Nira Malfoy és a bájitalmester meséje

Part 26 - Támadás

Miután Féregfark nehézkesen, de elhagyta a nappalit, Perselus felpattant, előhúzta a pálcáját, amivel aztán becsapta az ajtót és egy Disaudiót húzott a szoba köré, mire a varázslat egy halvány fehér burokként körbe kerítette a szobát, majd eltűnt. Miután ezzel végzett eltette a pálcáját és  rám nézett.

- Mit keresel itt? – kérdezte. Hangja nem volt hűvös, csak szimplán közömbös, akár az arckifejezése.

- Semmi szia, mi újság vagy esetleg egy minden rendben van-e? – kérdeztem gúnyosan.

- Nem szokásom ilyeneket kérdezni. Szóval, mit keresel itt? – ismételte el a kérdését ezúttal olyan hangnemben ahogy én beszéltem vele. Felsóhajtottam, majd idegesen kezdtem el toporogni, ahogy feltűnt számomra, hogy kicsit ideges vagyok.

- Draco említett valami olyasmit, hogy...Mundugus volt az, aki elárulta a rendet – mondtam ki végül. Perselus közömbös arccal méregette az arcomat, majd idegesen megdörzsölte az orrnyergét és az italos asztalkához fordult.

- Kérsz valamit? – kérdezte, miközben magának töltött egy lángnyelv whiskyt.

- Nem, köszönöm – mondtam kimérten. Perselus ismét felém fordulva a kanapé felé intett, amíg ő leült a foteljába ezúttal már egy pohár lángnyelv whiskyvel a kezében.

- Igen, Mundungus árulta el a rendet – mondta ki. Feszülten figyeltem Perselus szavaira, amíg ő nyugodtan iszogatta a poharából az aranyszínű nedűt. – Dumbledore bízott meg vele, hogy keressem meg őt, szedjem ki belőle, hogy mikor viszik el Pottert...

- Miért kérne ilyet Dumbledore? – értetlenkedtem.

- Hagyd, hogy befejezzem! – szólt rám felemelve a hangját, így befogtam és hátra dőltem a kanapén.

- Azért kérte, hogy utána konfúziós bűbájjal a fejébe tudjak ültetni egy ötletet – folytatta a beszédét, amit én csúnyán félbe szakítottam.

- A százfűlé-főzet Dumbledore ötlete volt... - mondtam a hatásszünetben, amit tartott. Perselus bólintott.

- Igen, az övé – mondta. Szinte megkönnyebbülve néztem fel Perselusra, aki ezen elcsodálkozott. – Mi az? – kérdezte.

- Csak örülök, hogy nem pártoltál át – feleltem elmosolyodva. Perselus felhorkantott. – Dumbledore nekem üzent valamit? – kérdeztem.

- Igen, mellesleg, üzent – mondta. – Csupán annyit, hogy ha a Minisztérium elbukik bizonyára megfogjuk támadni Potterék tartózkodási helyét és akkor amikor megyünk feltűnés nélkül védelmezd őket és tartsd őket össze, hogy dehoppanálni tudjanak majd – mondta. Végig hallgatva a szavait bólintottam.

- Ezt ők maguktól is megfogják csinálni...mármint az együtt maradás és hoppanálás részét – feleltem.

- Ezt nem tudhatod...ha támadnánk akkor pánikolni fog mindenki, nem tudhatjuk, hogy együtt maradnak-e – magyarázta.

- Igen, ez igaz...mindent megteszek majd – feleltem. Perselus bólintott. Hátra döntve a fejemet a kanapén a plafont kezdtem el bámulni, majd pár pillanattal később, amikor már a csend kezdett kínosba átmenni Perselus felé fordultam, aki még mindig engem nézett és ettől melegség öntötte el a mellkasom. – Féregfark mit keres nálad? – kérdeztem. Perselus dühösen fújtatott a kérdést hallva.

- A Nagyúrtól kaptam, úgymond szolgának, de sikerült meggyőznöm őt, hogy nincs rá szükségem, így majd átköltözök Luciusékhoz – felelte.

- Szerencsétlen Dracoék – vigyorogtam. Perselus is megengedett magának egy halvány mosolyt.

- Jobban csak úgyis a rabokkal fog foglalkozni – mondta.