Nira Malfoy és a bájitalmester meséje

Part 48 - ''Na, de már elég lesz Fred!''

- Az az én pálcám, Potter * - hallottam ismét Draco hangját, mire nyeltem egyet. Még csak nem is szóltam neki, hogy átpártoltam, pedig lehet velem tartott volna.

- Csak volt * - hallottam Harry ziháló hangját, mire majdnem a fejemre csaptam, hogy ilyen helyzetbe hergelni meri Dracót. Lassan közelebb kezdtem araszolni a hangok irányába, miközben igyekeztem nem zajt csapni. A következő pillanatban Harry felnevetett, mire megtorpantam. Éppen egy székbe rúgtam bele, így tökéletes pillanatban jött Harry nevetése, bár nem tudom mit talált olyan viccesnek, túlságosan elvoltam foglalva. – Hogyhogy nem Voldemort mellett vagytok? * - ekkor ismét megtorpantam és a homlokomat kezdtem ráncolni. 'Vagytok'? Ezek szerint többen vannak, emiatt még óvatosabban kezdtem el haladni.

- Itt maradtunk * - szólalt meg hirtelen Crak, mire egyből rájöttem, hogy a harmadik személy bizonyára Monstro lehet. Amíg ők négyen beszélgettek, addig gyorsan átlépkedtem a felborított székek között, majd amilyen gyorsan csak tudtam Harry mellé settenkedtem. Pont, amikor már Harry is észrevette volna, hogy nincs egyedül hirtelen Ron is megszólalt.

- Beszélgetsz valakivel? * - nem is kellett sok Craknak és Mostrónak azonnal összerezzentek és támadtak.

- Descendo! * - hallottam Crak hangját, majd hatalmas dörrenéssel kísérve egy limlomokból összetákolt torony eldőlt, de nem Harry irányába, hanem hallhatóan abba az irányba, ahonnan elébb Ron tartózkodott. Ezzel egyidőben rémületemben a hátam mögötti kacatoknak dőltem neki, ezzel előidézve azt, hogy majdnem rám zuhant két pad, amit aztán különböző tárgyak követtek. A többiek nem vették észre a csörömpölésem, mivel Harry eközben rémülten Ron nevét kiáltotta.

- Ron! * - hördült fel Harry. – Finite! * - abban a pillanatban a kacat lavina abbamaradt.

- Ne! * - csattant fel Draco. – Elveszhet a diadém! – az ajkamba haraptam ahogy meghallottam Draco reszketeg hangját. A következő pillanatban Crak és Draco veszekedésben törtek ki, amit én kihasználva átmásztam a padokon, amit elébb sikeresen ledöntöttem, hogy ismét Harry közelébe férkőzhessek. – Ne! A Sötét Nagyúr élve akarja... *

- Elég! – léptem hirtelen Harry elé a karommal eltakarva őt. – Mégis mi a fenét műveltek, ti idióták? – csattantam fel minden színészi tudásomat előszedve. A szívem hevesen vert a mellkasomban, miközben a horcrux ezúttal csendes maradt a mellkasomon, mintha csak ő is hallgatná a történéseket. Eközben a szemem sarkából észrevettem egy közeledő bozontos hajú személyt is, aki a velem ellentétes irányból közeledett Harry felé. Hermione a pálcáját szorosan tartotta maga előtt, de nem támadt senkire.

- Mi az, hogy mit művelünk?! Itt van Potter! Elvihetjük a Sö...

- Igen, egyetértek, elvihetjük neki! De ti mit műveltek? Ahelyett, hogy egy kábító átkot lőnétek rá, hogy személyesen tudjuk elvinni a...

- KÁBÍTÓ ÁTKOT?! – csattant fel Monstro is. – Ő Potter! Háború van, a Nagyúr szarik rá, hogy élve visszük elé vagy nem!

- Hát ebben nagyot tévedsz, Monstro! Ha erről hallani fog a Nagyúr... - húztam ki magam gőgösen. – Potter nagyon fontos! De a diadém most még fontosabb!

- Igen, Potter egyértelműen azért jött ide, hogy megszerezze! – asszisztált Draco is.

- 'Egyértelműen' – gúnyolódott Crak. – Tudod kinek egyértelműzzél! * - csattant fel Crak.

- Crucio! – célzott Monstro Harry felé, de én a vállát megragadva félre rántottam őt és ezzel egyidőben Hermione előugrott a kacattorony takarása mellől és egy kábító átkot lőtt a fiú felé, ami elől Draco húzta félre.