Part 57 - Igazság a maszk mögött

891 52 10
                                    

- Kapják el! - kiáltotta el magát Harry. Kingsley azonnal megpróbálta rávetni magát az álcázott Yaxley-re, de ő már rég menekülőben volt. Leugrott az emelvényről és már futott is a kijárat felé, de Perselus átka egyből eltalálta és Yaxley megkötözve esett a földre. Perselus beérte őt lobogó talárjával, felültette a földön és a fejére célzott a pálcájával. Egy nonverbális varázslatot lőtt ki rá, Yaxley pedig visszaváltozott önmagává, mindenki szeme láttára.

- Te mocskos fattyú! - kiabálta az arcába Perselus, majd öklét meglengetve orron ütötte őt, amit egy hangos reccsenés követett. Yaxley felordított fájdalmában, orrából pedig ömleni kezdett a vér. Perselus grimasszal az arcán megrázta a kezét, ami bizonyára fájhatott neki, de közben undorodva nézett Yaxley-ra, akiről egy másodpercig sem vette le a szemét.

- Miért? - sietett oda Kingsley a többi bíróval együtt és szimplán ezt az egy szavas kérdéssel célozták meg Yaxley-t, aki felé számtalan pálca szegeződött.

- Vagy az Azkabanba végzi vagy halállal lakol az áruló! Piton tárgyalásán is részt akartam venni, de már ki volt jelölve a vezetőbíró hozzá. Őt ezután akartam megölni, csak ez a kurva rájött! - kiabálta dühösen.

- Vigyázzon a szájára! - mondta McGalagony, aki közvetlen Perselus mellett állt. A két auror, akik eleve értem indultak el, most helyettem Yaxleyt emelték fel a földről és tartották szorosan.

- Hol van Mr. Kupor? - kérdezte Griselda Marchbanks.

- Halott és sosem találják meg a testét! Levágtam a hajából, hogy álcázni tudjam magam és tettem róla, hogy Kupor véletlenül se zavarjon közbe!

- Vigyék ezt a halálfalót az Azkabanba. Úgy gondolom neki nem fontos a tárgyalás, láthattuk, hogy mire képes még a háború után is - mondta Kingsley közömbös arccal. - Ami pedig tég...magát illeti Ms. Malfoy... - fordult felém Kingsley, őt pedig a többi bíró és a hallgatók követték. Elvörösödtem a sok rám tapadó szempártól. Háttal legalább nem láttam a közönséget, így viszont sokkal kínosabb volt a helyzet. - Igaz, hogy megkínzott egy mugliszületésűt? - kérdezte Kingsley.

- Sajnálattal kell közölnöm, hogy igaz - mondtam komolyan.

- Igaz, hogy a sötét varázslatok hatása alatt állt? - tette fel a következő kérdést.

- Igaz.

- Tényleg az alatt állt, még utána is jó pár óráig tajtékzott. Én adtam neki nyugtató bájitalt - szólt közbe Perselus.

- A sötét varázslatok használóira az első alkalom sokszor ilyesféle reakciót vált ki, ezt még én is tudom - szólt közbe McGalagony, Kingsley pedig egyikőjüket sem szakította félbe.

- Nem akartam megölni. Még csak megkínozni sem. Viszont muszáj volt- mondtam őszinte bűnbánattal.

- Szavazzunk - mondta pár másodperc után Amelia Bones, miközben le se vette a tekintetét az arcomról. - Ki szavaz arra, hogy küldjük az Azkabanba? - egyik bíró sem emelte fel a kezét. - Akkor hát eldőlt. Maga szabad ember, Ms. Malfoy - mosolygott rám, előttem pedig lepergett az életem.

- Baszki! - harsant fel George hangja, miközben boldogan vigyorgott, mire Ms. Weasley, aki mögötte állt, reflexből tarkón csapta, bár mosolyát ő sem bírta letörölni az arcáról.

Ezután pedig mindenki egy emberként kezdett el tapsolni az őrületes tárgyalásom után, Perselus pedig elém lépve szorosan átölelt. Abban a pillanatban vegyes érzelmek uralkodtak bennem, teljes mértékben összevoltam zavarodva. Bármennyire is a jövőm, az életem volt a tét ezen a tárgyaláson, mégis valahol legbelül élveztem. Azt pedig még jobban, hogy rajta kaptam Yaxley-t, hogy megpróbál csőbe húzni és kikerülni az Azkabant.

Nira Malfoy és a bájitalmester meséjeHikayelerin yaşadığı yer. Şimdi keşfedin