani. És épp ezért neveztem el Gyilkosnak! De mikor kicsaptak a kapitányságról, ugye elakarták venni tőlem. Viszont ez a veszedelem nem volt hajlandó elmenni mellőlem, így amikor megakarta az egyik tiszt fogni, majdnem leharapta annak a kezét!- mesélte Bakugou. Én teljesen levoltam sokkolva...
-Na nekem meg rá kell nagyon figyelnem! Nem örülnék neki, ha valamelyik testrészem nem lenne meg miatta!- mutattam a kutyájára.
-Nem kell félned! Ha én itt vagyok, nem fog tudni bántani!- próbált nyugtatni.

Nemsokkal később, mikor befejeztük az evészetet és miután felöltöztünk rendesen, {Kutyus} és Gyilkos már fent voltak, így velük folytatódott a napunk.
-Nincs kedved levinni ezeket a dögöket sétálni? Gyilkosra úgy is ráférne!- paskolta meg a fejét az állatnak.
-De, ennek a szőrmóknak is kell egy kis mozgás!- kerestem elő a pórázát.
-Amúgy neked van pórázod?- kaptam vissza a fejem a fiúra.
-Van a kocsimban!- legyintett egyet a kezével.

Amint kiértünk az épületből és miután Katsuki felrakta a pórázt kedvencére, Gyilkost mintha puskából lőtték volna ki, olyan gyorsasággal rántotta el Bakugout.
-ÁLJÁL MÁR MEG TE BAROM!!- próbálta lefékezni a kutyát a fiú. Szegényt a négylábú egészen egy közeli zebráig húzta... Én és {Kutyus} szinte kiköptük a tüdőnket, mire utól tudtuk érni őket...
-Úgy agyon tudnálak verni ilyenkor komolyan....- motyogta Bakugou Gyilkosnak, ahogy próbált kiegyenesedni.
-Azért jól vagy?- néztem a fiúra aggódva.
-Attól függetlenül, hogy majdnem kirántotta az egész karomat... Igen! Totálisan jól vagyok!- duzzogott.
-Oké, értem, hogy dühös vagy, de azért ne itt vezesd le ezt! Vannak mások is körülöttünk, nem is kevés!- mutogattam Bakugou mögé azokra az emberekre, akik furcsálva néztek ránk. Katsuki nagy levegőt véve nyugtatta magát és ezután jól megszorította a pórázt a kezében.
-Ha mégegyszer elrántasz így, nem tudom, hogy mit fogok veled csinálni!- suttogta a kutya fülébe.
-Figyi! Van egy ötletem! Menjünk el a parkba, ott el is tudjuk engedni őket és letudnák vezetni a sok energiát, ami bennük van!- ajánlottam gyorsan, még mielőtt valami olyat tesz azzal az állattal, amit később megbán. A vörös szemű egyből beleegyezett és meg se álltunk odáig.

Mikor megálltunk egy padnál, elengedtük kedvenceinket és kicsit megkönnyebbülve leültünk oda.
-A te kutyád elszokott rántani téged?- kérdezte Bakugou hátradöntve a fejét és becsukta a szemét.
-Nagy ritka... Csak akkor szokott, ha valaki olyat lát meg, akit ismer!- válaszoltam.
-Szerencsés.....- morogta. -Ez a köcsög meg minden szarért elránt! Ha meglát egy mókust, macskát, más kutyákat, meg még sorolhatnám....
Akaratom ellenére is elnevettem magam, de éreztem, hogy Katsukinak nem igazán tetszik, ezért gyorsan abbahagytam.

Kb tíz percel később éreztem, hogy a telefonom elkezd rezegni a zsebemben. Mikor elővettem, láttam, hogy valaki hív....
-Jack?- néztem értetlenül a mobilom képernyőjére.
-Mit akar az a seggfej?- jött közelebb egy kicsit Katsuki.
-Fogalmam sincs....- mondtam, és fel is vettem a telefont.
-{Neved}!! Hallottam, hogy mi történt tegnap!! Minden rendben?! Nem esett semmi bajod?!- támadott le a kékszemű köszönés nélkül. Bakugoun láttam, hogy megint kezd idegbe jönni.... Kellett felvennem a telefont, mi?....