Royal Torment (L.S.)

VIII

Louis reggel boldogan indult meg az étkező felé. Céltudatosan leült a göndör mellé. Nehezen, de féken tartotta magában az erős érzést, hogy megcsókolja mindenki szeme láttára a barátját. De Harry-nek igaza volt. Ennek még nem volt itt az ideje. Nem elég, hogy egy meglehetősen sznob iskolába jártak, ahol eléggé kétesélyes lenne egy coming out, de még az egyik fiú a királyi család tagja is volt, ami még nagyobb botrányt okozna. Arról nem beszélve, hogy így a zöldszemű központba kerülne az iskolában és valószínűleg előbb vagy utóbb kiderülne, hogy nem is egy ultra gazdag családból származik és ezért lehet, hogy csúfolnák is az itteniek. Ezt pedig Louis végképp nem akarta. Az emberek előtt ő csak egyre szorosabb barátságra tett szert Harry személyében. Amit természetesen sokan nem értettek, de nem annyira foglalkoztak vele. Tökéletes terv volt ez a fokozatosság.
- Szia- ölelte meg röviden Louis Harry-t majd leült a göndör mellé.
- Jó reggelt. Hogy aludtál?- kérdezte kedvesen a zöldszemű, majd érdeklődő tekintettel nézett a hercegre.
- Fantasztikusan. És te?
Louis szemei csillogtak. Minden érdekelte Harry-vel kapcsolatban. Még a legjelentéktelenebb dolgok is.
- Én is.
A göndör vigyora majdnem a füléig ért olyan széles volt. A tegnapi nap teljesen megváltoztatott mindent a kapcsolatukban. Természetesen jó irányba. És ezt a két fiú nagyon imádta.
- Ma délután szokásos zongorázás?-kérdezte Louis. Imádta ezt a kis szokásukat Harry-vel és úgy gondolta, hogy a tegnapi naptól függetlenül, ennek nem kell megváltoznia az életükben. Amúgy is így ismerte meg a zöldszeműt, tehát mindenképp fontos maradt ez a herceg számára.
- Megint nem jó! Bocsánat tényleg! - Louis arca csalódottá vált- Csak tudod...Még mindig megy a büntetés azért, mert múltkor olyan sokat késtem-húzta el Harry szomorúan a száját.
- Mikor késtél?- kérdezte összezavarodottan a herceg.
- Azon a hétfőn, amikor megkértél, hogy öleljelek meg- mosolyodott el a göndör- Egyáltalán nem figyeltem az idő múlására, de határozottan megérte. Több szempontból is, hiszen akkor nem biztos, hogy megtörtént volna a tegnapi nap is-bizonygatta a zöldszemű. De Louis-nak így is bűntudata volt. Tudta, hogy az iskolában nagyon szigorúan veszik a késést, de nem gondolta volna, hogy ennyire.
- Hidd el, ha rajtam múlott volna és nem történt volna meg a tegnap, akkor is megtudtad volna az érzelmeimet irántad. Igaz valószínűleg sokkal később, de nem hiszem, hogy el tudtam volna titkolni előled vagy magamban tudtam volna-e tartani- suttogta a herceg a göndörnek, hogy más ezt semmiképp se hallhassa. Harry arcán egy szégyenlős mosoly terült el.
- És... ez a büntetés...pontosan mit is jelent?- kérdezte kissé félénken a kékszemű. Igazán nem is akarta tudni, hogy mibe került az a délután zöldszeműnek. Tudta, hogy ő nem is tudta, hogy Harry-nek figyelnie kellett volna az időre, de mégis bűntudata volt.
- Hát- vakarta meg a göndör a fejét- Eddig minden hétfő és vasárnap délutánom szabad volt és körül-belül ennyi. A hét többi napján vagy tanultam vagy dolgoztam. De most nem maradt semmi szabadnapom még egy hónapig- sóhajtott fel- A tegnapi nap csak azért történhetett meg, mert Charlotte munkáját is elvállaltam, így ő az enyémet megcsinálta vasárnap. Ő egy nagyon kedves asszony- mosolyodott el Harry.
- Oh! Akkor már ennyire céltudatosan indultál meg a szobámba?- kérdezte pimasz mosollyal az arcán Louis, hogy kicsit oldja ezt a rossz kedvet.
- Egyszerűen csak látni akartalak- vallotta be a göndör- Igaziból ha nemet is mondtál volna, akkor is elértem volna a célomat- vont vállat Harry. Az arca kissé vörös volt. És ennek a beszélgetés volt az oka.
Louis csak bámulta a zöldszeműt. Egyszerűen nem tudott betelni vele. És, hogy az érzéseit viszonozták, az egyszerűen mámorító érzés volt a herceg számára. Mindenkinek ezt kívánta. Elveszett Harry gyönyörű szemeiben. Már mozdult a feje a göndör felé, de amikor a bongyor szemei elkerekedtek a herceg is egyből észrevette magát. Szomorúan messzebb hajolt Harry-től. Lesütötte a szemeit, miközben próbálta visszaterelni a gondolatait a megfelelő irányba.
- Szóval...Akkor, hogy sikerült megtalálnod az egyensúlyt a tanulással és a munkával, úgy, hogy közben még pihentél is?- érdeklődött a herceg. Két legyet ütött egy csapásra. Így még jobban megismerhette Harry-t és az emberek előtt nem túl helyes gondolatait is sikerült kordában tartania. Egészen addig a pillanatig, amíg azt nem vette észre, hogy a zöldszemű a kezével megfogta a hercegét az asztal alatt. Mivel egymás mellett ültek, ezért szinte lehetetlen volt észrevenni másoknak ezt az apró gesztust, de ez Louis-nak mégis a világot jelentette. Szorosan rákulcsolta az ujjait a göndörére, majd őszintén rámosolygott.
- Eleinte nehéz volt, de hamar ráéreztem. Mondjuk így, hogy te is itt vagy kicsit nehezebb lesz a dolgom- nézett pimaszul Harry a hercegre, mire a kékszemű elnevette magát.
- Jajj ne akkor most mi lesz- forgatta meg a szemeit Louis. De közben eszébe jutott egy ragyogó ötlet.