Royal Torment (L.S.)

IV

Louis a szíve szerint a vacsoránál Harry mellett ült volna, de erre nem volt lehetősége. Több szempontból se.
A göndör szokásosához híven késett mint mindig. De Louis most nem bosszankodva nézett rá, hanem apró mosollyal az arcán, amit Harry viszonzott is, majd leült a helyére.
A herceg pedig kénytelen volt feltűnésmentesen visszacsatlakozni Niall-ék beszélgetéséhez, ami nem meglepő módon újból egy lányról szólt. Louis megforgatta a szemeit, majd tovább folytatta a vacsoráját egyszer-egyszer megszólalva a beszélgetésben.
De nem bírta visszafogni magát és jó párszor pillantott a zöld szemű felé, aki fel se pillantott a kajájából, csak azzal foglalkozott, hogy minél hamarabb eltűntesse a tányérjáról az összes ételt.
Amint vége lett a vacsoraidőnek Harry azonnal eltűnt. De ennél az alkalomnál Louis nem csak azért követte őt a tekintetével, mert látni akarta, hogy hova rohanhat ennyire. Egyszerűen csak minél tovább látni szerette volna.

A hét Louis számára nagyjából ugyanúgy telt mint az előző. Csak annyi volt a különbség, hogy most volt a fiúban egy kis izgatottság és várakozás a hétfői nap miatt.
A herceg próbálta elterelni a gondolatait. Több időt töltött Niall-ékkel, még néhányszor Miranda-val is beszélgetett. Megismerte a lány által a már első napján említett Amelie-t is. Mégis folyton a hétfő jutott eszébe és a göndör hajú.
De Harry-vel szinte olyan volt, mintha az a közös zongorázás meg se történt volna. Amikor szembejött a másikkal az egyik srác általában csak egy aprót biccentettek egymásnak. Olykor rámosolyogtak a másikra. De ez a ritkábbik eset volt.
Louis ennek a szíve mélyén félig örült, hiszen így egyáltalán nem keltett feltűnést, pont ahogy tervezte az iskolába jövetele előtt, de félig csalódott volt, mert szerette volna megismerni a titokzatos Harry-t. De kibékült magában azzal, hogy majd hétfőn lesz erre bőven alkalma.

Kettős érzései voltak Louis-nak. Egyrészről hamar eltelt számára az idő a hétfői napig, de másrészről, pedig pont az ellentétje.
Kissé zavarodottan, de mégis izgatottan nyitott be a terembe, ahol már ott ült és várta őt a göndör.
-Szia.
-Szia.
-Öhm gyakoroltál azóta?-kérdezte Louis, mire csak egy fejrázást kapott válaszul.
- Nem akartál vagy nem tudtál?- próbált tapogatózni a kékszemű.
- Nem tudtam. Nem volt időm- motyogta Harry.
A herceg nem tudta elképzelni, hogy a fürtös mit csinálhatott. Arról nem beszélve, hogy milyen sokszor, ha nem volt semmire se ideje. Rettentően kíváncsi volt, de visszatartotta a már szinte belőle kibuggyanó rengeteg kérdést. Csakis Harry miatt. Tudta, hogy most úgyse mondana semmit és amúgy is meg szeretné még jobban ismerni a fiút. Azt meg nem egy kivallatással szokták kezdeni.
-Ohh. És... Szeretnél most valami újat tanulni? Vagy gyakoroljuk az előzőt? Vagy mit szeretnél?- próbált közelebb kerülni Louis Harry-hez.
-Figyelj nem kell velem foglalkoznod oké? Annyi ember van aki sokkal érdekesebb nálam- szólalt meg a göndör egy cseppnyi magabiztossággal nélkül a hangjában.
-Fogalmad sincs, hogy mennyire talállak én téged érdekesnek- válaszolta a kékszemű.
-Hát jó-motyogta Harry-És mesélj. Nincs jobb dolgod mint velem zongorázgatni?-kérdezte őszinte kíváncsisággal a fürtös.
-Nincs-jelentette ki magabiztosan Louis- A nyakadon maradtam-tárta szét a kezeit amolyan "ez van" stílusban.
-Ohh jajj ne-forgatta meg már játékosan a szemeit Harry, mire a herceg szívből felnevetett. Hamar feloldódott a hangulat.Pedig nem is volt olyan vicces. De mégis. Azt a Louis-t akit nagyon nehezen lehetett megnevettetni, a göndör mégis könnyedén megtudta.

