Royal Torment (L.S.)

II

Louis akárhogy is élvezte, hogy kihagyta a körbevezetést, nyolc óra előtt két perccel már hiányként élte meg. Egyszerűen nem találta az étkezőt. Pedig azt hitte könnyű lesz, de most csalódni kellett magában.
Ránézett a márkás karórájára. Már elmúlt nyolc óra. Késni fog. Ebben az iskolában a pontosság az egyik legfontosabb. Ezt még Louis is tudta, anélkül is, hogy utána olvasott volna a híres intézménynek. A kékszemű már előre tudta, hogy ezért ő büntetést fog kapni. Elszorult torokkal kereste tovább az ebédlőt. A fiatal fiú nem szeretett volna központban lenni. De ha első napon büntetést kap annak lesz hírneve. De legalább csak az iskolán belül.
A kékszemű aztán hangokat hallott. Elindult arrafelé és végül meg is találta az étkezőt. Egy nagy hosszú asztal volt, ahol a diákok már megkezdték az étkezést. Két hely volt, ahol még nem ültek, de meg volt terítve. Az egyik Niall mellett a másik pedig Liam mellett. Louis szíve szerint az utóbbit választotta volna, hiszen akkor nagy valószínűséggel nem kellett volna megszólalnia, de sajnos Niall integetését és szólongatását nem tudta figyelmen kívül hagyni, így kelletlenül a festett hajú mellé ült.
Niall barátai annyira nem foglalkoztak vele. Egy pillanatra elhallgattak, majd folytatták tovább a csevegést. És ennek Louis kimondottan örült.
- Láttátok Amelie-t? A nyáron eléggé sokat változott- kacsintott egyet Niall egyik haverja. Talán Greg a neve, de a kékszemű őszintén szólva nem emlékezett és nem is érdekelte.
- Huu haver láttam. Rengeteget nőtt mindenhol- folytatta a roppant értelmes eszmecserét egy másik srác. Talán Tom.
- Én még nem láttam-szólalt meg Niall- majd megnézem Louis-val. Ugye Louis? Gondolom téged is érdekel egy dögös csaj.
A herceg csak bárgyún bólintott. Nem akarta, hogy furának tartsák, vagy kitűnjön a társaságból. Louis-nak ugyanis sose jött be egy lány se. Az összes akiket látott azzal voltak mindig elfoglalva hogy hogy állnak rajtuk a ruhák. Eszébe nem jutott egyre sem mondani hogy dögös. Megállapította magában hogy szép az arca de ennyi. Nem is gondolt rá többet. Arról nem beszélve, hogy ezt is ritkán mondhatta el egy lányról, ugyanis alig látta rendesen az arcukat a rengeteg sminktől.
Egyszerűen a fiatal fiút nem hozták izgalomba a lányok. Ellenben néhány helyes fiúval. Erre már Louis néhány hónapja rájött, de még igazán magának se merte beismerni, nemhogy másnak. Abból túlságosan nagy botrány lenne és ő inkább egy viszonylag normális életet szeretett volna élni legalább a sulin belül.
Ekkor hirtelen ugyanaz a göndör hajú lépett be az étkezőbe és foglalta el az utolsó helyet, akivel találkozott a folyosón Louis.
- Ő kicsoda?- biccentett az újonnan érkező felé az ifjú herceg.
- Ő Harry. Senkivel se beszél. Semmit se lehet róla tudni- mondta Greg.
-De nem is akarunk róla tudni semmit-vont vállat Tom.
Szóval ő a titokzatos Harry. Aki most is csendben evett és nem szólt senkihez. Louis-t ez megmagyarázhatatlan módon de érdekelte, hogy miért ilyen ez a Harry.
- És akkor szabad késni? - kérdezte a herceg. Úgy gondolta büntetést fog kapni, de mivel Harry is késett, lehet, hogy mégse vették olyan szigorúan ezt az intézményben és akár nem kellene az evés után tartania a késése következményéről.
- Nem dehogy. Azt nagyon szigorúan veszik- mondta Niall- minden bizonnyal fogsz majd kapni valamilyen büntetést.
- De lehet csak szólni fognak mivel a királyi család tagja vagy- szólt közbe Tom.
