Nira Malfoy és a bájitalmester meséje

Part 45 - Kitálalás

Az ajkamba haraptam, ahogy megláttam őt, amíg McGalagony szája egy vonallá préselődött össze.

- Hol vannak Carrow-ék? * - kérdezte csendesen Perselus, mire én is kérdőn McGalagony felé fordultam. McGalagony a szeme sarkából rám nézett, majd vissza Perselusra.

- Felteszem, ott, ahova küldte őket, Perselus * - felelte hűvösen. Csak most tűnt fel, hogy visszatért Perselus magázásához, pedig tisztán emlékszem, hogy régebben tegezte. Perselus közelebb lépett és pontosan úgy ahogy én is tettem pár perccel ezelőtt, a levegőt kezdte el kémlelni McGalagony mellett, mintha ő is azt sejtené, hogy vele van Harry a láthatatlanná tévő köpeny alatt.

- Abban a hitben voltam, hogy Alecto elfogott egy behatolót * - mondta. Ahogy ezt kimondta egyből megvakartam a jegyet a taláromon keresztül és Perselus is befeszítette a bal kezét, amin a sötét jegy volt.

- Vagy úgy, hát persze * - fintorgott McGalagony, majd Perselus közelebb kezdett el sétálni az irányunkba, és egy másodperc erejéig rám nézett.

- Tudtommal ma éjjel nem teljesít folyosószolgálatot, Minerva * - mondta Perselus. - ...és magának sem itt lenne dolga, Malfoy kisasszony – tette hozzá rezzenéstelen arccal. Furcsa volt így hallani a nevemet a szájából. Már rég volt, hogy így szólított. McGalagony, mintha összerezzent volna és köztünk kapkodta a tekintetét egy rövid ideig.

- Van valami kifogása az ittlétem ellen? * - kérdezte McGalagony.

- Csupán érdeklődöm, mi okból kelt fel e késői órán. *

- Szerintem térjünk...Piton professzor a lényegre – fontam össze a karom a mellkasom előtt, mire Perselus szúrós szemmel nézett rám.

- Találkozott Harry Potterrel, Minerva? Mert ha igen, nyomatékosan meg kell kérnem...* - még soha nem láttam Minerva McGalagonyt olyan gyorsan mozdulni, mint akkor. Hihetetlen sebességgel Perselus felé kanyarította a pálcáját és máris támadt. Tudtam, hogy Perselus fellett nem lesz könnyű győzedelmeskedni, így nem is lepődtem meg, amikor végül McGalagony tántorodott meg Perselus védőpajzsától. A pálcámat olyan erősen szorítottam, és az ajkam már vérzett olyan erősen haraptam, de mégsem tudtam Perselus oldalára állni és rátámadni a Griffendél ház fejére, bármennyire is hűvös volt velem az elmúlt egy évben. Mcgalagony átváltoztatástan tehetségével kirántotta a fáklyát a tartójából, tűzgyűrűvé alakította és Perselus felé küldte, aki azt egy hatalmas fekete kígyóvá alakította, majd McGalagony azt füstté robbantotta szét, ami aztán másodpercek alatt suhanó tőrré alakultak át. Ekkor vettem észre McGalagony mellett fodrozódó levegőt...mintha csak valaki hátralépett volna egy láthatatlanná tévő köpeny alatt...

- EBBŐL ELÉG! – kiáltottam el magam teli torokból, miközben egy jól időzített gyors lépéssel a két tanár közé álltam és pálcámmal egy nagy erejű védőpajzsot húztam. Mindkettejük átka megütközött a pajzsomba és ők maguk is megtántorodtak a pajzsom erejétől.

- Malfoy kisasszony... - morogta Perselus veszélyesen megvillanó szemekkel.

- Nem! – mondtam parancsolóan. Eközben futva megérkezett Flitwick és Bimba professzor is, akiknek ezek szerint McGalagony a patrónusokat küldte. Kissé lihegtek, de csendben maradtak és figyelték az eseményeket. McGalagony és Perselus annyira levoltak döbbenve, hogy fel sem figyeltek igazán a megjelenésükre.

- Mondja el neki...nekik – néztem Perselusra. – Nem húzhatjuk már tovább ezt az egészet! Itt az idő színt vallani!

- Ms. Malfoy... - Perselus hangja most már egyértelműen figyelmeztető volt. Idegesen fújtattam egyet Perselus irányába, majd McGalagony, Bimba, Flitwick és az éppen befutó Lumpsluck professzor felé fordultam. Az utóbbi kipirosodva és lihegve kapkodta a fejét a társaság között.