Royal Torment (L.S.)

Epilógus

A szerelme megváltoztatta Louis-t. Harry előtt biztos, hogy a saját boldogságát választotta volna. Nem foglalkozott volna azzal, hogy cserbenhagy egy egész országot. De most... Ő ráébresztette arra, hogy igenis fontosabbak a mások érzései mint a sajátjai. Hogy nem hagyhat cserben mindenkit. Vannak kötelességei más emberek jólétéért. És ezeket neki be kell tartania, ahhoz, hogy megfelelően tudja irányítani ezt az országot. Hogy az emberek boldogok lehessenek. Ehhez nem fért bele Louis boldogsága. Szíve szerint megszökött volna Harryvel. És tudta, hogy a lelke mélyén ő is ezt kívánta. De azt is tudta, hogy ezt nem teheti meg.
Jobb is, hogy így ért véget ez a kapcsolat. Így hogy Louis jobban belelátott a királyi dolgokba és teendőkbe, rájött, hogy másodszülöttként is nagyon nehezen fogadták volna el ha egy egyszerű ember a párja. Pláne még úgy, hogy az a bizonyos pár egy férfi.
Úgy gondolta hogy nem élte volna túl a kapcsolatuk Harry-vel és lehet haragban váltak volna el. Rengeteg szenvedés után. De ezzel csak saját magát áltatta Louis. A szíve mélyén tudta ,hogy valahogy megoldották volna. De erre ebben a helyzetben nem volt lehetőség ezért nem fantáziált inkább a másik esettel. Abban amelyikben William életben maradt volna. Ahol segíthetett volna nekik. Ahol támaszt nyújtott volna és támogatást. Inkább úgy könyvelte el, hogy úgyse sikerült volna. Így talán nem fájt annyira.

Miután Louis véglegesen felhagyott az iskolában töltött tanulmányával, újra magántanárhoz járt, illetve készült az uralkodásra. Azóta tökéletesen viselkedett. Senki se talált rajta semmilyen hibát.
Pedig volt egy pár, ami külső szemmel szörnyűségnek tűnne egy leendő királnynál, csak Louis ezt hihetetlenül jól tudta titkolni.
Természetesen sok tulajdonságát el kellett nyomnia magában, de volt amit kellő odafigyelessel és megfelelő rejtegetéssel megtehetett.
Ő volt az egyetlen a királyi családból akinek volt egy tetoválása. Természetesen szinte már kínosan ügyelt arra, hogy mindig takarva legyen és senki se láthassa (még a jövendőbeli felesége sem) . A tetoválás pedig nem volt más mint egy egyszerű 28-as szám. Ami Louisnak mindennél többet jelentett. Mindig szeretettel nézett rá. Úgy gondolta, hogy élete egyik legjobb döntéseibe tartozott az, hogy megcsináltatta.

"Már csak a reményem maradt.
A reményem abban, hogy túl tudott lépni rajtam. Lehetőleg minél hamarabb.
Pontosan két hét múlva lesz egy éve, hogy édesapám hallott.
Ma megkoronáztak. Úgy éreztem már készen állok erre. Kint álltam és integettem a népemnek. Hittem, hogy megfelelő uralkodójuk leszek.
Nem láthattam. De tudtam, hogy Harry is ott volt a tömegben. Ott volt, és támogatott engem."