Nira Malfoy és a bájitalmester meséje

Part 18 - Tüzes Griffendéles

Pont akkor értünk Mcgalagony irodájához, amikor Katie barátnője sírva jött ki onnan és minket észre sem véve bizonyára a gyengélkedő felé futott. Már emeltem volna a kezem, hogy bekopogjak az irodába, de Perselus félre lökve a kezemet csak agresszíven benyitott, majd lobogó talárjával azonnal az aranytrió mellé ért, mire Mcgalagonyba belé fagyott a szó.

- Megvizsgáltad a nyakláncot, Perselus? – kérdezte végül nyugtalanul Mcgalagony.

- Igen, meg. Bell kisasszonynak nagy szerencséje volt, akár az életébe is kerülhetett volna – mondta a monoton hangján, majd lassan én is közelebb sétáltam Harryékhez, mire mind a hárman felém fordultak és szemükből vagy értetlenséget, vagy aggodalmat tudtam kiolvasni. Mcgalagony a három barát felé fordult.

- Nos? * – kérdezte élesen. – Mi történt, amikor Katie megérintette a nyakláncot? *

- Felemelkedett a levegőbe * - válaszolta a barátait megelőzve Harry. – Azután pedig sikoltozni kezdett és lezuhant. Tanárnő, beszélhetnék Dumbledore professzorral? * – kérdezte Harry, mintha csak sietne valahová.

- Az igazgató úr hétfőig házon kívül van * - felelte kissé megütközve Mcgalagony. Elkerekedett szemekkel Piton felé fordultam, aki közömbös képet vágva pillantott rám. Nem tudtam semmit sem leolvasni az arcáról, de tudtam, hogy tudja mire gondolok. Draco akkor akarta végre hajtani a volt-nincs szekrényes műveletét, amikor Dumbledore nem tartózkodik az iskolába. Úgy döntöttem nem szólok az unokatestvéremnek, bár legbelül tudtam, hogy amúgy sem készült még el a szekrény javításával.

- Házon kívül? * – pislogott párat Harry értetlenül.

- Igen, Potter, házon kívül! * – csattant fel Mcgalagony. – De nekem is bízvást elmondhat mindent, amit erről a rémes esetről tud* – mondta és láttam Harryn, hogy habozik és egy pillanat erejéig rám és Pitonra tekint. Éreztem, hogy az arcom elfehéredik. Tudja. Tudja, hogy Draco tette.

- Úgy gondolom, hogy Draco Malfoy adta a nyakláncot Katie-nek * – az ajkamba haraptam ahogy ezt meghallottam, de az arcom mégis közömbös maradt.

- Ez nagyon súlyos vád, Potter * – szólt egy döbbent hallgatás után Mcgalagony. Piton csak megkeményedett arccal bámulta Harryt és ha szemmel ölni lehetne bizonyára a fiú már rég holtan csuklott volna össze. – Van rá bizonyítéka? *

- Nincs * - felelte Harry. – De...*

- Szóval...nincs – hangsúlyozta ki Perselus Harry szavait olyan gúnyosan, ahogy csak ő tudná. – Ismét elkápráztat képességeivel, Potter. Mily nagyszerű érzés lehet Kiválasztottnak lenni ** – húzta gúnyos mosolyra a száját. Ekkor elfutott a pulykaméreg. Igen, Harry bizonyíték nélkül vádolta meg Dracot és ezért nekem is ugyanúgy megkellene rá haragudnom, mint Pitonnak, hisz az unokatestvéremről van szó, de...amióta jobban megismertem Harryt őszintén sajnálom őt. Ő a Kiválasztott és ahogy mesélt ő is és a többiek is róla, összetört a szívem. Nem ő kérte, hogy megöljék a szüleit, ő pedig életben maradjon. Nem akarta megöletni a keresztapját. Nem szándékosan keresi a bajt, nem akarta, hogy miatta megöljék Cedric Diggoryt. Nem élvezi azt, hogy egy olyan dolog miatt van nap, mint nap a figyelem középpontjában, ami miatt halottnak kellene lennie.

- Szerintem egyáltalán nem jó érzés a Kiválasztottnak lenni – morogtam az orrom alatt, mire Piton vészesen megvillanó szemét rám szegezte. Láttam a szemem sarkából ahogy Harry, Ron és Hermione elmosolyodik a válaszomon, de nem szóltak semmit. – Nem ő akarta ezt az egész körülötte zajló dolgot – vágtam még oda dühömet visszatartva Pitonnak, majd Harry felé fordultam, hogy visszatérjek a szerepemhez. – Ami pedig Dracot illeti, bizonyíték nélkül ne vádaskodj. Tudom, hogy szokásod, megtetted már jó párszor, de ezúttal, mint barátod kérlek meg, hogy ne híresztelj olyan dolgot az unokatestvéremről, amire nincs bizonyítékod – mondtam kimérten, Harry arca pedig elkomorodott. – Most pedig, ha megbocsátanak én elmennék. Elnézést – mondtam majd megfordulva kiviharoztam a teremből. Friss levegőre volt szükségem. Nem érdekelt, ha odakint fagyos is volt az idő, de kikellett mennem az épületből. A kastély kijáratához érve utoljára lehunytam a szemem majd, amikor meghallottam, hogy valaki felém tart nem is törődve vele kiléptem az udvarra és mélyet szippantottam a friss levegőből. Pár pillanattal később pedig egy sötét alak lépett mellém és méregetni kezdett, bár nem szólt semmit.