Ezzel a mondatával keserű szájízzel hagyta abba Louis a vacsorát. Elment az étvágya.
- De hiszen Harry is késett- próbálkozott a késő.
- Ő mindig késik- magyarázta Greg-És sose kap érte semmit- vont vállat.
- De miért?- kiváncsiskodott Louis. Nem is gondolt már a saját gondjára. Jobban érdekelte a titokzatos göndör.
- Senki se tudja- vont vállat Greg.
Louis bosszankodva ment el a mosdóba a még vacsora vége előtt.
Nem értette, Harry viselkedését. Esetleg túlságosan sznob, hogy bárkihez is szóljon? De nem tűnt olyannak a folyosón. És miért késhet, ha Louis elvileg nem? Hiszen legnagyobb sajnálatára vele kivételesen bánnak. De, hogy még nála is kivételesebben bánjanak, ahhoz elképzelése sem volt, hogy milyen rangja lehet. Nem tartozhatott a leghíresebb családok közé, ugyanis Louis-nak az összes ilyen gyereket ismernie kellet, Harry-t pedig még életében nem látta.
Louis a mosdóból kiérve gondolatait megszakítva találkozott szembe az egyik nevelőnővel.
- Mr Tomlinson! Arra szeretném kérni, hogy máskor ne késsen. Most még elnézem, hiszen ez az első napja, de következő alkalommal kénytelen leszek büntetést kiszabni magára.
Louis szíve szerint megkérdezte volna, hogy de akkor Harry miért késhet, de visszafogta magát.
- Igenis asszonyom többet nem fordul elő- mosolyodott el illedelmesen a kékszemű, majd keserű szájízzel visszaindult az asztalhoz.  Tom mondata vízhangzott a fejében. Mi van ha azért csak szóltak, mert királyi sarj. Louis nem szerette volna ezt. Ő normális életet szeretett volna. Nem volt szüksége arra, hogy kivételezzenek vele. Nem úgy mint Harry-vel.
Mire visszatért az asztalhoz, már szinte mindenki befejezte a saját vacsoráját. Niall és a barátai ugyanúgy beszélgettek tovább, csak néha szólították meg Louis-t. És ez így jó pont volt neki. Nem keltett feltűnést sem, de mégsem kellett annyit jópofiznia.
A nevelőnő belépett az étkezőbe, majd elmondta, hogy vége a vacsorának.
A titokzatos Harry szinte elsőként állt fel az asztaltól és ezzel újból felhívta Louis figyelmét. Így a kékszemű eleinte csak szemével próbálta követni, majd megindult volna Harry után, hogy nehogy a szeme elől tévessze, de ezt a tervét Niall félbeszakította.
- Hé haver hova rohansz? Fiatal még az este. Nincs kedved jönni velünk billiárdozni? Legalább megismerhetnél még több jó arcot meg néhány dögös csajt is.
Louis-nak esze ágában nem volt billiárdozni menni. Pláne nem úgy, hogy még ismerkednie is kellene. De nem volt mit tenni. Nem lóghatott ki a sorból. Nem kelthet feltűnést. Belegondolva még mindig jobb mint az otthonában. Az iskolában legalább nem minden pillanatban kell jópofiznia. Néha megjátszhatta magát, de az nem volt olyan vészes ahhoz képest, mint amikor egy-egy vacsora vagy esemény alkalmával a végére az arcára fagyott a műmosoly.
- Persze miért is ne-egyezett bele Louis.

- Miranda hát téged is látni?- kiáltott fel negédesen Niall.
- Aha- dünnyögte a lány. Úgy tűnt, hogy Miranda vagy nem nagyon bírta a festett hajút vagy megbánthatta a srác. Louis az utóbbira tippelt a vacsora közben meséltek alapján.
- Szia. Louis Tomlinson- mutatkozott be a herceg, mert úgy érezte illendő lenne és amúgy se szerette a feszült csendet. Véleménye szerint a csendet mindig is túlértékelték. Még ha egyedül is volt az ifjú herceg akkor is szinte mindig zenét hallgatott.
- Miranda Stevens- mutatkozott be a lány is. Louis hallott már erről a családról, de nem találkozott eddig velük, így a lányt se ismerte még.
