Royal Torment (L.S.)

IX

Harry már elsietett a következő órájának a helyszínére, így Louis egyedül pakolászott a szekrényében. Elmosolyodott, amint rávezette pillantását a göndör általi díszítésekre. Imádta, hogy közös szekrényük volt. A zöldszemű még egy közös fényképet is kiragasztott. Az volt a herceg kedvence. A szekrényben. Mert az igazi nagy kedvencek a kékszemű szobájában voltak egy fiók mélyén jó alaposan elrejtve. Azokon a képeken nem csak átkarolják egymást és mosolyognak a kamerába. Ott van ahol szorosan ölelik egymást, Harry Louis vállára hajtja a fejét, puszit ad az egyik a másiknak vagy elcsattan egy csók.
- Haver már nem is beszélsz velünk? Mi van mostanában veled? - lépett hirtelen Niall Louis mellé, mire a herceg összerezzent.
- Csak nagyon elfoglalt vagyok. Tanulok meg ilyenek- füllentett a kékszemű. Nem volt kedve Niall-hoz. Sokkal szívesebben töltötte az idejét Harry-vel.
- Mindig csak azzal a Harry-vel vagy. Nem csak tanulsz. Ne hazudj! Velünk már nem is foglalkozol. Nincs kedved ma billiárdozni? Hozhatnád akár az új barátodat is- vont vállat a festett hajú.
- Majd még átgondolom- mondta Louis.
- Okes majd írj-köszönt el Niall, majd elsétált. Valószínűleg abba a terembe, ahol lesz a következő órája.
De a hercegnek esze ágában se volt menni. Csak azért válaszolt talánnal, hogy ne legyen nagyon furcsa. Majd valamilyen indokot kitalál, hogy miért nem ment. Harry-t nem akarta vinni, mert akkor lehet kérdezgetnék és az kellemetlenül érinthetné a göndört. Amit Louis egyáltalán nem akart. Egyedül pedig azért nem akart menni, mert akkor meg tölthetné akár az idejét is a zöldszeművel. Azt pedig a herceg sokkal jobban élvezné. Még az se érdekelte, hogy Niall-ék furcsának tartják a viselkedését. A fejét teljesen elborította a rózsaszín köd. Ami Louis-t egyáltalán nem zavarta.