Miután kivesézte a két fiú a matektanáruk utálatát, áttértek a családukra.
- Igaziból nincsen túl jó kapcsolatom velük- vallotta be Louis- Apa szinte mindig "dolgozik", anyának pedig csak az a fontos, hogy tökéletes legyek. De azért mégis az anyám és tudom, hogy a maga módján törődni akar velem. Hiszen nem lenne túl jó, ha valamelyik újság címlapján látnám vissza magam- vont vállat Louis- a testvéreimmel más a helyzet. William-ből lesz király, szóval ő maga tökéletesség. Sose vágyódott el egy normális élet felé, egyszer sem mondott nemet semmire és a legfontosabb mindig illendően viselkedik. És hát ez nem mindig mondható el rólam- vakarta meg a fejét a herceg. Még maga se hitte el, hogy mennyire megnyílt a göndörnek. De jó érzés volt ez. Úgy érezte őszintén figyelt rá Harry.
- A húgom pedig egy igazi hercegnő. Élvezi ha körülötte ugrálnak. Vele sincs túl jó kapcsolatom...A te családod milyen?
-Tudod ez eléggé furcsa nekem. Mármint én csak anyával nőttem fel. Nekem nincsenek testvéreim. Vagy egy távolabbi rokonom. Mindig is csak ketten voltunk. Anya és én. És ez jól is van így. De  igazándiból mindig is akartam egy testvért. Úgy gondoltam csodálatos lenne, hogy tudnám valaki mindig van mellettem anyán kívül. Hiszen egy testvéri kapcsolat teljesen más mint ami egy anya és fia közt van. Ezért tartom furcsának, hogy neked a testvéreiddel ilyen rossz a kapcsolatod. Nem lehet, hogy egyszerűen csak félreértitek egymást? Szerintem nem kéne hagynod, hogy így elidegenedj tőlük.
-Lehet, hogy igazad van-bólintott elgondolkodva Louis.

A kékszemű el se hitte. Igazán megtudhatott mindent Harry-ről. Vagyis majdnem mindent. A titokzatos eltűnésekről még mindig nem tudott semmit, de szinte minden másról beszélgetett a két fiú. Az iskolától kezdve a sportokon át. Louis megosztotta a göndörrel a véleményét. Őszinte volt végig és hitte, hogy Harry is az volt.

-Szerintem lassan menni kéne. Még tanulni is kell-mondta kelletlenül a herceg.
-Miért mennyi az idő?-nézett az órára a zöldszemű, majd elkerekedett szemekkel bámult maga elé- Úristen mennem kell-mondta, majd elindult kifelé a teremből-Szia! Majd hétfőn újra itt!
De ekkor Louis úgy érezte, hogy ő most nem képes egy egyszerű sziával elköszönni. Neki szüksége volt arra, hogy megérinthesse legalább egy picit Harry-t. Ezért még gyorsan utána szólt.
-Harry! Meg...megölelnél?
A göndör hajú tekintete ellágyult. Azonnal odalépett a kék szeműhöz, majd szoros ölelésébe vonta. Louis úgy érezte magát Harry karjai közt, mintha ő birtokolta volna az összes boldogságot az egész Földön.
-Tényleg mennem kell sajnálom- engedte el hirtelen a zöldszemű, majd kirontott a teremből.
Louis-t valamilyen üresség fogta el belülről. És már tudta, hogy ez a göndör hajú hiánya miatt volt. Egy nagyot sóhajtott, majd megindult a szobája felé. Be kellett vallania magának, hogy rettentően érdekelte őt Harry. A külseje és a belsője is hatott Louis-ra. Még többet akart róla tudni és még többet akarta érinteni is. Egyszerűen mámorító volt az az érzés, amit az ölelés közben érzett.

A szobájába érve Louis már szokásosan lehuppant az ágyára, majd elővette a telefonját. Válaszolt néhány üzenetére. Látta, hogy a bátyja megint írt. De nem foglalkozott vele. Lezárta majd eltette a készüléket.
Aztán eszébe jutott, amit ma Harry mondott. Rájött, hogy igaza volt. William miért írna szinte minden nap, ha nem akarna egy jó testvéri kapcsolatot ápolni inkább Louis-val. A herceg a fejére csapott. Hogy lehetek ennyire hülye-gondolta. Még mindig fenntartással, de már barátságosabban tekintett a kék szemű a bátyjára. Valószínűleg nem azért írogatott neki, hogy mutassa, hogy mennyire tökéletes, de azért Louis még fel volt készülve erre az eshetőségre is.
De, ahogy belegondolt abba amit Harry mondott, rájött, hogy ő a szíve mélyén mindig is vágyott egy ilyen feltétel nélküli kapcsolatra amiről a göndör hajú mesélt.
Így hát újból elővette a telefonját és visszaírt William-nek.
Louis nem gondolta azt, hogy teljesen félre ismerte a testvérét és csak bemesélte magának a róla alkotott véleményét, de azért megfogadta Harry tanácsát. Adott egy esélyt a bátyjának és magának. Megtette az első lépést.