- Jössz billiárdozni?- ajánlotta fel kedvesen a herceg. De valójában hátsó szándéka volt. Ha jön egy lány is játszani, akkor ő végképp kevesebb eséllyel tud középpontba kerülni. És ennek érdekében a kékszemű szinte mindent megtett.
- Persze miért ne- mosolyodott el őszintén Miranda.
Így már hármasban indultak meg ahhoz az asztalhoz, ahol Tom és Greg már meglepődött arccal várta őket. Louis gondolta, hogy furcsa lesz nekik elsőre, hogy ott van Miranda is, de egész játék alatt így nézték rá a srácok és ő ezt egyáltalán nem tudta hova tenni.
Amikor a csapat egyetlen női tagja elment egy kis italért, kiderült a srácok tekintetének az oka.
- Miranda soha. De tényleg SOHA nem billiárdozik- kezdte egyből Tom, mire a többiek csak erőteljesen bólogattak.
- Arról nem beszélve, hogy Niall is itt van és nyáron volt egy kis kalandjuk ami nem végződött túl jól- folytatta Greg. Louis csak Niall-re pillantott, akinek egy óriási büszke mosoly terült el az arcán.
- Nem tudom, hogy most miért csatlakozott. Én csak megkérdeztem és ennyi- vont vállat Louis.
- Lehet bejössz neki- kacsintott a hercegre Niall. A királyi sarj feje elborzadt erre a mondatra. Számára ez több szempontból sem lenne jó. Olyan lenne ez mint egy óriási undorító púp a hátán. Abban egészen biztos volt, hogy a heterót nem fogja megjátszani senki kedvéért se. Arról nem beszélve, hogy még ő maga se tudta, hogy kik iránt mit is érez.
- Most mi a baj? Jól néz ki. És a személyiségi se olyan rossz- mondta Tom. Ezzel Louis figyelmét magára vonva, aki így észrevette magát és azonnal rendezte a vonásait.
- Semmi. Egyszerűen nekem nem jön be. Én csak kedves voltam- vont vállat Louis, ezzel megpróbálta azt a hatást kelteni, mintha ez számára nem lenne akkora probléma.
- Ja akkor szerintem én stoppolom-vigyorodott el Greg.
- Mintha neki te kellenél is- nevette ki azonnal Tom. Ezzel elterelődött Louis-ról a téma, aminek a fiú rendkívül örült.
Míg Miranda  távol volt a fiúktól Louis már szinte teljesen lenyugodott.
Amikor a lányt meglátta újra elkezdett egy csomót érezni a gyomrában. De szerencsére mint később kiderült oktalanul. Nem történt az este további részében semmi érdekes. Louis egyszer se került a társaság középpontjába huzamosabb ideig és ennek ő rendkívül örült.
Először Miranda köszönt el, majd nem sokkal később Tom is. Louis úgy érezte itt az ideje annak, hogy ő is menjen vissza a szobájába. Nem érezte olyan rosszul magát az estén, de olyan jól se. Úgy gondolta ez a megfelelő alkalom ahhoz, hogy lelépjen. Így egy gyors elköszönés után feliszkolt a szobájába. Megkönnyebbülten sóhajtott fel az ajtaján belépve, hogy nem találkozott senkivel se útközben.
Előkészülődött a lefekvéshez. Lezuhanyzott, fogat mosott.
Az ágyában feküdve immáron pizsamában elővette a telefonját, amit egész nap meg se nézett. Első dolgai között volt, hogy megtekintse a legújabb sporthíreket. Ezek után szembe jött vele néhány olyan hír is ami róla szólt. A képernyőt nézve saját magát látta, ahogy belépett az iskolába. Megszokta ezt már, de azért bosszúsan lépett ki a böngészőből, majd nyitotta meg az üzeneteit. Írtak neki páran. Köztük a bátyja és az anyja is, de csak az édesanyjának válaszolt Louis. William-et a figyelmén kívül hagyta. Még egy olyan egyszerű kérdésre se volt hajlandó válaszolni, mint hogy jól vagy.
Egy nagyot sóhajtva döntött úgy Louis, hogy ideje eltennie a telefont és aludni. Ugyanis holnap hosszú és fárasztó napja lesz.