Nira Malfoy és a bájitalmester meséje

Part 33 - Bájitaltan terem

-Hallom te lettél a Griffendél egyik prefektusa – mondta Draco, miután megtörölte a száját reggelizés után. A teámat szürcsölve felpillantottam rá, majd gúnyosan ráböktem a taláromon díszelgő prefektusi jelvényre.

- Na ne mond, de okos vagy – mondtam, de mind a ketten csak mosolyogtunk ahogy visszatartottuk a nevetésünket. – Igen, az lettem. Most jelenthetek majd Carrowéknak, ha bármi hülyeségeket is csinálnak a Griffendélesek – forgattam a szemem. Draco tekintete ezután üressé vált és lehajtotta a fejét.

- Mit értenek ez alatt? – kérdezte halkabban.

- Ha bármivel is segítenek a mugliszületésűeken vagy Potterékkel szövetkeznek például – mondtam én is halkan. Draco felpillantott rám.

- Ugye nem fogsz nekik szólni, ha Potteréknek próbálnak segíteni? – kérdezte. Döbbenten meredtem Dracora a túlságosan is nyílt kérdését halva.

- Draco...

- Kérlek ne kerüld ki a kérdésemet. Ugye nem fogsz nekik szólni? – kérdezte meg ismét. Mélyen felsóhajtottam, miközben Draco arcát tanulmányoztam.

- Nem, Draco. Nem fogok nekik szólni. Bár eléggé csúnya dolog tőled, hogy a mugliszületésűeket leszarod – morogtam. Draco megvonta a vállát.

- Nem hiszem, hogy segítségre lesz szükségük. Mégis mit tudnának csinálni velük Carrowék? – kérdezte költőien.

- Majd meglátjuk – feleltem és egy rossz érzés járta át a mellkasom. A tanári asztal felé fordulva megállapítottam, hogy Perselus megint nem vesz részt az étkezésen és eldöntöttem, hogy az órák után felkeresem őt.

***

Később már megértettem miért járt át egy bizonyos rossz érzés reggelinél. Az első óránk mugliismeret volt, ami még előző este kiderült amikor Mcgalagony szótlanul kiosztotta az órarendet és engem pluszba még egy hűvös tekintettel jutalmazott meg. Ezután gyorsan fel is mentem a szobámba, mert úgy gondoltam biztosan akar pár szót szólni a többi diákhoz, amit előttem, egy 'halálfaló' előtt nem merne.

Minden bevezetés nélkül Alecto nyíltan ostorozta a muglikat és úgy beszélt róluk, minthogyha csak rágcsálókról lenne szó, amiket ki kell írtani. De nem csupán a muglikat ócsárolta, hanem a mugliszületésű varázslókat és boszorkányokat, akiket egy kalap alá vett a muglikkal. Mindenki néma csendben, páran szinte reszketve hallgatták a kissé zömök, de mégis félelmetes nő szavait majd, amikor nevén szólította a mugliszületésűeket akkor egyenesen sokkos állapotba kerültünk. Az említett személyek lassan felálltak, majd Alecto kijelölt pár személyt, akikről tudta, hogy aranyvérű vagy esetleg félvérű és hagyta, hogy megkínozzák őket. Crak úgy szórta a Cruciatus átkot az ártatlan mugliszülöttre, mintha az illető több száz embert ölt volna meg. Crak visított annyira nevetett, az áldozat pedig ordított fájdalmában. Nem, én ezt nem bírtam. Sarkon fordulva futottam ahogy csak bírtam. Nem tudtam nézni ahogy az illető szenved, akit még csak nem is ismertem, pedig egy iskolába jártunk. Futottam, szinte már fuldokoltam annyira nem kaptam levegőt, de futottam ahogy lábam bírta. Végül a szakadó esőben az udvaron omlottam össze térdre rogyva és zokogva néztem fel az égre, minthogyha ott lenne a válasz megírva. Miért kell nekik szenvedni egy ember alattomos gonoszsága miatt, aki csak azért akart bosszút állni, mert soha nem törődött vele senki és árvaházban nőtt fel?!

Zokogva hajtottam le a fejem, nem is törődve, hogy sáros lesz az arcom a talajtól. Bármennyire is élvezte Crak a 'sárvérűek' kínzását és én bármennyire is sajnáltam őket én is része vagyok ennek. Én is halálfaló vagyok. A sötét jegy a karomon mutatja, hogy én ezt támogatom. Abban a pillanatban jött ki belőlem minden, amit az elmúlt hónapokban elnyomtam magamban. Az első ölésemet, a kínzásokat, a színészkedésemet a hazudozásokat, a harcokat...minden emlék most pörgött végig az agyamon, mert amikor ezek megtörténtek mindig okklumentáltam. Mit keresek én itt? Nem is akartam halálfaló lenni, főleg nem kém. Inkább megkellett volna halnom, mintsem eláruljam a barátaimat, akik nem azért szerettek, mert aranyvérű vagyok, egy Malfoy, hanem a személyem miatt. Keservesen sírva rázkódtam a sárban nem törődve azzal, hogy bárki megláthat, bár ki figyelné az udvart ilyen időben?