Royal Torment (L.S.)

X

"Épségben megérkezett?"

"Igen. Mégegyszer nagyon szépen köszönöm"

"Nem kell öcsi! Hódítsd meg!Mégjobban..."

Louis a szemeit forgatta. William mostanában egyre gyakrabban hívta öcsinek, ami kissé idegesítette a herceget és ezt említette is a bátyjának, hiszen olyan lekicsinylőnek érezte, mintha egy pisis lenne, de William ezek után csak még többet használta ezt a szót Louis-ra. A két fiúnak a testvéri kapcsolata gyökeresen megváltozott, ahhoz képest mint amilyen volt mielőtt a kékszemű elkezdett volna járni az iskolába. William volt az egyetlen aki mindent tudott Harry-ről. Louis szépen lassan megnyílt a bátyjának. Kicsit tartott attól, mi lesz a véleménye, de erre mint kiderült nem volt semmi oka. A trónörökös, miután kialakított egy számára oly régóta vágyott kapcsolatra a testvérére egyáltalán nem érdekelte, hogy kit szeret az volt a lényeg, hogy az öccse boldog legyen és a tervei szerint a jövőben is segíteni szeretett volna nekik a kapcsolatuk felvállalásakor. Hiszen tudta, hogy az nem lesz egy könnyű menet. De legalább az öccsének lehet boldog szerelmi élete. Hiszen ő nem trónörökös. És William kívánta, hogy legalább Louis boldog lehet majd a párjával, mintha ő lehetne. Ő már kicsi kora óta tudta, hogy egy nap ő fogja vezetni az országot így ennek gondolata már természetes volt neki. És ez őt egyáltalán nem zavarta. Így ami nem jutott neki, azt szívből kívánta fiatalabb testvéreinek.

Louis rendkívül izgult a mai nap miatt. Hiszen pont ma volt egy hónapja, hogy Harry-vel először értek össze az ajkaik. Nem gondolta, hogy erre a hónapfordulóra figyelt a göndör, de a herceg alapból is megszerette volna ajándékozni lehetőleg minél előbb az ajándékával. És erre ez az alkalom véleménye szerint tökéletesnek bizonyult. Ez volt még az első kapcsolata ezért számára még fontosabb volt. Illetve tapasztalatlanságot is érzett bőven a kékszemű. Nem volt benne biztos, hogy így szokás-e, de ő a szívére hallgatott. Mindenképp át akarta mai napon adni az ajándékát.
Louis először az életében úgy igazán boldog volt. Úgy érezte, hogy megtalálta az egyensúlyt az életében. A lehető legtöbb idejét Harry-vel töltötte, akibe napról napra csak még jobban beleszeretett. Tökéletes párost alkottak. Mindent meg tudtak beszélni egymással és a fontosabb dolgokban egyet is értettek. Természetesen voltak apró vitáik, de az is csak abból állt, hogy a másikat próbálták meggyőzni a saját igazukról. Ezeknek a vége szinte mindig egy csókcsata volt, ami egyre szenvedélyesebbé vált az elmúlt időben. Louis úgy érezte, hogy Harry-vel a kapcsolatukat lassan új szintre emelhetik, hiszen a vágya egyre jobban növekedett a fiú iránt az egy hónap alatt. Kicsit tartott ugyan ettől a dologtól, de úgy érezte, hogy a göndör is hasonlóan érzi magát ezzel kapcsolatban. Főleg, amikor együtt aludtak. A két fiúnak az alvás előtti csók mindig egyre hosszabbra nyúló lett és egyre tovább tartott az, amíg a légzésüket vissza tudták állítani normálisra. Igaz nem aludtak mindig a másiknál, hiszen ez egy veszélyes dolog volt, olyan szempontból, hogy így bármikor lebukhattak, de a két fiatalnak túlságosan nagy volt a vágya ahhoz, hogy együtt aludhassanak. Természetesen ezeket a reggeleket mindig gyűlölték, mert rendkívül korán kellett kelniük emiatt és Louis általában Harry ablakán mászott ki és úgy surrant át a kollégiumába. De ezt apró kellemetlenségnek érezték, ahhoz képest mint amilyen egymás karjai közt elaludni és felkelni. Ezért amikor tehették szinte mindig az éjszakát a herceg a göndör szobájában töltötte. Akármilyen rossz is volt a reggeli a búcsú.

A herceg alig várta már, hogy Harry kopogtasson az ajtaján, pont mint ahogy megbeszélték. Hiszen akkor megkezdődhet a Louis által már nagyon várt nap. A kékszemű rettentően izgatott volt. Alig várta már, hogy láthassa a göndör arcát, amikor megkapja az ajándékát. És a későbbiekre is voltak tervei. Úgy gondolta, hogy lassacskán elkezdhetik felvállalni a kapcsolatukat. Legalábbis a barátaik előtt. Ugyanis a pár és Niall-ék között egy igazi barátság alakult ki. A herceg boldog volt velük és örült, hogy Harry ráébresztette arra, hogy fontos másokkal is foglalkozni. A kékszemű törődött a barátaival és vissza is kapta ugyanezt, amin eleinte meglepődött de ma már természetesnek veszi és boldogsággal tölti el. Az igazat megvallva eddig fogalma sem volt, hogy ilyen egy barátság.
Az iskolában is egyre nagyobb népszerűségre tett szert. Természetesen már alapból is volt hiszen a királyi család tagja, de amióta jobban megnyílt Harry miatt, azóta egyszerűen imádják. Ha valaki leejti a holmijait akkor segít összeszedni, mindenkire mosolyog és köszön. Az iskola oda volt a hercegért és Louis pedig rájött, hogy boldoggá teszi ha másoknak is jobb kedvet tud okozni. Ezt is a göndörnek köszönhette. Mint körül-belül minden jót az életében.