Nira Malfoy és a bájitalmester meséje

Part 12 - Halálfaló Parti

- A francba – nyögtem ahogy realizáltam, hogy a földön vagyok. Szaggatottan felsóhajtva már keltem volna fel, de Piton kezét felém nyújtva felhúzott. Leporolva magam egymásra pillantottunk, majd egyszerre néztünk el és indultunk a kapu felé. Én gyorsabb voltam így én szüntettem meg a kapu védelmét ahogy beléptünk. Piton a szeme sarkából figyelt engem, de nem szólt egy szót sem. Belépve a házba egyenesen felmentünk a lépcsőn, majd kopogás nélkül benyitottunk az étkezőbe, ahol már az emberek helyet foglaltak.

- Á, Perselus, Nira! Foglaljatok helyet – mondta halálosan nyugodt hangon Voldemort.

- Nagyuram – biccentettem, majd helyet foglaltam, Piton úgyszintén. Pár másodperc kínos csend után ismét megszólalt Voldemort.

- Draco, a szüleid felvilágosítottak a Volt-nincs szekrényes ötletedről...bekell vallanom nem rossz gondolat, de nem változtat azon a tényen, hogy attól megkell ölnöd Dumbledore-t – fejezte be élesen.

- Köszönöm, Nagyuram.

- Haladtál már a feladatoddal? – kérdezte.

- Imperius átok hatása alá helyeztem Madam Rosmertát, a Három Seprű csaposát, aki egy elátkozott nyakláncot fog átadni az egyik Griffendéles diáklánynak, hogy adja át Dumbledore-nak – mondta Draco. Halkan sóhajtva bámultam rá és nem kellett nagy okklumentornak lennem, hogy tudjam Voldemortnak nem tetszik a terve. Nem szólt semmit, csak végig nézett a fiún, majd Piton felé fordult.

- A fiú még mindig jár külön órákra Dumbledore-hoz? – kérdezte.

- Igen, Nagyúr.

- Megtudtál bármit is Dumbledore-tól?

- Csupán annyit, hogy időnként eljár a birtokról, egyelőre nem mondta el, hogy miért – felelte. – Viszont megtudtam, hogy a következő Főnix rendje gyűlés a téli szünetben lesz – fejezte be, mire rá pillantottam. Erről még nem világosított fel engem senki.

- Yaxley, mi híred van a Minisztériumból? – hajolt előrébb a székén Voldemort, majd hirtelen arra lettem figyelmes, hogy Nagini a kígyója felkúszik mellette az asztalra, Voldemort pedig végig simít a fején. Elfordítva a fejemet próbáltam nem tudomást venni a hüllőről.

- Arthur Weasley gyanakszik Piusra, ráadásul valamilyen oknál fogva újabb házellenőrzést rendelt ki mindkét Malfoy családnál – felelte. Felvont szemöldökkel megkerestem apám tekintetét, aki állát megemelve nézett Yaxley-ra.

- Nem talált semmit, se nálunk, se Luciusnál – mondta apám.

- Ezt örömmel hallom – mondta Voldemort. – Weasley-vel ne foglalkozzatok, Yaxley. Ő csak egy véráruló, nem fog senki se hinni neki – szavait halk nevetés követte a többi Halálfaló részéről.

- Nira? – pillantott rám hirtelen. – Sikerült közelebbi kapcsolatot létesítened Potterrel? – kérdezte.

- Valamennyit haladtam vele, Nagyuram – mondtam és szinte már abban a percben tudtam, hogy a belefog nézni a fejembe, így azonnal előrevetítettem az emlékeimet. Megmutattam neki ahogy békejobbot nyújtok neki a folyosón majd, hogy felvett a Griffendél csapatába. Ezután mutattam neki egy pár nappal ezelőtti emléket, ahol elmagyarázom neki a nonverbális varázslás lényegét, amit fintorogva fogat, de értékeli.

- Lassan, de biztosan – mért végig Voldemort, miután kihúzódott a fejemből, én pedig önkéntelenül is a fejemhez kaptam fájdalmamban.

- Igen, Nagyuram – feleltem csendesen, majd leeresztettem magam mellé a karom.

***

A gyűlés után úgy döntöttem, hogy még maradok, így kimentünk Dracoval a birtokra sétálni. Tudtam, hogy az unokatestvérem soha nem árulna el, így elmondtam neki, hogy Dumbledore is a bizalmába fogadott. Nem fogadta túl jól, de megígérte, hogy tartani fogja a száját. Ezután a feladatáról kezdtük beszélni.