Nira Malfoy és a bájitalmester meséje

Part 14 - Varázslat

- Nocsak, Ms. Malfoy – mondta végül McGalagony. – Örülök, hogy látom.

- Úgy szintén, tanárnő – biccentettem, majd enni kezdtem a sült csirkét, amit Mrs. Weasley elém rakott. Amilyen gyorsan csak tudtam befejeztem a vacsorát, mivel elég bizar volt, hogy egyedül ettem, majd hálásan átnyújtottam a tányért az asszonynak.

- Na, és most kifelé – legyintett a kezével Mrs. Weasley Harryék irányába.

- De anya... - kezdte Ginny nyafogva.

- Nem! Hallani sem akarom! Kifelé – mondta parancsolóan, majd miután távozott Ron, Hermione, Harry és Ginny bezárta az ajtót, majd Dumbledore egy némító varázslatot tett az ajtóra. Fred és George azonnal levágódott mellém és karukat összefonva várták az eseményeket. Közöttük úgy éreztem magam, hogy védve vagyok.

- Dumbledore maga se gondolhatja komolyan, hogy egy Malfoyt beveszünk a rendbe – kezdte Mordon. Közömbös arcot vágva pillantottam rá, de hála az okklumenciának semmilyen érzelmet nem mutattam.

- Malfoy kisasszony fontos a rend számára, ő is kém akár csak Perselus – mondta Dumbledore helyet foglalva. Mindenki, aki eddig nem tudta megrökönyödötten bámult hol rám, hol Dumbledore-ra.

- Remek, még egy áruló – köpte Mordon. Szavaira felhorkantottam. – Jól szórakozik, Malfoy? – kérdezte bepöccenve.

- Nagyon – mondtam ravasz mosollyal a számon. Piton arcán is átfutott egy másodperc erejéig a káröröm, de aztán ismét a közömbösen bámult.

- Alastor, kérlek nyugodj meg – mondta Tonks. Lupin egyetértve bólintott Mordon felé.

- És mégis mit tud a rend számára tenni, amit Piton nem tud? – kérdezte morogva.

- Malfoy kiasszony nem önszántából lett halálfaló, hanem a családja erőszakolta rá – kezdte Dumbledore. Tonks szomorúan pillantott rám, Lupin pedig kifürkészhetetlen arccal bámult. Mordon rendes szeme Dumbledore-t figyelte, de a varázsszeme folyamatosan engem nézett. McGalagony hitetlenkedve hallgatta az igazgatót. – Ő is ugyanúgy Voldemort halálát akarja és ebben fog ugyanúgy segíteni, mint mindenki más. Információkat gyűjt, akár csak Perselus és mindenről beszámol nekem. Amíg Perselusnak az a feladat jutott, hogy utánam kémkedjen, addig Nirának Harry után kell – mondta, McGalagony ekkor pillantott rám, én pedig önkéntelenül is az asztallapot kezdtem fürkészni. Mr. és Mrs. Weasley tekintetét is magamon éreztem. Ekkor pattant fel George, majd három poharat tett le elénk egy újabb bor társaságába. Ezután tele töltötte a poharakat és egymásra pillantva ittuk ki a tartalmát. Fred nagyot sóhajtott utána.

- Voldemort nem gyanakszik rád? – kérdezte Lupin, mire felpillantottam. Őszinte kíváncsiság csillogott a szemében, semmi gúny.

- Nem. Egyelőre szilárdan hiszi, hogy neki kémkedek – feleltem.

- És mit tett eddig a Főnix rendjének? – kérdezte Mordon még mindig az igazgatóra nézve. Dumbledore-on először láttam életemben, hogy habozik. Végül mégis kimondta.

- Perselus megtudta, hogy Voldemort azt a feladatot bízta Dracora, hogy megöljön engem... - döbbent csend fogadta a mondatát, McGalagony pedig rémülten csapott a szájára. - ...Nira egyelőre nem derítette ki, hogy hogyan is akarja ezt végre hajtani...

- De, sikerült kiderítenem – mondtam halkan. Hirtelen mindenki felém fordult.

- Remek, akkor négyszemközt majd felvilágosítasz – mosolygott rám bíztatóan Dumbledore. Mordon már közbe akart szólni, de Dumbledore leintette. - ...akkor javítanák magamon, kiderítette. Hozzátenném még, hogy az is tudomására jutott Draco által, hogy egy volt-nincs szekrény segítségével támadást akarnak a Halálfalók mérni a Roxfortra, akkor amikor nem tartózkodok az iskolában. Mivel már csak évvége előtt tervezek elutazni Harry társaságában akkor számíthatunk erre – a többiek némán bólintották jelezve, hogy megértették, hogy mi lesz az ő feladatuk: megvédeni a Roxfortot, ha úgy lesz esedékes.