Harry szokásához hűen késett a vacsoráról. De Louis már ezt megszokta. Leült a helyére és várta, hogy majd kicsit később Harry is mellé üljön. A göndör általában a vacsora előtt szokott kapni egy kis apró elvégzendő feladatot. Ezért késett mindig, mert nem tudja annyi idő alatt szinte sose befejezni. De ez megengedett volt a zöldszemű számára. Ellenben mással. Louis szívesen segített volna Harry-nek, hogy tényleg közösen tudjanak vacsorázni, de ezt a göndör egyből elutasította. Nem akarta még az esélyét se annak, hogy a herceg miatta késsen és ezért büntetést kapjon. Így Louis Harry társasága nélkül ült az asztalnál és várta őt. A vacsorát sem kezdte el a göndör nélkül. A herceg elképesztően ragaszkodott már ilyen hamar is a zöldszeműhöz és nem érzett semmilyen késztetést az iránt, hogy bármit is elkezdjen Harry nélkül ha teheti vele is. Legyen szó akár olyan apró dologról is, mint az étkezés megkezdése.
- Te még miért nem eszel?- ült le a göndör Louis mellé.
- Meg szerettelek volna várni- mosolygott a herceg, mire talán egy még nagyobbat kapott válaszul. Louis legszívesebben legalább csak átölelte volna a zöldszeműt, de nem tehette. És szinte már megszokta azt a rossz érzést, ami ilyenkor a hatalmába kerítette.
A herceg észrevette a Niall-ék felől érkező fürkésző tekinteteket. De nem foglalkozott velük. Tovább ette a vacsoráját. Ellenben Harry-vel.
- Niall hogy-hogy ennyire figyel minket?
- Ma elhívott billiárdozni, arra hivatkozva, hogy nem foglalkozok mostanában velük- sóhajtott fel a kékszemű- Még téged is hívtak. De akkor gondolom kérdezgetnének. És azt meg nem akarom. Egyedül pedig nem megyek ha veled is lehetnék helyette- magyarázta Louis.
- Foglalkoznod kéne velük is. Ez így...nem helyes- akadt ki a göndör.
- Ugyan mi nem helyes ebben?- döntötte félre a fejét a herceg. Aranyosnak tartotta Harry-t miközben kereste a szavakat.
- Az-szedte össze a gondolatait a zöldszemű- Hogy, másokkal is kéne lenned egy picit. Mert így nagyon észrevehető a változás.
- Ha nem szeretnéd, hogy veled töltsem az időmet akkor csak mond azt- akadt ki kissé Louis.
- Rosszul gondolod. Én csak nem szeretném, hogy bármi féle bajod legyen miattam.
- Miféle "bajom"? - nevette ki a kékszemű a göndört. Nem értette, hogy mire gondolt. Ha egyszerűen le akar rázni akkor mondja azt-gondolta.
- Te herceg vagy. Jobban figyelnek téged az emberek. Felnéznek rád- erre Harry csak egy fintort kapott a kékszeműtől- Komolyan mondom. És azt beszéltük meg, hogy minden menjen csak fokozatosan.
- Úgy is csináljuk- vágott közbe a göndör mondandójába Louis.
- Nem- rázta a fejét a zöldszemű- Az igaz, hogy úgy csinálunk mintha csak barátok lennénk, de nagyon hanyagolod a többieket.
- Mert csak te érdekelsz- válaszolt kissé ingerülten a herceg, mire Harry csak elmosolyodott. Jól estek neki Louis szavai, de nem hagyhatta, hogy rossz irányba menjen a herceg hírneve. Azt nem tudta volna elviselni.
- Niall-ékkel sose nevettél? Egy pillanatra se érezted velük jól magad?- próbálta meg máshonnan megközelíteni a göndör.
- De...
- Szerintem ők is élvezték a te társaságodat- érezte Harry, hogy már a cél egyenesben van.
- Én veled szeretnék lenni és kész. A beszédedből ítélve, pedig téged nem az zavarna, hogy veled vagyok, hanem, hogy a többiekkel nem foglalkozok és így pletykálni fognak rólam. Ami nem túl jó mert herceg vagyok- Harry csak bólintott- De én a te társaságodat jobban szeretem ezért veled fogom tölteni az időmet. Nem érdekel mások mit gondolnak- makacsolta meg magát Louis. Ebben nem akart engedni. Már annyi mindent elviselt az életében. Most csak élvezni akarta. Így, hogy az iskolában kevesebb kötelezettsége volt.
- Erre van egy tökéletes megoldás. Charlotte-val majd megbeszélem a dolgokat és ha sikerül elcserélnem a munkát, akkor elmegyek veled.
- Komolyan mondod?- csillantak fel Louis szemei. Titkos vágya volt, hogy a göndörrel közösen elmenjenek egy olyan helyre, ahol mások is vannak. Még ha csak barátokként is mutatkoznak.
- Komolyan mondom- nézett Harry mélyen a kékszemű szemeibe.
- De nem lesz ebből semmi bajod?- kérdezte a herceg, mire csak egy fejrázást kapott válaszul. Louis nem bírt magával, ezért szorosan megölelte Harry-t. Igaz nem túl sokáig, vagy legalábbis nem annyi ideig, mint ameddig alapból szerette volna, de így is kockázatos volt ez a tette. Mivel bárki láthatta őket. És bármilyen következtetést levonhatott ebből a mozdulatból. De ezzel Louis nem foglalkozott. Csak az érzéssel, ami a hatalmába kerítette. Hogy, ő és Harry közösen fognak mutatkozni Niall-ék előtt. Teljesen mindegy, hogy milyen kapcsolatot mutatnak a göndörrel a többieknek. Louis-t mégis boldogsággal töltötte ezt. Eddig fogalma nem volt róla, hogy erre mennyire vágyott, vagy inkább, hogy egyáltalán vágyai közé tartozott ez.
Harry pedig akkor is elment volna, ha mégse tudja eltolni a mai munkáját. Látva Louis boldog arcát bármire képes volt. De közben kissé tartott az estétől is.